Hajadba t?ztem öröm-tapintásom.
Rajtad maradtam minden érintésben,
ha elhagynál még is te szeretve h?tlen.
Mindig csak érted, érted? Hogyan bet?zzem?
Azon az elátkozott bolygón békét teremtettem.
Szemeidb?l merítettem a csendem
Lehetnél te mindig a hiányzó dallam
szélben fütyülve halkan, csak halljam...
Ajkadról nevetésed csengett, keblembe rejtve
melengettem. Beleszerettem. Gyöngyökkel f?zted,
ahogy csicseregtél. Karomba fonva kötötted magadra ölelésem.
A tél gyorsan enyhült, véremmel pezsdült a tavasz,
ujjongott, zsibongott. Akkor az élet újra táncba lendült.