Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Barnaby
Alkotások száma: 91
Regisztrált: 2012-01-25
Belépett: 2015-05-31
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Versek (89)
Feltöltve: 2012-08-24 10:00:16
Megtekintve: 1882
kilenc életért...
Ma nem szomoríthat el, már semmi, jókedvem
határtalan, sebek sem borítják testem,s a fekete
macska is ott maradt a kerítés alap betonperemén...
Lustán elnyúlva napozott, szinte halottnak láttam.
Emlékemben, még frissen ott van a társa, egy
hófehér, pirosbolhanyakörves, cicalány...Elé szaladt,
egy kanyarból kibukkanó autó első kerekeinek.
A szerencsétlen sofőr, két lábbal taposta a fékpedált, hiába...
Átment rajta. Az állat, hangtalanul nyávogott, vonaglott,
erőlködve próbált átszaladni a biztonságot nyújtó árokba
ahol végül haláltusáját vívta meg... Azt hittem,
nem lesz rám ilyen hatással, bírom a halál látványát,
hidegen hagy , de nem, tévedtem,szinte fájt, felkavart...
Azóta becsülöm az életet, és nem szomorít el már...
A cica, az kivétel...őt sajnálom. ott, akkor, szeméből
kiolvastam mit érez, mit szeretne mondani a haldokló...
Segítséget vár. Vagy így, vagy úgy. Segíts, és könnyítsd
a szenvedést, vagy vess véget neki. Ő hamar elment,
nem szenvedett. Ez másoknak, nem mindig sikerül...
Évekig szenvednek, vegetálnak, a fájdalom, csüng az arcukon,
sötét karikákat festve a szemekre. a lélek tükreit...
Nem látja, nem hallja meg őket senki...Akkor sem,
ha menni akarnak. Mert az ember könyörületes.
Mindent megtesz, hogy tovább szenvedjen a haldokló,
mert így humánus...Az elfekvők világa keveset látogatott,
még a napfény által sem nagyon...Nekik, látniuk kellett
volna a macska tekintetét, ahogy feküdt az út közepén?
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-08-26 20:47:18
Érdeklődéssel olvastam. Messze vezető kérdés, hogy mi mindent lehetne tenni a szenvedés megelőzésére, enyhítésére és miért nem történik meg számtalan esetben sem a megelőzés, sem a szenvedés enyhítése..
2012-08-26 06:48:23
Megdöbbentő és fájdalmas, amiről írsz. Régvolt gyermekkoromban én is bizonyára láttam sokszor hasonlót, de már elfeledtem, hiszen annyi mindent kell fejben tartanunk, megtanulnunk..az agy is töröl, hogy maradjon hely újabb és újabb információknak.. töröl..de a lélek nem felejti el azokat a könyörgő szemeket..Igen, egyetértek veled ! És jó, hogy írtál erről !