Ma is egy induló járaton ébred
a reggel.
Rajta is ülsz már,
valahogy
mintha
mégsem érted
volna el.

Meg-meg állnak a percek egy téren.
Üresben lükteteve jár egy kocsi.

Biztos az érkezőt várja már benne,
és tekintetével az utcát festegeti
a lány, aki tudja,
mert érzi, hogy
nincsenek
elkerülő utak,
itt az a hely,
itt az a pont,
hol a végtelen űrben
a pár-huzamosoknak
metszeni kell
egymást
és ahonnan együtt lesz végre
feljelezett
térképpé a világ,
gondol egyet,
érzi, hogy itt vagy
és a zuhogóba kiáll.

És most már mindegy.

Most már elfordulhatsz,
vagy vagy félrenézhetsz,
vagy félre értheted.
mert félre- vagy
megmagyarázni
nem kell és nem lehet,

hogy akármennyire ringat a járat,
vagy fordul egy merészet,
nem ébredhetsz már arra,
hogy csak
álmodtad az egészet.