Velem ébred
homlokodon
az éjszaka összegyűrött ránc,
velem ébred
fényed is,
mikor félig már meglátsz.
Velem olvad
sűrűvé
a kávé és a víz,
velem csörren össze
hanggá
a pohár és az íz.
Velem törhet
szerte-széjjel
egy fölre hulló csepp,
és velem veszhet
álom-parton
a ránk írott szerep.