valakinek az utcán is kell élni,
valakinek a lépcsõn is kell ülni,
nem juthat mindenkinek flancos íróasztal,
s van, akit egyik reggel sem marasztal
a szabadon szépen bevetetlenül hagyott ágy,
valakinek elég ha csak egy fa támasztja hátát,
van, aki nem nézi minden nap a sikereirõl szóló rátát,
nem lehet mindenki mögött egy ajtó
és elõfordul, hogy puskavégre akad az addig
csak áldozatát kergetõ vérszagtól ébredõ hajtó,
és még van, akinek nem természetes a slussz-kulcs
ahhoz, hogy eljusson valahová