A sírás méltósága adatott nekünk.
Pillanatokra,
amikor engedünk a sós ízű csábításnak.
Szempilla-szűrő,
és átmenő forgalma a vágynak,
a fájdalomnak, a vérnek.
Desztillációja hitnek, reménynek.
Látom, ahogy a kifelé tekintő szempárok
keresgélnek egy meg-nyugvó-pontot,
úszkálunk a sós víz tengerében,
néha kikötünk,
reklámfeliratok, plakátok
erdejében.

Megmerültünk.

Iszapszemcsék borítják a bőrünk.
Roszogunk, ahogy össze- meg összeérünk.