A semmi közepén lebegve
Üressé válva teljesen
Kihunyt bennem az élet szikrája
Beborított a Sötétség hatalma

Emlékeim elporladtak
A feledés mocsarában rothadnak
Érzéseim köddé váltak
S nem gyötörnek halott vágyak...

A Sötétség útjára léptem
A Sötétségé lett létem
Örök időkig Őt szolgálom
Testemet Őérte áldozom...

Végtelen mélységeken át zuhanok
Túl az életen, s távol a haláltól
Ködös és hideg világokon keresztül
Lelkem a fénytelen csillagokkal egyesül...

Örök Sötétségben...
Túl az életen...
Örök Sötétségben...
Túl a mindenen...