A lélekben énekek vannak,
azoknál is, kik ezt nem tudják, -
és ott álmodhat, lélek mélyben,
vágy-énekként az a Szabadság.

Van úgy: egyszerre, lélek mélyben,
énekálom fájón felébred,
s ez a fájdalom pusztít, rombol, -
ha nem segítik Messzeségek!

Ó, volt Hazám értette egykor,
amit e táj most dehogy ért meg:
halál homlokú lesz az önzés,
mely semmibe vesz Közösséget!

Igen, a testben ott az állat,
embertelen lélektelenben,
de emberállatban is Lélek
fájdalma ébredhet sebekben, -

s nincs kivétel! Amerikában,
fehér ember feketét láthat,
és láthat feketén-fehéren
saját lelkében rabszolgákat.

S butított magyar? Hány kéz balgán,
míg koncért nyúlik át határon,
a lényegre dehogy tapint rá:
kik adták el, rabszolga-áron?

Vágy-álmodat, alvó Szabadság,
mundér, s csuha együtt eladja?
Ha csuha mundérral kibékül,
attól még Bajszos marad Apja!

Hazudik sok-sok ócska tolvaj,
a sok szócsapda, rút fogócska,
A Nemzet? Rácsapták az ajtót,
ha játssza is, hogy nem tud róla!

Közelít egy Fekete Álom,
s ha nincs ébredés, hány nép várhat
inkvizíciós nappalokkal
újra fasiszta éjszakákat!

(2020)

A képen:
Nácik Münchenben a sörpuccs idején, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a0/Bundesarchiv_Bild_119-1486%2C_Hitler-Putsch%2C_M%C3%BCnchen%2C_Marienplatz.jpg