Ha mindent elloptak már,
s nem lesz mit lopni másnak, -
hétköznapon is ott lesz
Becsületes Vasárnap?

Hát nehéz lesz oly Kezdet,
de lesz, - ezt nem is kétlem!
S Közpénz Eltüntetőink
hová szállnak majd gépen?

Mi örök Mikulásunk,
ki oly kedvesen tarka:
s amit ma mond azt holnap
könnyedén letagadja!

Igen, Ő majd hiányzik,
mert tetteiből Lélek
tanult: megismerhette
a lélektelenséget!

Ó, Oroszhonban Győzőnk,
ha odaszáll majd géppel,
kap bárisnyát és dácsát,
oly nagy tekintélyt ért el!

Vagy tán célja lesz Kína,
s onnan árusít maszkot,
annak, akinek álma
ilyen bóvlikért kapkod,

csak… ott nem szabad lopni,
tolvajt nem szeret Kína, -
s nem egyszer kis golyócska
lett eltűntetés díja!

Ó, nem! Palotakertben
fog majd kertelni Győzőnk,
s mellébeszél, ha kérdik:
- Ma is hiszi, hogy győz Ön?

Azt mondja: igen, győztünk,
itt is, száműzetésben,
mert közszámot úgy űztünk,
hogy bankszámlánkra érjen,

és itt, Édenszigetben
velünk vannak a bégek,
velünk a török szultán,
s nagy gubák ideértek,

s lehet akármily isten,
wasskarikán, kereszten,
majd új Rendszert teremtünk
háromszínű keretben!

Mi lesz sok kalmár pappal?
Hisz’ ott volt nyitott ablak, -
s bemesélő misékkel
mennyi mindent eladtak!

S mi lesz, mondd, édes Erdély?
Jön rád keserű, rossz nap,
s értéke inflálódik
haszon szavazatodnak?

Hát igen, édes Erdély:
- Piszkos ám, ami piszkos, -
de most sok templomodban
rejtsd el a nem szép titkot!

Szép tájaid csodáltam,
de én másra is nézek:
táj mit ér önmagában,
mikor szennyes a Lélek?

Gondolkozz, édes Erdély,
s te, Felvidék-magyarság,
s ne játssz álszent ártatlant,
és félrenéző bambát!

Fáj, hogy ezt ily nyílt szóval
kell most elébed tárnom,
s tudom, hogy a világban
élet nem leányálom…

Mégis, így meglapulni
„nemzeti mezben” - ronda,
s megárt majd, mit befaltál, -
az a sok bolondgomba!

Nem is értem: tettedtől
miért nem kell még hánynod?
S talán csak én szégyellek
egy ilyen magyarságot?!

Ó, hát, nyolcvankilencben,
hányan szórták az átkot
múltjukra, s önmagukra!
Még ilyen hitványságot!

Írtam is, erős szóval,
- ködösítés nem tisztem, -
hogy ki volt, mi volt Horthy,
mint istentelen Isten…

Ha megérném még, látnám
azt a megfordult átkot,
s köldöknéző imákkal
sunyító valóságot…

Addigra meghalok már?
Azt már én meg nem érem?
Jó volna látni, Ország,
a Becsület Kezében,

vagy, ha Becsület nem megy
(ne kívánj lehetetlent!),
egy Országot, mely mégis
él tisztességesebben:

vannak, kik kicsit lopnak,
de nem tömik a zsákot,
s nem hoznak az Országnak
egy utálat-világot,

egy országot, mely hallgat
fél fülével a jóra,
és nem jön rá naponta
mániás bolondóra…

Nem mondom: ily országot
olyan nagyon szeretnék,
de még költői vágy csak
kívánni tiszta estét,

kívánni tiszta nappalt,
kívánni értő népet,
ki mindenben betart már
értelmes emberséget,

olyat: Petőfi Népe,
olyat: a lelke tiszta,
olyat: a Szeretetre
Csillagszépség tanítja…

Ám ez, ami itt most van,
szennyes zászlós magyarság,
olyan nemzet, amelyben
eltűnt már minden nagyság,

vagy majdnem minden nagyság,
s közeledik egy végzet, -
de én Népnek kiáltok,
és nem a csőcseléknek,

s a tévút-magyarságnak,
mely nem rossz, csak tudatlan,
itt-ott olyan hibával,
mely kibogozhatatlan,

a tévút-magyarságnak,
mely múltját nem is látja,
s készül fasiszta eszme
új főparancsnoksága,

ezért kell ÚJRAKEZDÉS,
s bilincs Bűnök kezére,
ezért kell SZÓLNI érte,
ezért kell TENNI érte!

(2020)

A képen:
A jelenkori Erdély lakosságának nemzetiségi megoszlása (2002), készítette Sie, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C3%A9ly#/media/Fájl:Erdély_lakosságának_nemzetiségi_összetétele_(2002).gif