Borús felhők és hideg fények mentek
az égen, együtt, szélén végtelennek.
Így ment együtt a két rokon varázslat:
a látható és láthatatlan bánat.

Felhőszemekbe, s ég-szemekbe néztem, -
velük voltam, s nem voltam velük mégsem.
Feljebb emelt egy múltat túlélt isten:
a Szabadság, melyben hiszek és hittem.

Táj hazudott lent: emberek hazudtak,
s embertelenek, újra, önmaguknak,
s az emberségnek épült lent a börtön,
egyre feketébb, álszent tettű földön.

Tovább épült lent rossz való a Mának,
s szemek színlelték, hogy semmit sem látnak,
s a szégyenek élő bőrökre égtek,
s így lett krisztusi pokol mind merészebb.

Csőcselék, fent, s lent, katonásdit játszott, -
mai játékot, holnap vérre váltót.
Hazát eladhat… Most hamis keresztek
szokott játéka ment csak, - lopni mentek.

Már most is nehéz itt szívvel és ésszel, -
s milyen Idő jöhet egy csőcselékkel?
Láttam, láttatta egy szomorú isten:
a Szabadság, melyben hiszek és hittem.

(2020)

A képen:
Felfegyverzett nyilas pártszolgálatosok Budapesten 1944 októberében, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/02/Bundesarchiv_Bild_101I-680-8283A-13A%2C_Budapest%2C_marschierende_Pfeilkreuzler.jpg