Feltöltve: 2020-05-14 09:56:00
Megtekintve: 1451
Édes-e a bosszú?
A mondás szerint „édes a bosszú”, - és biztosan van olyan is, amelyik édes, de olyat még nem éreztem. Nem mintha nem értek volna méltatatlan bosszantások, csúnya becsapások, károkozások, - mindenkit érnek ilyenek, aki él, legfeljebb az arányok nagyon különböznek. Ám csak annyit írhatok, hogy a jogos bosszú hozhat ugyan utólag némi megelégedést, - de olyan mértékű élvezetet, ami édessé teszi?
Dűlői Karcsi Énmajdmegmutatom Dániel varázsló kedvenc cicája volt. Igaz, nem is volt több cicája, csak ez az egy, de ezt nagyon szerette. Tarka cica volt, a farka koromfekete, bundájának egyéb részein fehér váltakozott a feketével.
Hát a jó egerész macskát az emberek általában szeretik, de az egerek ki nem állhatják, utóbbi okból nem is állnak előtte, hanem elfutnak előle. Nagy különbség!
Karcsi miatt, egy kivételével, minden egér elhagyta a varázsló házát. Igaz, ez a házelhagyás inkább házváltás volt, de nem minden házváltás öröm minden háznak, van úgy: egynek öröm, a másiknak nem. Az, hogy az eltávozott egerek új helyükön mi mindent mondtak Dűlői Károlyról, most nem részletezem, csak annyit jegyzek meg: más az egértörténelem, nem szereti a macskatörténelmet, de az utóbbi sem az előbbit…
Tény azonban, hogy egy egér, Surranó Sanyi, a házban maradt, és még csak nem is sunyin. Itt is, ott is mutogatta magát, túljárt a cica eszén akkor is, ha előtte járt, és végül a cica gazdájához, Énmajdmegmutatom Dánielhez fordult egérelkapási ügyben. Nem szabad az időt vesztegetni, akkor sem, ha a gazdit meg kell vesztegetni!
Ezt nyávogta a cica Dánielnek:
Surranó füle kerek, s oly gyorsan old kereket!
Csípd fülön az egeret, s szerzek egy leányt neked!
Az? Cicás gyönyörűség! Libamelle csodaszép!
Libacombja is remek, s ha öledbe ülteted,
kolbászkarja úgy ölel! Neked ilyen leány kell!
A varázsló azt belátta, hogy legényéletére tényleg egy ilyen leány tehetne felségesen feleséges pontot, - de azért az igazságot is szerette. Rendes dolog, ha ő a cicája helyett fog egeret?
Ám Dűlői Károly cica nem akármilyen nyávogó négylábú volt, hanem nemes cica, bár kutyabőr nélkül, és további nyájas macskahangokkal úgy felkeltette a varázsló kíváncsiságát a leányértékeit szemérmesen takargató emberhölgy iránt, hogy végül azt mondta:
- Jó, ami jó, ló, ami ló, hó, ami hó! Te megmondod, hogy hol lakik e csodálatos leány, én pedig, ígérem, megfogom Surranó Sanyi kerek fülét!
A cica a sorrendet másképp szerette volna, mert jobb egy madár a kézben, mint kettő a bokorban, meg van közmondás, amelyik a valóságban úgy kiforgatódik, hogy a mai veréb még holnap is csak ígéret, és a túzok is más tarisznyába kerül, mint a közmondást hallgató gondolná, de a varázsló – a sorrendet illetően – nem engedett.
Dániel elővarázsolt egy egérfogó sajtszeletet. Surranó leeszelt gyors fogaival a sajtszeletből egy darabkát, de akkor gyanút fogott, és futni kezdett. Ám vele szemben kolbászvég ugrált. Abból is villámgyorsan szerzett egy picikét. Ám utána, pont az egérlyuk előtt, a varázsló megfogta az egérke kerek fülét, és így kiáltott:
- Látod, Karcsi, megfogtam a fülét! Most ki is oktatom!
El is hangzott a kioktató versike:
Cicabajuszt meg ne húzz!
Ha cicám jön, hát elhúzz!
Farkad, igaz, szép, táncos,
de ne értesd cicámhoz:
cicaorr, ha ingerelt,
bosszúsággal úgy megtelt!
Örült Dűlői Karcsi cica: no, most itt a vég, - Surranó Sanyi vége!
Hát, ugye, sokszor egész népek előre örülnek valaminek, azután meg rájönnek: korán örültek, inkább sírhatnának. Igaz, akkor is szép volt az öröm, csak utána mit kapart ki a köröm?
A varázsló ugyanis elengedte Surranó Sanyi kerek egérfülét, és az egér úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna, pedig ebben nem is szerepelt varázslat, - földhöz ragadt valóság volt.
Mérges lett a cica! A varázsló túljárt az eszén, úgy teljesítette a megállapodásukat, hogy nem vethet a szemére semmit. Ráadásul a varázsló követelte, hogy a cica árulja el a csodálatosan szép leány hollétét! Ő megfogta a kerek egérfület, a cica is kerek-perec mondja meg: hol lakik az a leány!
Bosszúra szomjazott Károly cica, de nem volt a közelben kút… vagyis… hohó, az ember is, ha saját magától megtalál valamit, amit mások beletettek régebben, akkor arra azt mondják: „a saját kútfejéből”… Ha a varázsló így, ő is úgy! Úgy mondja meg a leány lelőhelyét, hogy gazdája még sohanapján kiskedden is törni fogja a fejét, de nem is harangoznak majd neki semmit…
Így szólt a cica:
Ahogy te, - hát én is úgy!
Harcsabajszos hajszaút!
Van egy ország, SEHOLSINCS,
abban van e leánykincs.
Seholsincsben város van:
ISMERETLEN! Sárosan.
ISMERETLEN városban,
ott is KITUDJAHOLBAN,
van a NINCSHÁZ, hol gomb van,
az ingét ott gombolja,
ott szakad le gyöngygombja,
persze, csak, ha nem vigyáz, -
ott anyáz és ott apáz,
lányságára ott vigyáz!
A varázsló mit tehetett? Elővett hetvenhét könyvet, de egyikben sem talált ezekről a helyekről mást: ilyen hely csak a mesében van…
A varázsló varázskönyve nagyon vastag volt, de még abban sem találta meg Dániel az útmutatást.
Ekkor a varázsló elkezdett gondolkodni. Hű, az veszélyes ám, de végszükségben még erre is rá kell fanyalodni!
Arra gondolt: mennyi mese van a világban! Seholsincs? Ha sehol sem lenne, akkor miként lehetne annyi ember sehol sem? Igaz, ezt látszólag csak úgy mondják, - de tényleg ott vannak sokan, sokszor!
Látta Karcsi cica, hogy a varázsló gondolkodik. Megijedt. Sok minden napvilágra kerülhet ám a gondolkodás sötét, feneketlen zsákjából!
Fogta magát, lement az istállóba, ahol a háromnevű táltos ló, Patkós Rúgó Péter unatkozott, és megkérdezte a lovat: elvinné-e őt SEHOLSINCS országba, ott ISMERETLEN városkába, ott KITUDJAHOLVANba, azon belül a NINCSHÁZba, Gyönyörűenkerekalmás Évához. Dicsérte Patkós Rúgó Péter fényes patkóját, mind a négy lábát, lófarkát, nyerítését, - no, szóval, hízelgett neki, mint…
Patkós Rúgó Péter azonban nem az a táltos ló volt, akit lóvá lehet tenni, és a cicus nyájaskodó nyelvével is beéri.
Félelmetesen nagyot nyerített:
Én nem ezt zabálom udvarbeli bálon, -
én a zabot várom, azt meg nem találom!
Jól vigyázz, te macska, mindjárt zabos leszek,
s ha nincs zab, - hátadra kerül az a nyereg!
Hát, ugye, igaza volt a táltos lónak, mert a táltos sem szálldoshat ingyen, amikor elég nagy a feje, és – a közmondással ellentétben – nem csak búsulásra használható.
Dűlő Karcsi gyorsan arra a dűlésre, azaz döntésre jutott: minek takarékoskodjon ő Énmajdmindjártmegmutatom Dániel varázsló zabostarisznyájával és zabjával, amikor gazdája így megjáratta vele a bolondját azzal a kerek egérfüllel?
No, így a cica, táltos lovon, eljutott Gyönyörűenkerekalmás Évához.
Éva úgy megörült Karcsinak, hogy madarat lehetett volna fogatni vele:
- Hát ismét látlak, te dűlői bölcs cicus, akivel oly jól elbeszélgettem mindenféle szamárságról Szerényfalván? Remek! Szereted a libamájat, vagy inkább sült halacskát kérsz? Ne hallgass, mint a sült hal, mesélj el mindent! Bemutatom az én cicámat, Szépség Szerénát! Ketten együtt macskaszerenádot is adhatnátok a szomszédoknak! Még szirénázhattok is! Csak időben oldjatok kereket, mert a szomszédok dobálósak, de nem tudnak azok jól célozni…
Karcsinak nagyon ízlett a sült libamáj, de Szeréna cicát sem vetette meg. Együtt falatoztak, libamájból, meg sült halból. mértéktartóan, mert csak addig, amíg mindkettő el nem fogyott.
Karcsi csak ekkor kezdte el magyarázni, hogy miért és hogyan kellene rákoppintani gazdája, Énmajdmegmutatom Dániel orrára, azért, mert ilyen szégyenbe hozta őt Surranó Sanyi egér kerek fülével.
- Ó, a Dániel! – ugrott fel a karosszékből Éva. Az ugyanabba a varázslóiskolába járt, ahová én. Feltétlenül rá kell koppintani az orrára, de nem túl nagyot. Tudod, nem árt, ha van egy olyan egér is a házban, aki miatt a cica nem fog elhízni, mert nem tudja elkapni, csak fut utána.
Gondoltam egyet! Meglátogatjuk a gazdádat hármasban, te, Szeréna, meg én. Lehet, hogy úgy megbüntetjük: minden áldott nap meg fog fizetni azért, amit veled tett.
Karcsi cica már nem is akarta olyan nagyon gazdája, Dániel megbüntetését, mert jóllakott gyomorral nem olyan csábító a rosszindulat, mint üressel, de ha valami elkezdődik, olykor nehezen fejezhető be. Jó, jó, meg kell büntetni Dánielt az egérfül történetért, de hogy minden áldott nap! Ezt ő már nem is kívánná, - de nincs visszaút.
Hát tényleg nem volt visszaút.
Gyönyörűenkerekalmás Éva gyakran meglátogatta büntetés ürügyén, cicájával együtt, Énmajdmegmutatom Dánielt, és egy félhomályos szobában kapta Dániel a büntetést, de hogy miért ragyogtak úgy utána a büntető és büntetett szemei egyaránt olyan fényesen, hát az nem lett világos Károly cica előtt, viszont ő inkább Szeréna cicával incselkedett a háztetőn.
Egy napon Éva kijelentette:
- Édes a bosszú! Most már Dániel mindenért fizetni fog a saját házában! Igaz, engem most Énmajdmegmutatom Dánielnének neveznek, - de így lesz!
Karcsit kicsit gyötörte a lelkiismerete, hogy nem hozott-e túl nagy büntetést gazdájára azért a kis borstörögetésért az ő cicaorra alá, de felesége, Dűlői Károlyné, született Szépség Szeréna, azt mondta:
- Dániel mindenért fizet a feleségének, de csókokkal. Az nem lehet olyan nagy veszteség neki, mert utána ő is nagyon elégedett, meg Éva is. Hanem ez az egér, az edzőnk, kezdi túlzásba vinni a dolgot. Múltkor meghúzta a bajszomat, hogy gyorsabban fussak.
Mondom neki:
- Te egyedül futsz, mint edzőnk, de én egymagam nem, mert bennem négy vagy öt kiscica van! Ha azok megszületnek!
Hát képzeld el: Éva és Dániel megígérték neki, Surranó Sándornak, hogy ő a kiscicáknak is edzője lesz, és ráadásul ki tudja mi minden jöhet még ebben az egérfogakat így kímélő világban!
(2020)
Az illusztráció DORA WIESZT munkája.
Dűlői Karcsi Énmajdmegmutatom Dániel varázsló kedvenc cicája volt. Igaz, nem is volt több cicája, csak ez az egy, de ezt nagyon szerette. Tarka cica volt, a farka koromfekete, bundájának egyéb részein fehér váltakozott a feketével.
Hát a jó egerész macskát az emberek általában szeretik, de az egerek ki nem állhatják, utóbbi okból nem is állnak előtte, hanem elfutnak előle. Nagy különbség!
Karcsi miatt, egy kivételével, minden egér elhagyta a varázsló házát. Igaz, ez a házelhagyás inkább házváltás volt, de nem minden házváltás öröm minden háznak, van úgy: egynek öröm, a másiknak nem. Az, hogy az eltávozott egerek új helyükön mi mindent mondtak Dűlői Károlyról, most nem részletezem, csak annyit jegyzek meg: más az egértörténelem, nem szereti a macskatörténelmet, de az utóbbi sem az előbbit…
Tény azonban, hogy egy egér, Surranó Sanyi, a házban maradt, és még csak nem is sunyin. Itt is, ott is mutogatta magát, túljárt a cica eszén akkor is, ha előtte járt, és végül a cica gazdájához, Énmajdmegmutatom Dánielhez fordult egérelkapási ügyben. Nem szabad az időt vesztegetni, akkor sem, ha a gazdit meg kell vesztegetni!
Ezt nyávogta a cica Dánielnek:
Surranó füle kerek, s oly gyorsan old kereket!
Csípd fülön az egeret, s szerzek egy leányt neked!
Az? Cicás gyönyörűség! Libamelle csodaszép!
Libacombja is remek, s ha öledbe ülteted,
kolbászkarja úgy ölel! Neked ilyen leány kell!
A varázsló azt belátta, hogy legényéletére tényleg egy ilyen leány tehetne felségesen feleséges pontot, - de azért az igazságot is szerette. Rendes dolog, ha ő a cicája helyett fog egeret?
Ám Dűlői Károly cica nem akármilyen nyávogó négylábú volt, hanem nemes cica, bár kutyabőr nélkül, és további nyájas macskahangokkal úgy felkeltette a varázsló kíváncsiságát a leányértékeit szemérmesen takargató emberhölgy iránt, hogy végül azt mondta:
- Jó, ami jó, ló, ami ló, hó, ami hó! Te megmondod, hogy hol lakik e csodálatos leány, én pedig, ígérem, megfogom Surranó Sanyi kerek fülét!
A cica a sorrendet másképp szerette volna, mert jobb egy madár a kézben, mint kettő a bokorban, meg van közmondás, amelyik a valóságban úgy kiforgatódik, hogy a mai veréb még holnap is csak ígéret, és a túzok is más tarisznyába kerül, mint a közmondást hallgató gondolná, de a varázsló – a sorrendet illetően – nem engedett.
Dániel elővarázsolt egy egérfogó sajtszeletet. Surranó leeszelt gyors fogaival a sajtszeletből egy darabkát, de akkor gyanút fogott, és futni kezdett. Ám vele szemben kolbászvég ugrált. Abból is villámgyorsan szerzett egy picikét. Ám utána, pont az egérlyuk előtt, a varázsló megfogta az egérke kerek fülét, és így kiáltott:
- Látod, Karcsi, megfogtam a fülét! Most ki is oktatom!
El is hangzott a kioktató versike:
Cicabajuszt meg ne húzz!
Ha cicám jön, hát elhúzz!
Farkad, igaz, szép, táncos,
de ne értesd cicámhoz:
cicaorr, ha ingerelt,
bosszúsággal úgy megtelt!
Örült Dűlői Karcsi cica: no, most itt a vég, - Surranó Sanyi vége!
Hát, ugye, sokszor egész népek előre örülnek valaminek, azután meg rájönnek: korán örültek, inkább sírhatnának. Igaz, akkor is szép volt az öröm, csak utána mit kapart ki a köröm?
A varázsló ugyanis elengedte Surranó Sanyi kerek egérfülét, és az egér úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna, pedig ebben nem is szerepelt varázslat, - földhöz ragadt valóság volt.
Mérges lett a cica! A varázsló túljárt az eszén, úgy teljesítette a megállapodásukat, hogy nem vethet a szemére semmit. Ráadásul a varázsló követelte, hogy a cica árulja el a csodálatosan szép leány hollétét! Ő megfogta a kerek egérfület, a cica is kerek-perec mondja meg: hol lakik az a leány!
Bosszúra szomjazott Károly cica, de nem volt a közelben kút… vagyis… hohó, az ember is, ha saját magától megtalál valamit, amit mások beletettek régebben, akkor arra azt mondják: „a saját kútfejéből”… Ha a varázsló így, ő is úgy! Úgy mondja meg a leány lelőhelyét, hogy gazdája még sohanapján kiskedden is törni fogja a fejét, de nem is harangoznak majd neki semmit…
Így szólt a cica:
Ahogy te, - hát én is úgy!
Harcsabajszos hajszaút!
Van egy ország, SEHOLSINCS,
abban van e leánykincs.
Seholsincsben város van:
ISMERETLEN! Sárosan.
ISMERETLEN városban,
ott is KITUDJAHOLBAN,
van a NINCSHÁZ, hol gomb van,
az ingét ott gombolja,
ott szakad le gyöngygombja,
persze, csak, ha nem vigyáz, -
ott anyáz és ott apáz,
lányságára ott vigyáz!
A varázsló mit tehetett? Elővett hetvenhét könyvet, de egyikben sem talált ezekről a helyekről mást: ilyen hely csak a mesében van…
A varázsló varázskönyve nagyon vastag volt, de még abban sem találta meg Dániel az útmutatást.
Ekkor a varázsló elkezdett gondolkodni. Hű, az veszélyes ám, de végszükségben még erre is rá kell fanyalodni!
Arra gondolt: mennyi mese van a világban! Seholsincs? Ha sehol sem lenne, akkor miként lehetne annyi ember sehol sem? Igaz, ezt látszólag csak úgy mondják, - de tényleg ott vannak sokan, sokszor!
Látta Karcsi cica, hogy a varázsló gondolkodik. Megijedt. Sok minden napvilágra kerülhet ám a gondolkodás sötét, feneketlen zsákjából!
Fogta magát, lement az istállóba, ahol a háromnevű táltos ló, Patkós Rúgó Péter unatkozott, és megkérdezte a lovat: elvinné-e őt SEHOLSINCS országba, ott ISMERETLEN városkába, ott KITUDJAHOLVANba, azon belül a NINCSHÁZba, Gyönyörűenkerekalmás Évához. Dicsérte Patkós Rúgó Péter fényes patkóját, mind a négy lábát, lófarkát, nyerítését, - no, szóval, hízelgett neki, mint…
Patkós Rúgó Péter azonban nem az a táltos ló volt, akit lóvá lehet tenni, és a cicus nyájaskodó nyelvével is beéri.
Félelmetesen nagyot nyerített:
Én nem ezt zabálom udvarbeli bálon, -
én a zabot várom, azt meg nem találom!
Jól vigyázz, te macska, mindjárt zabos leszek,
s ha nincs zab, - hátadra kerül az a nyereg!
Hát, ugye, igaza volt a táltos lónak, mert a táltos sem szálldoshat ingyen, amikor elég nagy a feje, és – a közmondással ellentétben – nem csak búsulásra használható.
Dűlő Karcsi gyorsan arra a dűlésre, azaz döntésre jutott: minek takarékoskodjon ő Énmajdmindjártmegmutatom Dániel varázsló zabostarisznyájával és zabjával, amikor gazdája így megjáratta vele a bolondját azzal a kerek egérfüllel?
No, így a cica, táltos lovon, eljutott Gyönyörűenkerekalmás Évához.
Éva úgy megörült Karcsinak, hogy madarat lehetett volna fogatni vele:
- Hát ismét látlak, te dűlői bölcs cicus, akivel oly jól elbeszélgettem mindenféle szamárságról Szerényfalván? Remek! Szereted a libamájat, vagy inkább sült halacskát kérsz? Ne hallgass, mint a sült hal, mesélj el mindent! Bemutatom az én cicámat, Szépség Szerénát! Ketten együtt macskaszerenádot is adhatnátok a szomszédoknak! Még szirénázhattok is! Csak időben oldjatok kereket, mert a szomszédok dobálósak, de nem tudnak azok jól célozni…
Karcsinak nagyon ízlett a sült libamáj, de Szeréna cicát sem vetette meg. Együtt falatoztak, libamájból, meg sült halból. mértéktartóan, mert csak addig, amíg mindkettő el nem fogyott.
Karcsi csak ekkor kezdte el magyarázni, hogy miért és hogyan kellene rákoppintani gazdája, Énmajdmegmutatom Dániel orrára, azért, mert ilyen szégyenbe hozta őt Surranó Sanyi egér kerek fülével.
- Ó, a Dániel! – ugrott fel a karosszékből Éva. Az ugyanabba a varázslóiskolába járt, ahová én. Feltétlenül rá kell koppintani az orrára, de nem túl nagyot. Tudod, nem árt, ha van egy olyan egér is a házban, aki miatt a cica nem fog elhízni, mert nem tudja elkapni, csak fut utána.
Gondoltam egyet! Meglátogatjuk a gazdádat hármasban, te, Szeréna, meg én. Lehet, hogy úgy megbüntetjük: minden áldott nap meg fog fizetni azért, amit veled tett.
Karcsi cica már nem is akarta olyan nagyon gazdája, Dániel megbüntetését, mert jóllakott gyomorral nem olyan csábító a rosszindulat, mint üressel, de ha valami elkezdődik, olykor nehezen fejezhető be. Jó, jó, meg kell büntetni Dánielt az egérfül történetért, de hogy minden áldott nap! Ezt ő már nem is kívánná, - de nincs visszaút.
Hát tényleg nem volt visszaút.
Gyönyörűenkerekalmás Éva gyakran meglátogatta büntetés ürügyén, cicájával együtt, Énmajdmegmutatom Dánielt, és egy félhomályos szobában kapta Dániel a büntetést, de hogy miért ragyogtak úgy utána a büntető és büntetett szemei egyaránt olyan fényesen, hát az nem lett világos Károly cica előtt, viszont ő inkább Szeréna cicával incselkedett a háztetőn.
Egy napon Éva kijelentette:
- Édes a bosszú! Most már Dániel mindenért fizetni fog a saját házában! Igaz, engem most Énmajdmegmutatom Dánielnének neveznek, - de így lesz!
Karcsit kicsit gyötörte a lelkiismerete, hogy nem hozott-e túl nagy büntetést gazdájára azért a kis borstörögetésért az ő cicaorra alá, de felesége, Dűlői Károlyné, született Szépség Szeréna, azt mondta:
- Dániel mindenért fizet a feleségének, de csókokkal. Az nem lehet olyan nagy veszteség neki, mert utána ő is nagyon elégedett, meg Éva is. Hanem ez az egér, az edzőnk, kezdi túlzásba vinni a dolgot. Múltkor meghúzta a bajszomat, hogy gyorsabban fussak.
Mondom neki:
- Te egyedül futsz, mint edzőnk, de én egymagam nem, mert bennem négy vagy öt kiscica van! Ha azok megszületnek!
Hát képzeld el: Éva és Dániel megígérték neki, Surranó Sándornak, hogy ő a kiscicáknak is edzője lesz, és ráadásul ki tudja mi minden jöhet még ebben az egérfogakat így kímélő világban!
(2020)
Az illusztráció DORA WIESZT munkája.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!