TAVASZ

A szélben olykor kékbe át
ugrott fenség: fehér virág, -
s az nagyszerű, ha szívhez ér
két ragyogás, kék és fehér!

MADÁRHANG

Madárhang olykor elbújik
a zöldben, - s máris, újra, itt!
Van és nincs, - változó varázs:
együtt megállás, indulás.
Aranyló nap, majd holdezüst?
Szívnek kedves együttesük.
Együtt kell közel, s messzeség, -
valóság és álommeséd!

HÓVIRÁG

A Szépséghez hű, bátor és szerény,
s fényig áttör tél havas nehezén, -
de felejti ezt más virág, s világ,
s mind illegeti kacér önmagát.

PIROS TULIPÁNOK

Mikor kelyhük fénnyel tele:
mind a szabadság gyermeke,
amikor meg elment a nap,
tűnődő piros ottmarad:

piros szív, piros gondolat.

ZÁPOR

Víztű sorok varrták a nap
fényéből a csillagokat
akácokra, majd résen át
látszott tágabb, látóbb világ.

FELHŐ

Felhő, emlék, fehér virághang
hó szirma szól bánatnak, csendnek:
- Az a táj nem a szabadságé,
amely szépséget elfelejtett!

(2017)

Illusztráció: Pixabay.