A csendben csillag álmodott,
s álom ringatott csillagot, -
vagy csillag vitte csendbe át
álmot ringató önmagát?

Erre bánat felelt nekem:
- E csillagálmú végtelent
mint érthetné meg földi ész?
A kérdés túlontúl merész!

Bánathoz szóltam: - Vers, lehet,
feltesz, bátran, kérdéseket,
ha könnycseppeken ott a fény, -
s ez egy könnycseppes költemény!

Csend, csillag, bánat messze lát,
és látja nem csak önmagát,
de lát múltat, jelent, - s jövőt,
új könnycseppekkel érkezőt!

Már bánat sem felel nekem.
Csend, csillag, bánat… - életem.
Lélekből fény sötétbe jut.
Könnycseppes minden csillagút.

Mégis hazám: volt életem.
Csend, csillag, álom, - végtelen,
mit értett még a volt Haza,

s egén a Szépség Csillaga.

(2020)

Illusztráció: Pixabay.