Feltöltve: 2020-03-06 13:29:00
Megtekintve: 1506
Nőnap, Anyák Napja - márciusi álomüzenet
No, igen, március 8-án a Nőnap lesz, az Anyák Napja pedig májusban, de azért a kettő számomra összefügg egymással, mivel a férfiak nem tudnak szülni (legalábbis egyelőre), csak a nők.
Az első nemzeti nőnapot az Egyesült Államokban tartották meg, 1909-ben, február utolsó vasárnapján. 1917. március 8-án a cári Oroszországban, Petrográdban, a nők békéért és kenyérért tüntettek. Nem közvetlenül e tüntetés miatt, de négy nap múlva a cár lemondott, és polgári (kapitalista) kormánynak adta át a hatalmat. A legtöbb országban március 8 maradt a Nőnap dátuma, amit 1948 óta Magyarországon rendszeresen megtartanak, de az 1989-es magyarországi rendszerváltás óta az ünnep munkásmozgalmi jellegét elvesztette (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetk%C3%B6zi_n%C5%91nap).
A kampányszerű megemlékezéseket annyiban sohasem szerettem, hogy ezek egy meghatározott naphoz kötődnek, de tartalmuknak úgy volna igazán értéke, ha jobban kihatnának a mindennapokra. Van olyan Világnap is, hogy A Föld napja ( április 22, 1990 óta rendezik meg, egyik jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” - https://hu.wikipedia.org/wiki/A_F%C3%B6ld_napja), de, úgy gondolom, és nyilván nem vagyok ezzel egyedül: szegény Földre igencsak ráférne a mindennapos jobbító törődés. Minden szempontból!
Bármennyire elveszítette is Magyarországon a Nőnap munkásmozgalmi jellegét, az a rendszerváltásos idő-hit már letűnt, amikor tömegek ugráltak az örömtől fél lábon, így, véleményem szerint, bizonyos mértékig azoknak, akik egy jobb polgári Magyarországot szeretnének e jelenleginél (A fasizmus felé - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377), vissza kellene tekinteni Magyarország demokratikus hagyományaira, amelyek – az akkori erős korlátok ellenére – még a Horthy-korszakban is megtalálhatóak, és sokoldalúbb program alapján kellene tevékenykedniük (MAGYARORSZÁG ÚTJA – 2020 - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46961).
Utóbbit egyébként a Nőnap is időszerűvé teszi, hiszen milyen volt a Horthy-korszakban a nők helyzete, miközben a Horthy-korszakot a FIDESZ-KDNP egyes politikusai (a magyar történelmi egyházak támogatása mellett) igyekeznek népszerűsíteni, dicsérni, - azaz, buzgón butítják az embereket?
A nők helyzete társadalmi helyzetüktől függően különböző volt, az uralkodó osztályok nőtagjai igen nagy jólétben éltek, társadalmilag azonban általában lenézett szereplői voltak a korszaknak, még ők is, mint nők. Fokozottabban azok a mérsékelt jómódban élő polgárasszonyok, mert a kétkezi munkát a Horthy-korszak vezetése nem becsülte meg. A társadalom „alsó rétegeit” illetően (munkások nagy része, szegényparasztok, béresek), - ha csak Illyés Gyula Puszták népe c. művét olvassa el ebből a korból valaki (https://mek.oszk.hu/00600/00682/cedula.html), az is át tudja érezni az akkori nyomorúságot, amibe még a serdülő béres lányok szexuális kihasználása is beletartozott. Móricz Zsigmond műveiből is kibontakozik az akkori világ. József Attila pedig a színigazat írta Anyám c. versében, sok-sok női sors összegzéseként is:
„Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól - -„ (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/anyam.htm).
Nos, a FIDESZ-KDNP-t támogató NŐKNEK IS figyelmébe ajánlom az igazat mondó magyar irodalmat, történelmet, mert egyaránt megvetem a népbutító, hazudozó nőket és férfiakat. Nem teszek különbséget! A tudatlanságnak, persze, az ismeretátadás, a tanítás az igazi ellenszere, - de sok esetben nem tudatlanságról van szó, vagy nem csak arról! (A butaság… - https://www.poet.hu/vers/237818).
A nők igazi helyzetére, - különösen a szegényebb sorsú nőknél, de azért ennél tágabban, - a régi közmondások, szólások is utalnak az elmúlt századokból (Pénz számolva, asszony verve jó, Hosszú haj, rövid ész, Asszonynak és lónak sohasem kell hinni, Az asszonynak hét bőre van, A fiatalasszonyt az első ingében kell megverni, Elég, ha annyi esze van az asszonynak, hogy nem áll a csorgó alá, ha esik az eső, utóbbit egyébként a parasztokra is mondták az urak Tisza István korában).
Kétségtelen, hogy a társadalom helyzetéért, akár a történelmi múltat nézzük, akár a jelent, a férfiak nagy általánosságban inkább felelősek, mint a nők. A múltban (Tisza István-korszak, Horthy-korszak) a választási törvények is igen korlátozták a választói jogot és választhatóságot (ennek történelmi részleteire nem térek ki), de ez csak része volt az uralkodó osztályok általi elnyomásnak. A nők választójoga korlátozottabb volt, mint a férfiaké. A „nép” az Osztrák-Magyar Monarchiában egyébként könnyen becsapható volt, igen szórakoztatóan írta meg erről a szomorú igazat az egyik legnagyobb magyar író, Mikszáth Kálmán, többet között „Két választás Magyarországon” c. munkájában (http://mek.niif.hu/00900/00955/00955.htm).
Bevallom: ifjúkoromban (Rákosi-korszak, Kádár-korszak), miközben részese voltam a társadalmi eseményeknek, küzdelmeknek, a Nőnapban nem a politikai tartalmat kerestem, hanem inkább a női szépség és a természet szépsége foglalkoztatott, nem a munkásmozgalmi vonatkozásai (ez csak a Nőnapra értem, mint ünnepre!). Talán ez tükröződik vissza sok évtized után A Szépség a Hazám c. versemből - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46801 is, akkor már szomorúan.
Tény: mindenben szerettem volna mindig a szépséget látni, tapasztalni, így a női lélekben is. Magánéletemben, feleségválasztásom tekintve, ez sikerült is, ebben segített „költői öntudatom” (gőgnek is nevezhetjük egy kis jogos szatírával), és az akkori társadalmi rend is (Kádár-korszak, írtam is erről Nem volt nehéz c. költeményemben – https://www.poet.hu/vers/126622). Feleségemhez több verset is írtam (Töprengés, Karácsonykor (Feleségemnek) - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=43420, Minden eltűnhet (Feleségemnek) - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46622, Tréfás-komoly vers Nőnapra (Feleségemnek) - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47025).
Ezek előtt írtam, a Márciusi álomüzenet c. verset (https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=15716), valamikor az 1990-es években. Nem tetszett a férfiolvasók egy részének, lehet, a női olvasóknak sem, de tartalmát ma is vállalom, mint a véleményem, bár tudom, hogy akkor és ma egyaránt megvalósíthatatlan kívánságot hirdetett, hirdet.
Ám azért „álomüzenet” volt ez és maradt, mert kívánság. A nők és a férfiak egyaránt nagyon különbözőek. Együtt tehetik jobbá a világot, ha felismerik ennek szükségességét, a nők és a férfiak egymásra utaltságát a jobb világért való küzdelemben.
Most ez még a világban, és benne Magyarországon nem eléggé felismert. Jó volna, ha mind többen erre is gondolnának, Nőnapon, Anyák Napján, minden nap, és tennének is ezért a jobb világért valamit.
Nem jó a nők és férfiak nagy többségének helyzete Magyarországon, és ezt világosan ki kell mondani.
Igen, férfiaknak és nőknek egyaránt megvan a felelőssége nem csak önmagukért, családjukért, hanem azért a közös Anyáért, amelynek neve: Haza.
Erre utal Anya című, 2016-ban írt versem (https://www.poet.hu/vers/187558):
Emberként ez szívbéli fogalom,
és benne ott van öröm, fájdalom,
gond, szeretet, győzelem, áldozat,
s vereség is - világ-égbolt alatt.
Gyakran felejtik gyermekek, apák,
- és anyák is! - azt a másik anyát,
aki (több okból) sokszor rossz anya
gyermekeihez. A neve: haza.
Hibátlan anya nincs, de a Hazánk
talán egyszer lehet még jó Anyánk,
s remény: lesz is, ha újul Eszme, hit,
s látni engedi a gyermekeit!
Most egy ilyen Anyára gondolok,
ki szépséges kezével Csillagot
emelt fölénk, védett és szeretett..
Volt intő jele egyre kedvesebb!
(2020)
A képen:
Nők tüntetése kenyérért és békéért, nőnapi tüntetés Petrográdban, 1917. március 8-án, ismeretlen szerző felvétele, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/cf/N%C5%91nap_-_Petrogr%C3%A1d%2C_1917.03.08.jpg
Az első nemzeti nőnapot az Egyesült Államokban tartották meg, 1909-ben, február utolsó vasárnapján. 1917. március 8-án a cári Oroszországban, Petrográdban, a nők békéért és kenyérért tüntettek. Nem közvetlenül e tüntetés miatt, de négy nap múlva a cár lemondott, és polgári (kapitalista) kormánynak adta át a hatalmat. A legtöbb országban március 8 maradt a Nőnap dátuma, amit 1948 óta Magyarországon rendszeresen megtartanak, de az 1989-es magyarországi rendszerváltás óta az ünnep munkásmozgalmi jellegét elvesztette (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetk%C3%B6zi_n%C5%91nap).
A kampányszerű megemlékezéseket annyiban sohasem szerettem, hogy ezek egy meghatározott naphoz kötődnek, de tartalmuknak úgy volna igazán értéke, ha jobban kihatnának a mindennapokra. Van olyan Világnap is, hogy A Föld napja ( április 22, 1990 óta rendezik meg, egyik jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” - https://hu.wikipedia.org/wiki/A_F%C3%B6ld_napja), de, úgy gondolom, és nyilván nem vagyok ezzel egyedül: szegény Földre igencsak ráférne a mindennapos jobbító törődés. Minden szempontból!
Bármennyire elveszítette is Magyarországon a Nőnap munkásmozgalmi jellegét, az a rendszerváltásos idő-hit már letűnt, amikor tömegek ugráltak az örömtől fél lábon, így, véleményem szerint, bizonyos mértékig azoknak, akik egy jobb polgári Magyarországot szeretnének e jelenleginél (A fasizmus felé - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377), vissza kellene tekinteni Magyarország demokratikus hagyományaira, amelyek – az akkori erős korlátok ellenére – még a Horthy-korszakban is megtalálhatóak, és sokoldalúbb program alapján kellene tevékenykedniük (MAGYARORSZÁG ÚTJA – 2020 - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46961).
Utóbbit egyébként a Nőnap is időszerűvé teszi, hiszen milyen volt a Horthy-korszakban a nők helyzete, miközben a Horthy-korszakot a FIDESZ-KDNP egyes politikusai (a magyar történelmi egyházak támogatása mellett) igyekeznek népszerűsíteni, dicsérni, - azaz, buzgón butítják az embereket?
A nők helyzete társadalmi helyzetüktől függően különböző volt, az uralkodó osztályok nőtagjai igen nagy jólétben éltek, társadalmilag azonban általában lenézett szereplői voltak a korszaknak, még ők is, mint nők. Fokozottabban azok a mérsékelt jómódban élő polgárasszonyok, mert a kétkezi munkát a Horthy-korszak vezetése nem becsülte meg. A társadalom „alsó rétegeit” illetően (munkások nagy része, szegényparasztok, béresek), - ha csak Illyés Gyula Puszták népe c. művét olvassa el ebből a korból valaki (https://mek.oszk.hu/00600/00682/cedula.html), az is át tudja érezni az akkori nyomorúságot, amibe még a serdülő béres lányok szexuális kihasználása is beletartozott. Móricz Zsigmond műveiből is kibontakozik az akkori világ. József Attila pedig a színigazat írta Anyám c. versében, sok-sok női sors összegzéseként is:
„Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól - -„ (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/anyam.htm).
Nos, a FIDESZ-KDNP-t támogató NŐKNEK IS figyelmébe ajánlom az igazat mondó magyar irodalmat, történelmet, mert egyaránt megvetem a népbutító, hazudozó nőket és férfiakat. Nem teszek különbséget! A tudatlanságnak, persze, az ismeretátadás, a tanítás az igazi ellenszere, - de sok esetben nem tudatlanságról van szó, vagy nem csak arról! (A butaság… - https://www.poet.hu/vers/237818).
A nők igazi helyzetére, - különösen a szegényebb sorsú nőknél, de azért ennél tágabban, - a régi közmondások, szólások is utalnak az elmúlt századokból (Pénz számolva, asszony verve jó, Hosszú haj, rövid ész, Asszonynak és lónak sohasem kell hinni, Az asszonynak hét bőre van, A fiatalasszonyt az első ingében kell megverni, Elég, ha annyi esze van az asszonynak, hogy nem áll a csorgó alá, ha esik az eső, utóbbit egyébként a parasztokra is mondták az urak Tisza István korában).
Kétségtelen, hogy a társadalom helyzetéért, akár a történelmi múltat nézzük, akár a jelent, a férfiak nagy általánosságban inkább felelősek, mint a nők. A múltban (Tisza István-korszak, Horthy-korszak) a választási törvények is igen korlátozták a választói jogot és választhatóságot (ennek történelmi részleteire nem térek ki), de ez csak része volt az uralkodó osztályok általi elnyomásnak. A nők választójoga korlátozottabb volt, mint a férfiaké. A „nép” az Osztrák-Magyar Monarchiában egyébként könnyen becsapható volt, igen szórakoztatóan írta meg erről a szomorú igazat az egyik legnagyobb magyar író, Mikszáth Kálmán, többet között „Két választás Magyarországon” c. munkájában (http://mek.niif.hu/00900/00955/00955.htm).
Bevallom: ifjúkoromban (Rákosi-korszak, Kádár-korszak), miközben részese voltam a társadalmi eseményeknek, küzdelmeknek, a Nőnapban nem a politikai tartalmat kerestem, hanem inkább a női szépség és a természet szépsége foglalkoztatott, nem a munkásmozgalmi vonatkozásai (ez csak a Nőnapra értem, mint ünnepre!). Talán ez tükröződik vissza sok évtized után A Szépség a Hazám c. versemből - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46801 is, akkor már szomorúan.
Tény: mindenben szerettem volna mindig a szépséget látni, tapasztalni, így a női lélekben is. Magánéletemben, feleségválasztásom tekintve, ez sikerült is, ebben segített „költői öntudatom” (gőgnek is nevezhetjük egy kis jogos szatírával), és az akkori társadalmi rend is (Kádár-korszak, írtam is erről Nem volt nehéz c. költeményemben – https://www.poet.hu/vers/126622). Feleségemhez több verset is írtam (Töprengés, Karácsonykor (Feleségemnek) - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=43420, Minden eltűnhet (Feleségemnek) - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46622, Tréfás-komoly vers Nőnapra (Feleségemnek) - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47025).
Ezek előtt írtam, a Márciusi álomüzenet c. verset (https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=15716), valamikor az 1990-es években. Nem tetszett a férfiolvasók egy részének, lehet, a női olvasóknak sem, de tartalmát ma is vállalom, mint a véleményem, bár tudom, hogy akkor és ma egyaránt megvalósíthatatlan kívánságot hirdetett, hirdet.
Ám azért „álomüzenet” volt ez és maradt, mert kívánság. A nők és a férfiak egyaránt nagyon különbözőek. Együtt tehetik jobbá a világot, ha felismerik ennek szükségességét, a nők és a férfiak egymásra utaltságát a jobb világért való küzdelemben.
Most ez még a világban, és benne Magyarországon nem eléggé felismert. Jó volna, ha mind többen erre is gondolnának, Nőnapon, Anyák Napján, minden nap, és tennének is ezért a jobb világért valamit.
Nem jó a nők és férfiak nagy többségének helyzete Magyarországon, és ezt világosan ki kell mondani.
Igen, férfiaknak és nőknek egyaránt megvan a felelőssége nem csak önmagukért, családjukért, hanem azért a közös Anyáért, amelynek neve: Haza.
Erre utal Anya című, 2016-ban írt versem (https://www.poet.hu/vers/187558):
Emberként ez szívbéli fogalom,
és benne ott van öröm, fájdalom,
gond, szeretet, győzelem, áldozat,
s vereség is - világ-égbolt alatt.
Gyakran felejtik gyermekek, apák,
- és anyák is! - azt a másik anyát,
aki (több okból) sokszor rossz anya
gyermekeihez. A neve: haza.
Hibátlan anya nincs, de a Hazánk
talán egyszer lehet még jó Anyánk,
s remény: lesz is, ha újul Eszme, hit,
s látni engedi a gyermekeit!
Most egy ilyen Anyára gondolok,
ki szépséges kezével Csillagot
emelt fölénk, védett és szeretett..
Volt intő jele egyre kedvesebb!
(2020)
A képen:
Nők tüntetése kenyérért és békéért, nőnapi tüntetés Petrográdban, 1917. március 8-án, ismeretlen szerző felvétele, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/cf/N%C5%91nap_-_Petrogr%C3%A1d%2C_1917.03.08.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!