Feltöltve: 2020-01-28 13:40:02
Megtekintve: 1419
Pokorni Zoltán sírása
Sajnálom azt, aki sír. Magyarországon nagyon sok embernek van ma oka arra, hogy sírjon. Szívszorító ez!
Ám mindig is volt olyan eset, hogy valaki nem szép érdekből siránkozott, majd esetleg, a nyomaték kedvéért, sírt is.
Mi tagadás: a nem szép érdekből való sírást nem kedvelem. Pokorni Zoltán fideszes politikust is szánnám, ha valami olyasmi miatt sírt volna legutóbb, a média nagy híresztelése révén is, ami mögött méltánylandó emberi bánat van.
Nem kívánok rosszat senkinek.
Pokorni Zoltán fideszes politikus a napokban, a médiát is igen igénybevevően, nagyapja miatt sírt. Nagyapja azonban nem most halt meg, hanem már régen. Ettől még szomorú dolog, persze, csak kissé különös, hogy Pokorni Zoltán nem nagyapja halála, hanem annak egykori nyilaskeresztes tevékenysége miatt sírt
(https://444.hu/2020/01/14/pokorni-zoltan-elsirta-magat-mikozben-nyilas-nagyapja-remtetteinek-helyszinen-mondott-beszedet).
Őszintén sírt?
Nem láthatunk olykor az emberi lélek mélyébe, így azt sem zárnám ki teljesen, hogy félig-meddig őszintén sírt. Vannak, akik belelovalják magukat a sírásba, és sikerül nekik.
Talán most nem is foglalkoznék Pokorni Zoltán sírásával, ha az INDEX – EGY IGAZ TÖRTÉNET: POKORNI ZOLTÁN NEMZETE (Fehérvári Rabbik - רבני פהרוואר) címmel nem hozza elő ismét a facebook-on Pokorni Zoltán fentebb említett sírását, és, nem tagadom, kezdett erősödni bennem a gyanú: Pokorni Zoltán nem feltétlenül valóban méltánylandó ok miatt sírhatott, és talán nem is őszintén.
Magyarországon sok ember sírhatott és sírhat mindenféle szomorú okkal: sok a szegénységben élő, a koldusbérért foglalkoztatott, az állásnélküli, a hajléktalan és így tovább. Pokorni Zoltán, tudomásom szerint, nem tartozik közéjük. Annyira nem, - hogy nagyon nem!
Ha az INDEX által a facebookra feltett „Fehérvári rabbik” tényleg rabbik, vagyis zsidó lelkészek, akkor még inkább nem tetszik a dolog, - és a rabbik magatartása sem. Ott írtam hozzászólásomban, feltett anyagukra: „Az ilyen érzelmes, de egyébként álszent, és becstelen célt szolgáló történeteknek égvilágon semmi köze nincs a becsülethez. Idézek néhány sort a fenti anyagból: "Pokorni Zoltán, konzervatív politikus, tudatta, hogy nem akar lemondani a családról és a hazáról, megtartja, kerül, amibe kerül. És ezért azt mondta könnyezve, hogy igen, az a gyilkos az én nagyapám. A tömeggyilkos."
Talán nincs olyan nép a világon, amelynek léte során ne történtek volna rémtettek. Olyan rémtettek, amelyért tömeges a felelősség. Ilyen többször is előfordult a magyarság történetében (Tűnődés a magyarságról - https://www.poet.hu/vers/195015), Egy évszázad álma - https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=16736). A magyar zsidókat a magyar nép részeinek tekintem. Minden nép azonban bonyolultan összetett, ezt érzékeltettem Zsidók c. versemben (https://poet.hu/vers/90538). A Horthy-korszak felelőssége azonban, hogy a korszak urai lényegében eladták a magyar vidéki zsidóságot a német fasizmusnak: tegye őket haláltáborokba, pusztítsa csak el, kénye-kedvére!
Ezt nem látnák a „fehérvári rabbik”? Nyilván látják, ha rabbik, a legtöbb zsidó művelt ember. Ha viszont látják, és ilyen anyagot tesznek fel a facebookra Pokorni Zoltán sírásáról, nyilas nagyapját illetően? Mire kell gondolnia annak, aki becsületesen gondolkodik?
ELŐSZÖR IS: Pokorni Zoltán fideszes politikus nem most tudta meg, hogy nagyapja ki volt, de azért kiszolgálta sok éven át a FIDESZ-KDNP becstelenségeit, politikusként.
MÁSODSZOR: senkit sem lehet családi elődeinek tevékenységéért, nézeteiért vádolni, semmivel sem, ezt kicsit is értelmes ember beláthatja. A fehérvári rabbik ezt nem látják, vagy nem akarják látni? Ha látják, miért nem ezt mondják (írják)?
HARMADSZOR: ha Magyarország minden embere és a magyarság minden embere családi múltjába nézne, és ilyen sírós történeteket adna elő, az VAGY NAGYON ÁLSZENT dolog volna, vagy megdöbbentő OSTOBASÁG. Ugyanis a Horthy-korszakban oly sokan voltak felelősek az akkori népirtásért, valamilyen mértékig, hogy a magyarság, ha őszintén visszanézne arra a korszakra, és úgy tenne, mint Pokorni Zoltán, ugyancsak bőghetne! Ám miért kellene ezt tennie? A németek sem teszik, más népek sem. Van egy közmondás: „A kiömlött tejbe kár belesírni.” Nos, belesírni kár, - de TENNI AZÉRT, hogy MÁSKOR ne ömöljön ki a tej, nagyon is szükséges.
NEGYEDSZER: senki sem kívánhatja erkölcsileg Pokorni Zoltántól, hogy bármelyik ősét megtagadja bármiért, mint ősét, és ezt NEM SZABADNA ÖSSZEKEVERNI azzal, hogy őseinek tevékenységét, nézeteit a HELYÉRE TEGYE. A humanizmus szempontjából! Utóbbira sem kötelezhető jogilag, csak erkölcsileg megkívánható. Minden társadalom bonyolult, de nem annyira, hogy utólag - erkölcsileg! - sok mindent ne lehetne a helyére tenni. A zsidó munkaszolgálatost agyonverő keretlegény állatként viselkedett ugyan, de állattá alapvetően az akkori korszak társadalmi rendje tette, még ha ő maga hajlott is a szadizmusra: az "urak", a "nacionalista eszme", a "fasizmus", a fasizmusnak behódoló, népbutító "egyházak" és így tovább...
ÖTÖDSZÖR: többször megírtam, hogy a múlt embereinek rémtettei, ŐSZINTE, IGAZ megismertetésük esetén, értéket is képviselhetnek, tanulságukkal, így tulajdonképpen valamit enyhíthetnének haláluk után a bűnösök régi bűneiken. Ám erről van szó Pokorni Zoltánnál? Vagy akár más ilyen esetnél, de Pokorni Zoltán példája, még ezzel a megjátszott dologgal is, fehér holló. Egy másik nagy fideszes politikus szerint Horthy hős volt, és virágot vitt a sírjára (https://444.hu/2019/11/17/lazar-janos-viragot-vitt-horthy-sirjara). Nos, Horthy nem volt hős, semmiben sem volt a humanizmus példaképe, még akkor sem, ha végül, számítva a háború utáni következményekre is, megakadályozta a budapesti gettóba zárt zsidók kiirtását. Sejthette, hogy az ő bőrére mehet majd a dolog, hiszen látnia kellett: a német fasizmus ezt a háborút már elvesztette.
A Turul szoborról Pokorni Zoltán eltávolíttatta ugyan nyilas nagyapja nevét, - de mit ér ez? Az a turulmadár egyre többször megjelenik a mai Magyarország egén (Turulmadár - https://www.poet.hu/vers/188621). Ma is kárt okoz, ma is egy olyan nacionalizmus rémmadara, amelynek tölgyfalombok között van a fészke! Hány rémvalóságot és rémálmot hozott Budapestnek is! (Budapest álma - http://www.kislant.hu/vers/lelkes-miklos/budapest-alma.html).
2010-ben írtam a HALOTTAK ARCA c. versben:
„Halott arcok, volt-életek! Ki kétli,
hogy bonyolult múlt-sorsokról ítélni?
Ám a voltból még rossz is könnyen jót ad,
ha megértik: ROSSZ volt - s nem dáridókat
rendeztet neki hasznát leső hitben
szolga-hadával sárga Mammonisten.” (https://www.poet.hu/vers/98095).
No, igen, de valóban megértette-e a múltat és benne ősei múltját Pokorni Zoltán? Ha megértené, akkor a mában egészen másként kellene viselkednie…
Azt gyanítom, hogy nem csak neki, hanem a fehérvári rabbiknak is…
(2020)
A képen:
Német Királytigris és nyilas pártszolgálatosok a budai várban, a Szent György téren, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Budapest_ostroma#/media/F%C3%A1jl:Bundesarchiv_Bild_101I-680-8283A-12A,_Budapest,_marschierende_Pfeilkreuzler_und_Panzer_VI.jpg
Ám mindig is volt olyan eset, hogy valaki nem szép érdekből siránkozott, majd esetleg, a nyomaték kedvéért, sírt is.
Mi tagadás: a nem szép érdekből való sírást nem kedvelem. Pokorni Zoltán fideszes politikust is szánnám, ha valami olyasmi miatt sírt volna legutóbb, a média nagy híresztelése révén is, ami mögött méltánylandó emberi bánat van.
Nem kívánok rosszat senkinek.
Pokorni Zoltán fideszes politikus a napokban, a médiát is igen igénybevevően, nagyapja miatt sírt. Nagyapja azonban nem most halt meg, hanem már régen. Ettől még szomorú dolog, persze, csak kissé különös, hogy Pokorni Zoltán nem nagyapja halála, hanem annak egykori nyilaskeresztes tevékenysége miatt sírt
(https://444.hu/2020/01/14/pokorni-zoltan-elsirta-magat-mikozben-nyilas-nagyapja-remtetteinek-helyszinen-mondott-beszedet).
Őszintén sírt?
Nem láthatunk olykor az emberi lélek mélyébe, így azt sem zárnám ki teljesen, hogy félig-meddig őszintén sírt. Vannak, akik belelovalják magukat a sírásba, és sikerül nekik.
Talán most nem is foglalkoznék Pokorni Zoltán sírásával, ha az INDEX – EGY IGAZ TÖRTÉNET: POKORNI ZOLTÁN NEMZETE (Fehérvári Rabbik - רבני פהרוואר) címmel nem hozza elő ismét a facebook-on Pokorni Zoltán fentebb említett sírását, és, nem tagadom, kezdett erősödni bennem a gyanú: Pokorni Zoltán nem feltétlenül valóban méltánylandó ok miatt sírhatott, és talán nem is őszintén.
Magyarországon sok ember sírhatott és sírhat mindenféle szomorú okkal: sok a szegénységben élő, a koldusbérért foglalkoztatott, az állásnélküli, a hajléktalan és így tovább. Pokorni Zoltán, tudomásom szerint, nem tartozik közéjük. Annyira nem, - hogy nagyon nem!
Ha az INDEX által a facebookra feltett „Fehérvári rabbik” tényleg rabbik, vagyis zsidó lelkészek, akkor még inkább nem tetszik a dolog, - és a rabbik magatartása sem. Ott írtam hozzászólásomban, feltett anyagukra: „Az ilyen érzelmes, de egyébként álszent, és becstelen célt szolgáló történeteknek égvilágon semmi köze nincs a becsülethez. Idézek néhány sort a fenti anyagból: "Pokorni Zoltán, konzervatív politikus, tudatta, hogy nem akar lemondani a családról és a hazáról, megtartja, kerül, amibe kerül. És ezért azt mondta könnyezve, hogy igen, az a gyilkos az én nagyapám. A tömeggyilkos."
Talán nincs olyan nép a világon, amelynek léte során ne történtek volna rémtettek. Olyan rémtettek, amelyért tömeges a felelősség. Ilyen többször is előfordult a magyarság történetében (Tűnődés a magyarságról - https://www.poet.hu/vers/195015), Egy évszázad álma - https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=16736). A magyar zsidókat a magyar nép részeinek tekintem. Minden nép azonban bonyolultan összetett, ezt érzékeltettem Zsidók c. versemben (https://poet.hu/vers/90538). A Horthy-korszak felelőssége azonban, hogy a korszak urai lényegében eladták a magyar vidéki zsidóságot a német fasizmusnak: tegye őket haláltáborokba, pusztítsa csak el, kénye-kedvére!
Ezt nem látnák a „fehérvári rabbik”? Nyilván látják, ha rabbik, a legtöbb zsidó művelt ember. Ha viszont látják, és ilyen anyagot tesznek fel a facebookra Pokorni Zoltán sírásáról, nyilas nagyapját illetően? Mire kell gondolnia annak, aki becsületesen gondolkodik?
ELŐSZÖR IS: Pokorni Zoltán fideszes politikus nem most tudta meg, hogy nagyapja ki volt, de azért kiszolgálta sok éven át a FIDESZ-KDNP becstelenségeit, politikusként.
MÁSODSZOR: senkit sem lehet családi elődeinek tevékenységéért, nézeteiért vádolni, semmivel sem, ezt kicsit is értelmes ember beláthatja. A fehérvári rabbik ezt nem látják, vagy nem akarják látni? Ha látják, miért nem ezt mondják (írják)?
HARMADSZOR: ha Magyarország minden embere és a magyarság minden embere családi múltjába nézne, és ilyen sírós történeteket adna elő, az VAGY NAGYON ÁLSZENT dolog volna, vagy megdöbbentő OSTOBASÁG. Ugyanis a Horthy-korszakban oly sokan voltak felelősek az akkori népirtásért, valamilyen mértékig, hogy a magyarság, ha őszintén visszanézne arra a korszakra, és úgy tenne, mint Pokorni Zoltán, ugyancsak bőghetne! Ám miért kellene ezt tennie? A németek sem teszik, más népek sem. Van egy közmondás: „A kiömlött tejbe kár belesírni.” Nos, belesírni kár, - de TENNI AZÉRT, hogy MÁSKOR ne ömöljön ki a tej, nagyon is szükséges.
NEGYEDSZER: senki sem kívánhatja erkölcsileg Pokorni Zoltántól, hogy bármelyik ősét megtagadja bármiért, mint ősét, és ezt NEM SZABADNA ÖSSZEKEVERNI azzal, hogy őseinek tevékenységét, nézeteit a HELYÉRE TEGYE. A humanizmus szempontjából! Utóbbira sem kötelezhető jogilag, csak erkölcsileg megkívánható. Minden társadalom bonyolult, de nem annyira, hogy utólag - erkölcsileg! - sok mindent ne lehetne a helyére tenni. A zsidó munkaszolgálatost agyonverő keretlegény állatként viselkedett ugyan, de állattá alapvetően az akkori korszak társadalmi rendje tette, még ha ő maga hajlott is a szadizmusra: az "urak", a "nacionalista eszme", a "fasizmus", a fasizmusnak behódoló, népbutító "egyházak" és így tovább...
ÖTÖDSZÖR: többször megírtam, hogy a múlt embereinek rémtettei, ŐSZINTE, IGAZ megismertetésük esetén, értéket is képviselhetnek, tanulságukkal, így tulajdonképpen valamit enyhíthetnének haláluk után a bűnösök régi bűneiken. Ám erről van szó Pokorni Zoltánnál? Vagy akár más ilyen esetnél, de Pokorni Zoltán példája, még ezzel a megjátszott dologgal is, fehér holló. Egy másik nagy fideszes politikus szerint Horthy hős volt, és virágot vitt a sírjára (https://444.hu/2019/11/17/lazar-janos-viragot-vitt-horthy-sirjara). Nos, Horthy nem volt hős, semmiben sem volt a humanizmus példaképe, még akkor sem, ha végül, számítva a háború utáni következményekre is, megakadályozta a budapesti gettóba zárt zsidók kiirtását. Sejthette, hogy az ő bőrére mehet majd a dolog, hiszen látnia kellett: a német fasizmus ezt a háborút már elvesztette.
A Turul szoborról Pokorni Zoltán eltávolíttatta ugyan nyilas nagyapja nevét, - de mit ér ez? Az a turulmadár egyre többször megjelenik a mai Magyarország egén (Turulmadár - https://www.poet.hu/vers/188621). Ma is kárt okoz, ma is egy olyan nacionalizmus rémmadara, amelynek tölgyfalombok között van a fészke! Hány rémvalóságot és rémálmot hozott Budapestnek is! (Budapest álma - http://www.kislant.hu/vers/lelkes-miklos/budapest-alma.html).
2010-ben írtam a HALOTTAK ARCA c. versben:
„Halott arcok, volt-életek! Ki kétli,
hogy bonyolult múlt-sorsokról ítélni?
Ám a voltból még rossz is könnyen jót ad,
ha megértik: ROSSZ volt - s nem dáridókat
rendeztet neki hasznát leső hitben
szolga-hadával sárga Mammonisten.” (https://www.poet.hu/vers/98095).
No, igen, de valóban megértette-e a múltat és benne ősei múltját Pokorni Zoltán? Ha megértené, akkor a mában egészen másként kellene viselkednie…
Azt gyanítom, hogy nem csak neki, hanem a fehérvári rabbiknak is…
(2020)
A képen:
Német Királytigris és nyilas pártszolgálatosok a budai várban, a Szent György téren, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Budapest_ostroma#/media/F%C3%A1jl:Bundesarchiv_Bild_101I-680-8283A-12A,_Budapest,_marschierende_Pfeilkreuzler_und_Panzer_VI.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!