Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2020-08-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2020-01-13 13:28:15
Megtekintve: 96
Bűvös bújócskák
Bújócska Éva olyan gyönyörű leány volt, hogy Kicsittáncos városkában minden legény szeme keringőt járt rajta.

A lány azonban nem bolondította a beléje bolondultakat, - nem olyan leány volt!

Kerek-perec megmondta nekik: neki olyan legény kell, aki nem csak daliás, mint egy mesebeli vitéz, nem csak olyan igazmondó, hogy még a bagoly is ráhuhogja: így igaz!, nem csak olyan hűséges, hogy már udvarló korában sem néz más leányokra, inkább behunyja a szemét, ha falnak megy is, nemcsak olyan dolgos, mint a legszorgalmasabb óriáshangya, de még apróbb dolgokban is lelki nagyság: nem iszik szeszesitalt, még szeszélyből sem, nem dohányzik, még akkor sem, ha mások füstölögnek érte, nem kártyázik, mert a kártya az ördög bibliája, ahogy a mondás tartja, de meg vigyáz a lakás tisztaságára is, nem köpköd, legfeljebb aranyköpései vannak időnként, amelyekből ő majd fel-feljegyez egyet-kettőt, az utókornak, örök emlékül. Az ő férje csak az lehet, aki mindig vidám, még akkor is, ha nem, és mindig elégedett, még akkor is, ha nem!

A legények egyetértettek Bújócska Éva e követeléseivel?

Hát, bizonygatták, hogy ők már bölcsőbeli koruk óta ilyenek, de Bújócska Éva mindegyik udvarló legénynek megnyomta az orrát, és azt mondta neki:
- Puha az orrod, füllentesz! No és mi minden van a két füled mögött, meg azon a buksi fejeden?

A legények azonban csak jöttek utána, mint a méhecskék a mézre, csak nem egészen úgy, mert a méhecskék a mézet a virágok nektárjából készítik, e legények pedig kész mézet akartak kapni mindenáron, ezért sűrűn megkérték Bújócska Éva kezét.

Nem mindenki kap leánykezet, aki ilyet kér, vagy, ha mindenki kap is, nem biztos, hogy attól a leánytól, akitől kéri.

A legények azonban tovább csapták a szelet Bújócska Évának, olykor még vihar is lett belőle, de Pista hiába eresztett golyót Laciba egy párviadalnál, igaz, ugyanakkor Laci golyója is megtette a magáét, sem Pista nem kapta meg Éva kezét, sem Laci, viszont a golyót Kapaciándi Mátyás, a városka orvosa, mindkét legényből kivette, mindketten el is tették emlékül, Pista az óraláncára akasztotta, arany foglalatban, Laci azonban később, megváltozott irányú érzelmei miatt, Járompárom Katalin kérésére a kioperált pisztolygolyót kivágta az ablakon, - és feleségül vette Katalint.

Bújócska Éva gondolt egyet: ha annyira futnak utána a legények, - mit tehet? Ötletes leány ez ellen is tehet! Hasznosítja saját vezetéknevét, és megtanul úgy elbújni, hogy egyetlen legény se találjon rá. Addig játssza ezt a bújócskát, míg nem talál rá arra a legényre, akinek örömmel adja oda a kezét, olyanra, akinek az orra sem puha, és a füle mögött sincsen semmi, de még a feje felett is ott a glória!

Van ilyen legény?

Van, van, hogyne volna, hiszen fehér holló is van, nemcsak fekete! Ilyen legényt én is ismertem egyet, az nagyon leányválogatós volt, jobban az, mint amennyire Bújócska Éva férjválogatós, és híres igazmondó mesemondó lett belőle, de azért ne izgassák fel magukat a mai leányok, mert jött egy gyönyörű leány, e mesemondó egyik meséjéből, és ez a fehér holló legény hamarosan már nem is volt legény!

Bújócska Éva az egyik nap olyan jó erőben volt, hogy az erdőben egy magas fára mászott fel, szinte égig érő bükkfára, és annak lombkoronájában bújt el.

Nem vitt magával a fa tetejére csak egy tükröt, szépségnézegetésre, egy távcsövet, amivel jobban lehet látni a távolságot, egy hímzett teli tarisznyát, amit ki lehet üríteni, meg egy követ, amit, szükség esetén, a fa tetejéről egy tolakodó udvarló fejére lehet, kecses mozdulattal, ejteni. Bár, hogy az igazságnál maradjunk, még azok a kiseszű huszártisztek is kezdték belátni, mint udvarlók, hogy a csatát, Éva kezéért, elvesztették, és már nem annyira kardoskodtak a leány kezéért. Ez huszártisztekhez méltatlan magatartás, de előfordul.

A leány azonban a fa tetejéről olyat látott meg, amit még soha!

A fa alá két ló érkezett. Az egyik táltosfélének látszott, de szárnyak nélkül, a másik viszont törpe ló volt. No és a világ rendje nem borult fel, mert a táltosféle lovon olyan délceg fiatalember ült, hogy a leány csodálkozásában majdnem leesett a fáról, a törpe lovon viszont egy csinos törpelány ült. Éva lefelé fordította fülkagylóját, hogy meghallja, mit is beszél a délceg fiatalember a törpelánnyal. Ha udvarol neki, hát ő azt nem viselné el, mert egyből beleszeretett abba a fiatalemberbe, nem a díszes köpenyébe, gesztenyebarna csizmájába, kócsagtollas sapkájába, hanem abba a legénybe mindenestül. Jaj, jaj, ha annak a törpelánynak udvarol ez a legény, akkor még az is lehet, hogy elejti remegő kezéből a fára felvitt követ, és ha az a törpelány fejére esik…!

Ám Éva kezéből nem esett ki a kő, mert a délceg fiatalember azt mondta a törpe leánynak:
- Törpince Klárika, hát az a Kacsafogó Pali, aki nálam kotnyeleskedő kertész, igaz, hogy a lányokat illetően nagy mamlasz, hozzáteszem, valószínűleg, mivel törpe lányok, rajtad kívül, aki nemrégen ideköltöztél, nincsenek is! Ám vedd észre, hogy a Pali, az olyan törpe, akinek még a legfehérebb Hófehérke is csókot lehelne a homlokára! Persze, ha meglátom, hogy Pali veled csókolódzik, akkor azt mondom Palinak:
- Irgum-burgum, de haragszom!

Ám ez nem neked szól, Katika, hanem Palinak, és ha kitart melletted a sok irgum-burgum ellenére is, akkor nyugodtan odaadhatod neki a kezed, mert olyan törpét, mint Pali, errefelé nem találsz, attól függetlenül, hogy errefelé nem is lakik rajta kívül más törpelegény! Varázslói becsületemre mondom ezt, amiből még a nyestek sem tudtak eddig lenyesni, még egy hajszálnyit sem. Én mondom ezt, Táltosugrató Gedeon varázsló, - és ez nem ugratás!

Lóra ugrottak a fa alatt levők, Bújocska Éva pedig gyorsan lemászott a fáról, mint a mókus, aki megpillantott egy mogyoróbokrot, tele mogyoróval! Elővette a messzelátót, azon keresztül figyelte: hová lovagol ez a mesebeli legény, meg ez a neki nem vetélytárs törpehajadon?

Hát utóbbiak nem voltak babonásak, mert miután átlovagoltak tizenkét hegyen, bátran fellovagoltak a tizenharmadikra. Ott volt egy Észrevehetetlen Kastély, mert úgy nézett ki, mintha csak fák volnának együtt, de Éva észrevette: megnyílt az egyik fatörzs, és a két lovat, lovasával, elnyelte a titokzatosság!

Hazafutott Bújócska Éva, és azt kiáltotta izgatottan, apjának, anyjának:
- Apa, Anya, völgyek, hegyek, - legényszívet lopni megyek! Egy cseppet se aggódjatok, pár nap, s ismét itthon vagyok! Addig, most még, legyen talány, kezét kinek adja e lány!

Apja arra gondolt: gyönyörű a leányuk, de a rózsa is elhervad egy idő után, ha nem locsolgatják. Anyja ezt kissé költőiebben gondolta, de mégis ugyanezt, ám az anyaszív azért többnyire aggódóbb, mert azt mondta:
- Nem jó éhesen legény után rohanni. Egyél egy kis libahúst, puha kenyérrel!

Éva gyorsan a tarisznyába gyömöszölte az egész sült libát, meg a kerek cipót, és lóra ugrott. A ló ugyan megijedt, és kiugrott alóla, de azután nyeregbe került a leány.

A tizenharmadik hegynél kikötötte a lovat, amit egy bokor mögött leselkedő lókötő ló csábításnak vett, de addig nem csábult el, ameddig a leány ott volt.

Éva megtalálta a facsoportnak kinéző kastélyt, annak erősen elvadult kertjében pedig talált egy igen nagy, szinte kis szobának is beillő, üres hordót. Azt jó bújócska helynek vélte, mert fedele is volt. Sőt, az oldalán egy rés is, azon át a kertet is figyelhette.

Két törpe jött, egy legény törpe, akiről már tudta: ő Kacsafogó Pali. Ez a Pali meg egy törpelány kezét fogta, akiben Éva felismerte Törpince Klárikát.

Klárika úgy csinált, mintha félne: valaki meglátja őket. Ám Pali kioktatta:
- Errefelé csak egy ember van, a varázsló, aki azt szokta mondani: Irgum-burgum, mérges vagyok! Ez a szavajárása. Ám még akkor is mosolyog talán, amikor kicsikét mérges. Az utóbbi időben azonban úgy érzem: hiányzik neki egy szép leány. Onnan érzem, hogy szép leányok arcképeit nézegeti a Világgyönyörűségek című varázslapban, és olyankor még az én szavamra sem figyel.

Bújócska Éva ezt hallotta a hordóban, és szíve mocorogni kezdett, de még fel is sóhajtott: - Jaj, csak időben érkeztem volna!

Pali ezt a sóhajt nem hallotta meg, de Klárika füle, úgy látszik, élesebb volt. Felemelte a hordó fedelét, és felkiáltott:
- Pali! Itt bújtatod a barátnődet, aki nem is törpe! No, várj csak!

Pali igen megijedt, és elkezdett égre-földre esküdözni: ez a lány nem a barátnője, még sohasem látta, és ő olyan ártatlan, hogy még egy ma született fehér bárány sem tudna ártatlanabb lenni!

Éva azonban kimentette Palit szorult helyzetéből:
- Igazat mond ez a törpe, ráadásul óriásit! Nem vagyok a barátnője, még sohasem láttam őt, én csak a gazdája, a varázsló szívét szeretném ellopni, és ha ebben segítetek, és a felesége leszek, én, mint a felesége, nektek olyan jó barátotok leszek, hogy annál jobb nem is lehet!

Azt mondta Törpince Klárika:
- Igazat mond ez a lány, az előbb már megvizsgáltam a varázsló kis kézi igazmondás vizsgálójával, amit csak kölcsönvettem a varázslótól, igaz, tudta nélkül, de a kölcsönvevés nem lopás, és ez a leány nem buta! Te megkéred az én kezem, én odaadom, lesznek kis törpéink, ez a leány, ha feleség lesz belőle, szintén szül kisbabákat, és ez egy jó összeesküvés, mert van ugyan rossz is, de ez mindenkinek jó lesz. Azt a leánykép mutogató varázsújságot én majd eltűntetem, mert jobb, ha egy leendő férj nem nézegeti más leányok képeit, nézegesse csak a jövendőbelijét!

Hát ezzel nagyon egyetértettek mindhárman, és a törpék kaptak a jó libasültből, meg puha kenyérből, és azt mondta Klárika:
- Te, Éva, maradj a hordóban! Én hozok neked két kispárnát, meg két takarót, bár nincsen hideg. Este kimászhatsz, a vacsorád megtalálod a konyhában. Vacsora után a varázsló, Táltosugrató Gedeon, lefekszik, és úgy alszik, mint a bunda, de van egy álmot sugárzó gépe, amit nem használ, és azt majd én beállítom úgy, hogy rólad álmodjon!

Így is történt, de Éva, miután megvacsorázott, bement a varázsló hálószobájába, és örömmel látta, hogy a délceg varázsló tényleg úgy alszik, mint a bunda, és nem horkol, mint ahogy a bunda sem horkol, azt a farkas csinálja a Piroska és a farkas című mesében, ahol sok mindent ráfognak a farkasra, az a buta nép pedig mindazt elhiszi.

Éva azonban mégiscsak csinált egy kis leányrókás cselt, incselkedés félét, mert ellopta, ha még nem is varázsló szívét, de a bal papucsát, ami közelebb volt a szívéhez.

Reggel a varázsló jókedvűen ébredt, és magához rendelte a macskát, a kutyát, meg Kacsafogó Pált, a törpét.

Azt mondta nekik:
- Oly szép álmom volt, hogy nem adnám egy fületlen gombért, pedig olyanokat gyűjtök. Álmomban megjelent egy gyönyörű leány, aki Bújócska Évának mondta magát. Igen megtetszett. Majdnem meg is csókoltam álmomban. Reggelre azonban eltűnt a bal papucsom. Nem ti vittétek el?

A macska tagadta, a kutya tagadta, és a törpe is tagadta, de hozzátette:
- Méltóságosan kegyelmes Varázsló Uram, ha méltóságod fületlen gombokat gyűjt, akkor az álombeli leány meg talán ballábra való papucsokat!

A varázsló ezt a lehetőséget nem zárta ki:
- Lehet, hogy így van, kicsit különc dolog fél papucsokat gyűjteni, de remélem, hogy az a leány visszatér álmomba! Megfogta a szívem csücskét!

Azt mondta később a törpe és a törpelány Évának:
- Fogod már Táltosugrató Gedeon varázsló szívének csücskét, de ne bízd el magad, mert a csücsök kicsúszhat a kezedből! Írj egy levelet, elvisszük a szüleidnek. Tudniuk kell, hogy ártatlan leány vagy-e még, és miként állsz a férjfogással! Röviden írj, mert a hosszú levél megijesztheti őket!

Éva már írta is:
- Még ártatlan leány vagyok! Szívcsücsöknyit máris fogok! Ám az, persze, mire elég? Megfogom szíve közepét!

Éva szüleinek tetszett a két törpe, örültek leányuk eddigi férjfogó sikerének. A két törpe belakott náluk, mint a duda, de azért dudálás helyett inkább jót aludtak. Utána viszont elviharzottak, mint a szélvész.

Éva a konyhában megvacsorázott. A varázsló már az ágyán aludt. Éva csókolt lehelt a homlokára. Utána megkaparintotta a varázsló bal lábára illő zoknit.

Reggel a varázsló meg ragyogó hangulatban ébredt, de magához rendelte a macskát, a kutyát, és Kacsafogó Pált, a törpét.

Azt mondta nekik:
- Oly szépséges álmom volt megint, hogy nem adnám két fületlen gombért, pedig olyanokat gyűjtök. Álmomban megjelent ismét az a gyönyörű leány, aki Bújócska Évának mondja magát. Kalimpált a szívem, mint a bolond. Majdnem meg is csókoltam a leányt álmomban. Reggelre azonban eltűnt a bal lábra való zoknim. Nem ti vittétek el? Valljátok be, nem veszem zokon!

A macska tagadta, a kutya tagadta, és a törpe is tagadta, de hozzátette:
- Méltóságosan kegyelmes Varázsló Uram, ha méltóságod fületlen gombokat gyűjt, akkor az álombeli leány meg talán a ballábra való papucsok mellé bal lábra való zoknikat is!

A varázsló ezt a lehetőséget nem zárta ki:
- Lehet, hogy így van, kicsit különc dolog fél papucsokat és fél pár zoknikat gyűjteni, de nagyon remélem, hogy az a leány visszatér álmomba! Megfogta a szívem csücskét, de még a szívem közepét is markolja, erősen!

Azt mondta a törpe és a törpelány Évának:
- Fogod már Táltosugrató Gedeon varázsló szívének csücskét és a szíve közepét, de ne bízd el magad, mert a szív közepéről lecsúszhat a kezed a szívcsücsökre, utána a csücsök kicsúszhat a kezedből! Írj egy levelet, elvisszük a szüleidnek. Tudniuk kell, hogy ártatlan leány vagy-e még, és miként állsz a férjfogással! Röviden írj, mert a hosszú levél megijesztheti őket!

Éva már írta is:
- Még ártatlan leány vagyok! Majdnem egész szívet fogok! Ám az nekem szívteljesség? Megfogom az egész szívét!

Éva szüleinek tetszett a két törpe, örültek leányuk eddigi férjfogó sikerének. A két törpe belakott náluk, mint a duda, de azért dudálás helyett inkább jót aludtak. Utána viszont elviharzottak, mint a szélvész.

Este Éva megvacsorázott, utána pedig bement a varázsló szobájába. Horkolás hallatszott, megijedt a leány, de kiderült, hogy nem a varázsló horkol, hanem két kis medve az ágy előtt, akik beszöktek a szobába, és elaludtak az ágy előtti szőnyegen. A leány óvatosan felemelte a baloldali kis medvebocsot, és az ablakon át kiadta a törpéknek. A bocs fel sem ébredt.

Reggel a varázsló dalos hangulatban ébredt. Magához rendelte a macskát, a kutyát, valamint Kacsafogó Palit, a törpét.

Azt mondta nekik:
- Egész éjjel Bújócska Évával álmodtam. Elvitte a bal lábam előtt horkoló medvebocsot, aki nem is az enyém volt, csak testvérével együtt bemásztak az ablakon! Hű, az a leány egy leányálom, még olyan nagy varázslónak is, aki én vagyok, de nem akarok előttetek dicsekedni, hiszen ismeritek végtelenül nagy szerénységem. Meg szelídségem!

Itt azonban rájuk ordított, mint az oroszlán, amelyiknek szájából egy gorilla ki merte tépni az antilopcombot:
- Ha azonban nem adtok semmi jelet arra hol lehet Bújócska Éva, akinek meg akarom kérni a kezét, hogy a leány többi testrésze is az enyém lehessen, akkor nem azt mondom: Irgum-burgum!, hanem a fordítottját. BURGUM-IRGUM!

Most azután mindhárman megijedtek. A macska az ablakon át kibámult a kertre, így jelezte: - KERT!

A kutya az ablakon át kibámult a kerti hordóra, így jelezte: - HORDÓ!

A törpéből ijedtében költő lett, és remegő szívvel, dadogó szavakkal megírta, azaz kiköltötte élete első versét:

Ho-ho-hordó, hord, aki hord!
Nem lelsz benne ott bo-bo-bort!
Bár a hordó bo-bortalan,
be-benne szép leányka van!
Hordóba bújt, s szívedbe bújt?
Ily ravaszságot hol is tanult?!

Vállon veregette a varázsló Palit, és kikiáltotta az ablakon:
- Hordóba bújt Éva! Ádámod nem léha! Megkéri a kezed! Valld be, hogy szereted!

Bújócska Éva boldogan kiabálta ki a hordóból:
- Kezem tiéd, szeretlek! Csókot kérek, nem egyet! Hány csillag van az égen? Fizetésül mind kérem! Minden csillag helyett csók, s máris nyújtom a kacsót!

No, a többi már ment, mint a varázslat. Nyerített a táltos ló, mert olyan még nem volt, hogy a hátára négyen ugorjanak: Táltosugrató Gedeon, Bújócska Éva, Törpince Klárika, Kacsafogó Pali, de még a ló két oldalán is az oldalzsákok egyikébe a kutya került, a másikba a macska! Így kell megelőzni a kutya-macska barátságot, ezt én i szoktam mondogatni, mint varázsló, azoknak a szájtáti népeknek, még ha hiába is!

Kik örültek legjobban?

Azok, akik nem ugrottak fel a táltos lóra, Sajtlopó Ede és neje, Emese, valamint tizenkét egércsemetéjük.

Sajtlopó Ede azt mondta családjának:
- Végre megszabadultunk attól a ronda macskától örökre! A kutya is utánunk szaladós, de az nem tud minket megfogni!

Sajtlopó Ede egész családja később csalódott abbeli vélekedésében, hogy a macska és a kutya örökre elment, - de hát néha egész népek hiszékenységük áldozatai lesznek. Már csak ilyen a világ egyelőre, és nem másmilyen!

A táltos ló a hátán levőket Bújócska Éva szüleihez vitte. Ott akkora volt az öröm, hogy abban azután egy csepp üröm sem volt. Különösképpen, hogy Törpincze Klára is igényt tartott Kacsafogó Pál kezére, amit tapintatosan úgy jelzett a törpelegénynek: két csók között a legény ujjára jegygyűrűt húzott.

A kettős lakodalom után a táltos hátán utazók visszatértek a kastélyba. A mézeshetek is jól sikerültek, még a két medvebocs is így vélte medveszüleivel, igaz, a kis élelmes bocsok átgurítottak a medvebarlangba egy hordócska mézet.

Kicsittáncos városkában a hajadon hölgyeket Bújócska Éva férjhez menési sikere miatt nem ütötte meg a guta az irigységtől, de azért többen rosszul lettek. Ám elkezdett terjedni egy új népszokás: a Bájosan Bűvös Elbújási Napokon az eladó leányhajadon elbújik, de, ha azt akarja, hogy a neki tetsző legény megtalálja, akkor piros szoknyája vagy kendője egy részét kilógatja a búvóhelyről.

Így járta meg a városka bikája, Csakazértis. Ugyanis a kilógó piros szövetet a Csakazértis nevű (bár arra sem hallgató) bika észrevette, és Aranyatérő Piroskát a szarvára akarta venni.

Ám utóbbira a városka legerősebb legénye, Bükkfavágó Baltás Pista is felfigyelt, a bika megkapta a magáét, és a szép, valamint igen jómódú Piroskát Pista elvette feleségül.

Igaz, Kettősboszorkány Karamellás Klára feljelentette Pistát bikabántalmazásért, de a bíró úgy vélte: a bikának nincs joga neki nem ártó legényt döfködni, még akkor sem, ha bikavadító vörös szoknya csücske látszik ki a bokorból!

Így hát végül minden jóra fordult, ami meg nem, arról a varázsló nem tehetett, valamint elbűvölő szépségű felesége sem, de még a Kacsafogó törpe házaspár, valamint a macska és a kutya sem.

Mindig marad valami, ami nem fordul jóra, csak forog, és még ráadásul azt is de rosszul csinálja!

(2020)

Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!