Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2020-01-06 14:08:29
Megtekintve: 1353
Megfontolt legények
Kapunyitó Pista és Fergeteges Áron egymás mellett ültek az iskolapadban, amíg az iskolát ki nem járták. Azt, hogy mi mindent csináltak egymás mellett és egymás után tanítás közben, a tanítás után, meg szünidőkben, nem sorolom fel, mert jó példának kevés, rossznak pedig túl sok. Ám mindent összevéve azért jószívűek voltak, még azt a macskát sem kínozták meg úgy, mint a középkori inkvizíció tette egyes hitetlenekkel, vagy olyan hívőkkel, akiket annak tartott.

Am a sors kedves tréfaként az iskola befejezése után is egymás mellé tette a házukat, mert egy közös rokonuk, aki nem ismerte őket közelebbről, mivel ritkán látogatott ki Pintypontypetymegre, mindkettőjüre örökül hagyta két falubeli kertes házát, amelyek úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás egymásra, de hát ugyanazon örökségből származtak.

Azt mondta Pista Áronnak:
- Legyünk megfontoltak, ezt hangsúlyozta a tanító úr is búcsúbeszédében, miközben ránk nézett! A megfontoltság takarékoskodást is jelent. Egymás mellett a két ház, jó barátok is vagyunk, minek nekünk két macskát etetni? Válasszunk közös macskának egy szép feketét, az nálam is egerésszen, nálad is, attól még a harmadik szomszéd is etetheti!

Áronnak tetszett az ötlet, de a megszerzendő macska bundájának színe nem:
- A fekete szín az ördög színe! No meg a boszorkányok mellett szokott fekete macska gőgösködni… Válasszunk fehér macskát, az a mennyei ártatlanság színével négylábú, mint a fehér bárány!

Pista kötötte volna az ebet a karóhoz, bár még kutyájuk sem volt:
- A plébános úr is megmondta, csak te nem figyeltél oda, amikor a pénzt horgásztad ki a perselyből, hogy legyen mit meggyónod szükség esetén, hogy gyarló az ember! Ha az ember gyarló, a macska is gyarló, még egy liba sült máját sem lehet rábízni… A fehér macska lelkén is van fekete folt… Inkább, ha fehér a macska, legyen rajta fekete folt is, mindenki találja meg rajta a gyarló ember valóságát is!

Utóbbi kifejezést Pista valahol olvasta, de már a sajátjaként hirdette.

Hát végül megegyeztek. A választott macska fehér volt ugyan, de volt a fején, ha nem is vaj, de nagy fekete folt, meg ilyen mindkét füle mögött is, meg a két szeme előtt fekete álarc, hogy, ha rossz útra térne, ne ismerjék fel egyből, és a farka is fekete volt.

Ne tagadjuk: megfontoltan választottak cicát e legények, bár a cica pofikáján levő fekete álarc abba agyanúba keverte e négylábút, hogy ő tüntette el a nyers húst Micimaca Néni konyhájának asztaláról. A legények azonban kivették a cicát a gyanúból, és a néni is bocsánatot kért, ha nem is tette ezt őszintén.

Később a másik álarcos cica, akinek álarca festékkel készült, és elfutott a gyanú elől, megmosakodott, és később a sarki rendőr is rendre utasította Micimaca nénit: - Ne terjesszen rémhíreket, itt nem lop senki, még a macska sem, ez itt Pintypontypettymeg, egy talpig becsületes falu, és itt még a pinty is úgy hallgat, mint a ponty, még akkor is, ha nem úgy él, mint hal a vízben!

A cicát a legények elnevezték Kettősfoltosnak. Most már tudták, hogy a közös kutya fehér bundájára milyen fekete foltok kellenek, csak azon volt egy kis vita: kicsi legyen a kutya vagy nagy?

Azt mondta Pista Áronnak:
- A közös kutyánk legyen nagy, mert nagy kutyától megijed a rosszban sántikáló ember!

Áronnak azonban más véleménye volt:
- A nagy kutya sokat eszik, és a dolga nem annyira a megijesztés, arra itt vagyunk mi, hanem a rosszban sántikáló felismerése és jelzése. Megteszi egy fekete foltos kis fehér kutya is, ha jó ugatós hangja van. Járjuk be a közeli falvakat, egy kis szalonnabőrt ezzel a kutyával is, azzal is megszagoltatunk, azzal is, és a megfelelő kutyát zsákba dugjuk! Egyezzünk meg: legyen egy közepes méretű kutya, az közepes mértékben eszik, de jól ugasson!

Megfontolták a dolgot, de három, igen távoli falujárásról is, kutya nélkül jöttek vissza. Igaz, a zsák nem maradt üresen, de csak olyan dolgokat tettek bele, amit elvesztőik nem hiányolhattak, vagy, ha mégis, hát hiába tették. A változatosság kedvéért egy faluban ószeresnek nevezték a foglalkozásukat, a másik faluban drótostótnak, és a harmadikban pedig Bécsből jött csizmadia vándorlegényeknek.

Volt, aki mindhárom foglakozásukban kételkedett, de mivel Pistánál is, Áronnál is volt egy nagy bunkó, e kételkedők kételkedésüket nem engedték szabadjára.

Ám negyedszerre mekkora szerencséjük volt!

Egy háznál éppen meghalt a gazda, és minden gazdátlan lett ott, még a fehér eb is a fekete foltokkal, és az éppen belefért a zsákba! Igaz, később kidobták, amikor látták, hogy magától is jön utánuk, hűségesen, elnevezték Majdkapszhalesznek, és inkább két bedrótozott szájú malacot tettek a zsákba.

Ezt követően az egyik közös malacot megsütötték, megették, jót aludtak, mindegyikük a saját házában, és csak reggel értekeztek arról: hogyan tovább a becsületet szorgalmasan hirdető arany középúton?

Azt mondta Pista Áronnak:
- Lehet, hogy téged meglep, de én úgy döntöttem: megházasodom, azaz, mivel házam már van, szerzek bele feleséget. Már egy éve minden vasárnap Bódító Jolánéknál ebédelek, és, ha engedékenységet látok, ott is vacsorázom. Továbbra is ezt tenném, de nem ehetek ott örökké!

Jolán azt mondta a múltkor: - No, lám, milyen megfontolt vagy, te Pista! Nem kapkodod el a dolgokat. Ám, ha a neved Kapunyitó, mégis csak ki kell nyitnod, nem csak a leányszívet, hanem a szándékot is nyílttá kell tenned! Anyám mondta is: - Belevaló gyerek az a Pista, de ugrasd ki már nála azt a nyulat a bokorból!

Áron nagyot sóhajtott:
- Hát, igen, csodálkozom Jolánon, hogy nála te vagy a leányálom. Amikor az iskolába jártunk, gyakran meghúztad a copfját, mindig kaptál tőle egy nagy pofont, és mégis…

Pista nevetett:
- Rossz megfigyelő voltál, Áron! Igen, az láttad, hogy meghúzom Joli copfját, mindkettőt. Nagy pofon? Mekkora pofont tud adni egy lány azokkal a kis tenyerekkel? No meg nem is szívből adta… Azt te már nem láttad, hogy mindig incselkedően meglengette mellettem a copfjait…

Áron most még nagyobbat sóhajtott:
- Ó, te, a szerelem kis pincsi kutyusa! Mi a te szerelmed az én óriási és fájdalmas szerelmemhez képest!

Ahhoz képest, amit én érzek Gyöngyös Klári iránt, reménytelenül! Klári már nagy művész, mert mióta a Szomorúfüzek című színes rajzát a városi újság, a Reggeli Szarkacsörgető is közölte… Engem már a Puccosgödrös patak mélye vár, hogy elveszejtsen… No, és nagy az én bűnöm, még neked sem árulom el!

Pista elvigyorodott:
- Azt a bűnöd ismerem ugyan, de voltak már annál nagyobbak mindegyik világháborúban, azután mégiscsak tovább haldoklik a világ! A Puccosgödrös patak vize pedig undorítóan piszkos, mióta belerondított az a Sajtszerető Ferdinánd, mint a fővállalkozó alvállalkozója, és az igazi mélység nem is annak térdig érő mocska…

Gyöngyös Klári sikerét pedig, szerintem, az is okozta, hogy Szomorúfüzek című képe fölé az írták tévedésből: Szomorú szüzek… Zsebrevágomszívesen Márton, a kritikus, aki jó pénzért a nyelvét bármire felhasználja, e tévedést kihasználta, és annyi mindent összevissza írt szüzekről, füzekről, fűzésekről, vidámító szomorúságról, örömtelien beteges lélekről, hogy még mindig azt emlegetik… Hanem, ha te nem is árulod el a Göngyös Klárival kapcsolatos bűnöd nekem, ami egyébként nem is szükséges, mert hiszen ott voltam, amikor azt a tengelic madarat lepuffantottad, én meg ugyanazzal a légpisztollyal azt a cinkét, elárulom: a másik nagybátyám Kettőskereszten szerkeszti a Megváltó Idő című színes folyóiratot, és a múltkor megkért: szerezzek neki festőművész munkatársat… Lefestettem neki Gyöngyös Klárit, szavaimmal, igazságosan, gyönyörű gyöngyös öltözetben, és most már csak rajtad áll, hogy az általam lefestettet…

Megélénkült Fergeteges Áron, mint a hal, amelyiknek a száraz partról sikerült visszaugrania a még nem oxigénhiányos vizű tóba… Felrohant a padlásra, bő zsebébe tett valamit, és máris rohant Klárihoz, - és ajtóstól be a házba!

Az ajtó azonban, szerencsére, nem a leányra esett, hanem az ott lábatlankodó kutyára, de az sem köszönte meg. Klári azonban nem volt fergetegesen kapkodó leány, sőt, még a vihart is le tudta csendesíteni néha.

Áron azt kiáltotta:
- Tudnál-e csókot adni egy bátor legénynek, aki bevallja Neked, egy csókért, gyermekkori bűnét?

Klári azt válaszolta, hogy, amennyiben Áron az a legény, akkor nem sajnál tőle egy bűnért egy csókot, mert ő becsületesen bevallja: kíváncsi lett a bűnre!

Áron meg is kapta a csókot, de rögtön eszébe jutott: ez a gyermekkori bűne talán három csókot is megér Klárának!

Hát, annyit is megért Klárinak, de utána a leány hozzátette: most már jöjjön az a bűn!

Itt Áron, kissé pirulva, kissé szégyenkezve, elmondta: ő lopta el az iskolában, egykor, Klári selyem erszényét, de csak azért, hogy a benne levő pénzből megvehesse azt a csoda légpisztolyt, amivel Burkus Gazsi biztosan rosszat csinált volna, lelőtte volna az ártatlan madárkákat, míg ő ezt a fegyvert az ártatlan madárkák védelmére használta, igaz, egy tengelic, meg egy cinke is balesetet szenvedett, de hát egy háborúban még a hősök is elesnek néha, nem csak az aljas ellenség pusztul, és ő a szívében őrzi a tengelic és a cinege emlékét. No és visszahozta a légpisztolyt is, meg is van töltve az utolsó tölténnyel, és ha Klári nem tud neki megbocsájtani, akkor eressze bele a golyót az ő szívébe!

Klári ráfogta a légpisztolyt a legényre, és így kiáltott:
- VALLOMÁST VAGY ÉLETET!

Itt Fergeteges Áron kihasználta azt, amit vezetékneve súgott: fergeteges gyorsasággal bevallotta a leánynak, hogy mennyire szereti, és megkérte a kezét. Azt nem tette hozzá, hogy, ha a leány visszautasítja, akkor beleugrik a Puccosgödrös patakba, mert semmit sem jó túlzásba vinni, még a romantikát sem. Szép ugyan az erkélyjelenet a Rómeó és Júliában, de az a Dárdarázó is hiába rázta a dárdáját, attól nem javult meg a világ.

Mindkét házasság nagyon jól sikerült. Ennek oka abban is keresendő, hogy mindent megfontoltan kell csinálni. Mértékkel, még ha nagy is a zsák! Az, akinek az isten pénze sem elég, az előbb-utóbb az ördög pénzét is akarja, márpedig az ördög nem isten, legalábbis örökké nem, jön egy-egy világháború, akkor úgy látszik, mintha isten volna, sok nép elhiszi neki (most nem akarok e népekre ujjal mutogatni!), hogy az, - de azután jön, ami jön!

Tényleg! Erre gondolni kellene egy új világháború küszöbén is… Jó, jó, egy világháború megoldhatja a Föld túlnépesedését, de esetleg annak is lehet sok kellemetlen hatása és mellékhatása… Jó, jó, ha teljesen tönkremegy a Föld, akkor a tönkretétele már nem gond, de hol fognak lakni azok, akik a végső klímaváltozást túlélik… Persze, ha esetleg senki sem éli túl…

No, igen, sok megfontolni való van, nem csak legények és leányok számára…

(2020)

Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!