Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2020-01-04 14:52:02
Megtekintve: 1423
Törpe történet Hímestojásfalván
Bubula Gáspár kedves, barátságos, segítőkész törpe volt, Hímestojásfalván, mindenki szerette. Akik esetleg mégsem, azok is színlelték a szeretetet, mert biztonságosabb az arany középúton tolongani a tömeggel, mint másképpen. Legalábbis egy ideig!

Hozzájárult ehhez a szeretethez a büszkeség is: közel-távol egy faluban sem volt törpe, csak náluk!

Ismerte ez a Gáspár, becenevén Gazsi, az erdőt, mint a tenyerét. Tudta, hogy hol és mikor nő és milyen gomba, hol terem a legtöbb szamóca, málna, szeder, vadkörte, vadalma, csipkebogyó és más szemnek-szájnak ingere.

Bubula Gáspár legény volt, és elhatározta: megházasodik, pontosabban elvesz feleségül egy leányt, mivel háza volt már.
Előbb azonban szeretett volna elérni valamit, amivel élethossziglan dicsekedhet feleségének és másoknak.

Benevezett egy versenyre, de nem nyerte el a Világ Legkisebb Törpéje címet, arra hivatkozott a bíráló bizottság, hogy vannak a világon ötven centiméternél kisebb termetű törpék is. Ám kapott egy díszes emléklapot, amelyen vargányagomba képe is volt, és tanúsította: Bubula Gáspár olyan törpe, aki részt vett a versenyen. Ezt követően Gazsi jelentkezett a Világ Legkisebb Óriása cím elnyeréséért, nem nyerte el, mert az válaszolták: termete ugyan megfelelne, ha úgy nézne ki, mint egy kis óriás, de inkább úgy néz ki, mint egy kellően törpeméretű, bár délceg törpe. Ám ekkor is kapott egy emléklapot, azon egy csokor csábító szamóca ábrázata piroslott, és tanúsította: Bubula Gáspár olyan törpe, aki részt vett a versenyen, és utóbbi tény letagadhatatlan.

Volt már dicsekedni való, jöhettek a lányok!

A faluban sok szép leány volt, ezeknek Gazsi általában a derekáig ért, vagy még addig sem, - de ez talán akadály? Egy jól ugró törpe fel tud ugrani a szép leány ajkáig, csók csattan, visszapattan, és a dolog ismétlődhet! Ennyit minden leány megérthet!

Rózsabimbós Klári leány is volt, kedves is volt, kitűnő lekváros buktát és túrós palacsintát is tudott sütni, utóbbiakból a törpelegény igen be szokott lakni, így Gazsi eldöntötte: Klári lesz a felesége, ha törik, ha szakad!

Meg is kérte Klári kezét, és egyúttal palacsintasütésre is felkérte.

Klári háromféle palacsintát is sütött: túrósat, szilvalekvárosat, meg málnalekvárosat. Gazsi mindkettőből derekasan beevett. A törpelegény ezt követően megkérte Klári kezét, de a leány felsóhajtott:
- Ó, ha te tudnád, Gazsi, amit Kerekvölgyi Pista nem tud az én leányszendeségem miatt! Őt szeretem!

Gondolta Gazsi: ő majd elintézi. Aludt rá egyet, de este átment Kerekvölgyi Pistáékhoz. Megkérte Pistát: vegye ki Kláriból a benne rossz helyen levő szerelmet, mert ő akarja elvenni feleségül, és egy törpe, - hát az mégis törpe!

Pista már rohant is Kláriékhoz, csak előbb lekopaszította legszebb kerti rózsabokrukat, és felvette ünneplő ruháját. Addig Gazsi Pistáéknál maradt, ahol belakott barátfülével. Igen jó étel az, akkora tésztadarabok, mint egy disznó füle, belsejükben pedig szilvalekvár van.

A barátfülével, amíg volt a tálban, Gazsi gyorsan megbarátkozott. Ám Pista azzal a hírrel jött vissza Kláriéktól, hogy ő nem tudta kivenni a leányból az iránta levő szerelmét, de még az ő szíve is lángra gyulladt. Olyannyira, hogy már a lakodalmuk napját is megbeszélték.

Gazsi csodálkozott, hogy Klári nem kapott két kézzel egy olyan törpe után, akinek már két emléklapja is van. Hazament, gondolkozni. Ott kigondolta: holnap is lesz nap, és maradt még szép leány Hímestojásfalván. Ezt követően jót aludt, másnap pedig felkereste Kerekeskutas Évát. Az is szép leány volt, de meg az általa készített paprikás csirke, galuskával, hát az mennyeien gyönyörű!

Most jobban felkészült, mert a sárga pitypangvirágokból, amelyeket kutyatejnek is neveznek, nagy csokrot kötött. Ez nem volt nehéz, mert a faluban annyi kutyatej volt, hogy meg sem lehetett volna számolni. Becsületes virág ez, a szára tényleg, ha megtörik, fehér tejszerű nedvet ad, bár igen keserűt, és kétlem, hogy azt a kutyák kedvelik. A kisleányok igen, de nem a tejét, hanem azt, hogy láncot lehet fűzni belőle. Utóbbi adta harmadik nevét: gyermekláncfű.

Éva nem nevette ki Gazsit, hanem kedvesen mosolygott, és a virágcsokrot is átvette, sőt, olyan paprikás csirkét csinált Gazsinak, hogy azt még a macska, meg a kutya is igen kéregette, de mikor a galuska is elfogyott, a törpelegény fülébe súgta:
- Ó, te kis bájos törpém, mit tehetek arról, hogy én a csacsi Csacskai Árpádért bolondulok?

Ezt Gazsi egyből megértette: ezek szerint Éva nem épeszű lány, habár igen szép, és ezt neki becsületesen bevallja…

Eltávozott, de hazafelé egyre rágta a lelkiismeret: árulkodjon Éva eszének e hiányosságáról annak a jóképű és becsületes legénynek, Csacskai Árpádnak? Egyik oldalról: nem szép az árulkodás. Másik oldalról: nem szép eltitkolni Árpád előtt Éva e hiányosságát, mert a tanító úr egyszer azt mondta, hogy bizonyos bajok öröklődhetnek…

Utóbbit tartotta fontosabbnak. Betért hát Csacskai Ádámékhoz, benézett a kamrájukba, és tapintatosan célozgatott arra: egy bolond százat csinál, a közmondás szerint, de, ha egy rosszul sikerült házasságban néhány bolondocska születik…

Csacskai Árpád nem volt szamár, tudta, hogy valami fontosat rejteget a törpe, de azt óvatosan kell kicsalogatni belőle…

Utóbbi okból Gazsit szíve igaz barátjának nevezte (ami igaz is volt), és azt mondta: a jó barát mindennel segíti barátját, még a kellemetlen igazság kimondásával is… Lám, ő is elhatározta, hogy Gazsinak ajándékozza, barátként, gyermekkori kis tarisznyáját, egy beletett jól viselkedő disznósajttal, meg egy szál olyan kolbásszal, ami nem mászik ki a tarisznyából…

Erre a baráti megnyilatkozásra kiugrott Gazsiból:
- Árpi! Ne vedd feleségül Évát! Nekem bevallotta: bolond! Bolondul utánad!

Itt Árpi örömében megcsókolta Gazsit, és a fülébe súgta:
- Köszönöm! Én is bolondulok utána! Két bolondság kioltja egymást! Ugye, halottad ezt a bölcs közmondást?

Ezt a bölcs közmondást Gazsi nem hallotta, aminek talán az is oka volt, hogy ezt Árpi abban a pillanatban találta ki, így nem is volt közmondás, de meg nem is volt annyira bölcs, habár, ha két bolond fokost ragad és fokozatosan agyonveri egymást, vagy akár fokozatok nélkül, egyből…

Árpi elrohant Évához, és ott sok mindenre sor került, nem is sorolom, de egykettőre lakodalom lett belőle.

Gazsi nem adta fel azt a gondolatát, hogy egy hímestojásfalvi leány a felesége lesz, de, ha kellemetlen is bevallani, a harmadik kiszemelt leány sem vetett eléggé szép szemet Gazsi leánykezet kérő szavaira. Igaz, Pancsizó Piroska igen kedvesen ránevetett, de azután csak egy tálon, lustán heverő, tizenkét lángost tett eléje: vegyen belőle! Utána azt súgta oda Gazsinak:
- Te vagy a világ legbájosabb törpéje! Ám én inkább Bundás Karcsival pancsiznék együtt, ha piroska is lenne tőle a pofikám!

Megsértődött Bubula Gazsi, Gáspárként is! Lehúzta az asztalról a szépen kihímzett asztalterítőt, belecsomagolta a sok lángost, és már ott sem volt. Hazafelé menet azonban bekiabált Bundás Karcsinak, aki a kertben nyeste a fákat:
- Ha pancsizni akarsz, menj el Piroskához, de ne bundában! Csak ne pancsoljátok ki a fürdővizet a padlóra!

Ezt egy pillanatig nem értette Karcsi, azaz félreértette, de, mivel nem volt buta legény, végül, némi gondolkodás után megértette, és akkora virágcsokrot kötött a távol lévő szomszéd kertjének gyönyörű virágaiból, hogy azt még a kertben levő kecske is megcsodálta. No, hát, hogy kis pancsiból is nagy lakodalom lehet, - hát azon bizony lehet csodálkozni, de az is lehet, hogy nem volt az olyan kicsi locsi-fecsi, pincsi-pancsi…

Gazsi később találkozott a tanító úrral, akinek elmesélte: neki úgy tűnik, hogy a falubeli szép leányok nem rajonganak őérte, mint délceg törpéért,legalábbis nem annyira, mint eddig gondolta…

Azt mondta neki a tanító úr, Pálcás Pál:
- Ha csak a termetet nézzük, akkor törpéhez törpe való. Az ilyen felszínes vélekedés nekem nem kenyerem, de hát ilyen a világ! Ám vannak a világban kistermetű emberek. Például Afrikában a pigmeusok is ilyenek, akik az őserdőben élnek. Csak hát Afrika nagyon messze van, és még törpének is veszélyes odautaznia. Ám adok neked, Gazsi, egy jó tanácsot. Mondd el a bírónak, hogy egy időre elmennél a faluból törpe hölgyeket keresni, és, ha kellően feltarisznyálnak, akkor visszajössz, mint az a föl-földobott kő, akiről egy költő azt írta: ha feldobják, visszajön. Vegyen a falu neked az útra pónilovat, kordét, nagy tarisznyát, kis tarisznyát, ezekbe mindenfélét, meg lásson el költőpénzzel. Ha így tesz a falu, visszajössz egy szép törpe lánnyal, ha nem így tesz, akkor mindenki jól nézzen meg, mert utoljára lát Hímestojásfalván!

A faluban nem mindenkinek tetszett Gazsi kérése ily módon való feltarisznyálására, de Girbegurba János, a bíró, becsületesen összehunyorított falubeli rokonaival, és elmagyarázta mindenkinek:
- Ha nem lesz törpénk, minden falu megtudja: mi történt! Megírják a lapok, s mik leszünk? Fukarok! Ide a pénzt, nekem, ami kell, megveszem!

Meg is vette. Így hát a bíró jól járt, de Gazsi sem rosszul. No és Hímestojásfalva még a világlapokba is belekerült „A Világ Legdrágább Pónifogata” cím alatt.

Sokáig utazott a póniló húzta kordén Bubula Gáspár. Favak jöttek, falvak mentek, városok jöttek, városok mentek…

No és az egyik város szélén ott volt egy hatalmas cirkuszsátor, lakókocsikkal körülvetten. A sátor felett ez állt:
„KÓCBAJUSZLÓGATÓ BŰVÉSZ BARNABÁS MŰVÉSZ ÉS TÁRSASÁGA SZALONKÉPES CIRKUSZHÁZI SZALONJA”.

Hát abban a nagy sátorházban volt ám mindenféle hihető és hihetetlen csoda. Olyan furcsa sellő, hogy felül volt hal, így hát onnan nem is szólt semmit, és alul volt leány, de hát minden cirkuszba kell valami különlegesség. Meg oroszlán is volt, aki csak parancsra ordított, de akkor nagyon. Meg majmok, néhányuk a nézőtérre is beült, és a nézők észre sem vették majomtermészetüket.

Hanem az, ami kincses meglepetést tartogatott Gazsi számára, mégis valójában Picitlopónellás Krampuszpampusz Úr családja volt: egy törpecsalád, hét leány törpével! A feleségét Nellának hívták.

A törpelányoknak egyből megtetszett a pónifogaton érkező Gazsi, hírből már hallottak róla, hogy a Világ Legdrágább Pónifogatán utazik. A hét leányból hat rögtön elhatározta: megfogja magának Gazsit, férjnek.

Utóbbi célból lenge légtornász öltözékre váltottak és felcsalták Gazsit a magasba. Bíztatták: ugorjon a lengő trapézról a másik trapézra, elkapják! Ne féljen!

El is kapták volna, ha egy törpe leány próbálja elkapni, de másik három is azt akarta, így Gazsit nem sikerült elkapniuk, és a törpelegény lezuhant a magasból.

Ha nem lett volna a porond felett háló, akkor Gazsinak már nem lett volna szüksége feleségre, de így csak alaposan megütötte a fenekét és mindkét lábát. Hát az sem volt azonos a főnyeremény megütésével, de azért mégis jó helyre esett.

Miért jó helyre?

Hát azért, mert a porond közelében olvasgatott egy könyvbarát törpelány, a hetedik a lányok közül, Picitlopónellás Pampalina.

A leány először megijedt Gazsi zuhanása láttán, sőt, arra gondolt, hogy Gazsi rája is eshetett volna, ha még rosszabbul esik.

Gazsi odasántikált hozzá és azt mondta:
- Látom, hogy a Kisasszony nagy könyvbarát, de nincs szüksége egy barátra is, egy udvarlóra? Tegyen a jó lóra, lennék udvarlója!

Pampalina törpekisasszony így válaszolt:
- Udvarlóra nagyon is szükségem van, és, ha Ön nem rosszban sántikál, akkor majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle!

- Én csak a magasból való kellemetlen lejutás miatt sántikálok, ideiglenesen, és legszívesebben mindjárt megkérném a kezét, mert látom, hogy Ön törpe, leány, gyönyörű, és könyvbarát, míg leánytestvérei, úgy sejtem, inkább a cirkusz barátai! – világosította fel a leányt Gazsi.

Pampalina kicsit elpirult, de azért a pirulást nem vitte túlzásba:
- Jól sejted, te legény, én még azt sem szeretem, amikor ezek a cirkuszosok cirkuszolnak, hajba kapnak, és a kezem is megkérheted most, nevezhetsz Linának, de most még nem adom neked oda a kezem, mert nem ismerlek eléggé. Feltételem, hogy egy hétig együtt beszélgessünk, olvasgassunk, a szívünket hallgassuk, te az enyém, én a tiéd, azután meglátjuk, amit meglátunk, esetleg elválunk, vagy egy test, egy lélek leszünk, mint Szívdöglesztő Elemér Rosszlányok jótettei című giccsesen erkölcsjavító regényében… Közlöm veled továbbá, hogy főzni, sütni jól tudok, de házasság után a férji félrelépést nem tűröm, és jön a sodrófa! Akit az megcsókol…

Gazsi erre kivágta a rezet:
- Hímestojásfalván én vagyok az egyetlen törpe, és ott nincs egyetlen törpelány vagy törpeasszony, tehát a sodrófát nem szükséges emlegetned. Azt hallottam, hogy te törpe tanítónőnek készülsz, és Hímestojásfalván is lehet törpeiskola, ha szülsz törpegyerekeket, de arra kérlek, hogy óriásokat ne szülj, mert a házam csak három szobás, és törpe méretű.

Hát hogy milyen gyorsan ment minden! Beszélgettek, olvasgattak, nem csak a könyvekből, hanem egymás szemeiből, egymás szívéből is, és a csókok is igen beszédesek voltak, és Lina keze máris Gazsi kezében volt, és Lina sok mindenre megtanította Gazsit, és Lina apja, anyja belül örült, hogy leányuk férjhez megy, de azért illendő bánkódást mutattak.

Illetlenül csak Kócbajuszlógató Bűvész Barnabás viselkedett, a cirkuszi házigazgató, aki az oroszlán, a majmok, meg a hízelkedő macskák és a lábait nyalogató kutyáktól körülvetten, így nyilatkozott:
- Ez a Lina Picitlopónellás Kampuszkrampusz Úr elfajzott leánya, aki még picit sem lop, és a múltkor azt merte mondani, hogy időnként úgy ordítok, mint az oroszlán, no, ez nem a mi oroszlánunknak szólt, aki a mi kutyánk kölyke, és hogy a nyelvem… Hát ez Lina nem olyannak nemzett, mint hat testvére, akiknek vérükben van a… No és azok felmennek a trapézra, még ha nem is tudják mi az a trapéz, és hisznek abban, amiben mi ugyan nem, de azért hirdetjük, mert hasznából él az ember, még ha haszontalan is! Igen csak, jó, hogy ez a felesleges leány eltávozik ezzel a törpével, és nem rontja ezt a megáldott cirkuszt, - még a végén a tudományt is a nyakunkra hozta volna!

Így történt, hogy megtörtént az esküvő, megtörtént a lakodalom, megtörtént a pónifogatos visszatérés Hímestojásfalvára, ahol később Bubula Gáspárné, született Picitlopónellás Pampalina, talpig becsületes feleségként, szült egy ikerpárt, Bubula Karcsikát és Bubula Ferikét, és azok előbb bölcsőbe kerültek, később törpe óvodába, majd törpe iskolába, ahol saját mamájuk, a törpe tanító néni tanította őket…

Így volt, igaz volt, igaz, kicsit kihímeztem, mint a hímes tojást, majd húsvétkor elmondom a meztelen tojásigazságot is, amit ma még nem érdemes, mert a mai tyúkok el sem hinnék, de még a kakasok is miként viselkednének, hát addig legyen békés birkatürelem, ökör bámuljon, bika meg ne vaduljon, és az újesztendő se utánozza a régit, mint az a majom, amelyik felvette a frakkot Faramuci Fekete Péter kacsalábon forgó, nagyokat füllentő kastélyában…! Majd jön az a másik történet is, csak csigavér!

(2020)

Az illusztráció RUSOVSZKI SZILVIA rajza.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!