Karácsony jön, furcsán álomszegény,
s azt, aki elment a két kerekén
szintén szánom, s aki másfele ment,
s a többit is, ki most másként, de lent,
zilált idő, kapkodó pénzhitek,
a templomuk mi volt, hajósziget,
az imájuk mi volt, illemhalott,
ha szólt is, csak hazugul hallgatott,
becsületük tönkrement, szétszakadt,
s szétnézőn csak a szánalom maradt
abban, ki néz, és ép lelket keres,
s a szavak jönnek, keresetlenek,
de szól, ki szól: - Inkább ne jöjjetek!
Keressétek gyógyító csöndetek!
Keressétek elsüllyedt magatok!
Nekem nem kell látogató halott.
Volt fenyőfátok hazudott nekem,
de hát ilyen fényt játszó fénytelen,
de hát ilyen illemimás világ,
eget dicsér, de tapos Bibliát,
karácsonyfátok hazudott nekem,
hová tűnt el egykori értelem,
ál-díszdoboz, de tőrt villant a volt:
levertétek minek öt ága volt,
azt verték le az álarcos bajok
mögött kezek, s mindegyik egyre lop,
két marokkal lop álarcos világ,
s ki mutatja őszintén önmagát?

A Karácsonyálom, hívő szegény,
az még ott van Betlehem éjjelén,
az még ott van ahová menekült
itt ellopott eszméje rég kihűlt
itt már a lelkek nagyon betegek,
s emberek sokszor nem is emberek,
itt már az ünnep rongyos, szennyezett,
ó, nem látod a tolvaj kezeket?
ó, nem látod a hazug szájakat?
elundorít rémfenyőfás alak
a kormányzó ki volt egykor, s ki ma?
a bűn az bűn, és nem botló hiba
bilincs-törvényt törvénynek elhiszed?
s templomhajón milyen tekintetek?
a Jászol messze… kifoszt volt csoda?
nem Ő, egy táj, mely tolvajok hona
tejben-vajban ha fürdik kócbajusz,
istent, hajánál fogva, bajba húz
az a Vezér, ki bűzlőn ostoba,
s hány vak bunkó lett már a cinkosa,
itt az öröklét giccses áru csak,
amit szélhámos szerzetes elad,
itt kikiáltó rókaarcú hit,
s kínálgatja középkor-álmait…

Az szolgál jót, aki szemekbe néz,
s igaz szavakat mondani merész,
s amikor tud: tesz igaz tetteket,
s nem ünnepel hazug ünnepeket.
A Becsület? Azt keressétek ott,
hol eltűnt, s egy országot elhagyott.
A Bűnről lássátok meg: összetett,
s találjátok meg a bűnösöket!
Összekulcsolt kéz is lehet hibás,
ha lelket megigéz az ámítás.
S ámítók ellen mit érhet ima?
Megy tovább ördög kártyapartija.
Lecsapott adun hányszor volt a vér, -
erről nektek könnyes múlt nem mesél?
Keressétek gyógyító csöndetek, -
Fenyő ne hazudjon szív meleget.
Ha hiába is, ezt kívánom én
csillagtalanná lett táj éjjelén, -
ó, nem magamért, hanem értetek,
értsétek meg a történelmetek!
Keressétek lesüllyedt magatok,
s döbbenjetek rá: bűnös, aki lop!
Nem a Jóisten lop meg bennetek,
s a Házban sok a felházi beteg, -
s a Don-kanyarhoz hős küldött hadat?!

Magyarország! Nem látod önmagad?!

(2019)

A képen:
A feldíszített karácsonyfa a karácsony ünnepének egyik szimbóluma, Malene Thyssen felvétele, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/ff/Juletr%C3%A6et.jpg