Kintről, szomorkás ködkabátban,
nézte: eszem.
S továbblépett a csúszós, álmos
leveleken.

Ő régi volt, de nem a régi,
és én sem új,
én is új régi, ki jelenből
bút még tanul.

Ő is elvesztett kényszerútján
egy csillagot?
Voltból hová lett az a csillag?
Most hol ragyog?

November megállt. Visszanézett.
S ránéztem én,
s vér villant volt vörös varázslat
égünnepén.

November jött. November elment.
Sötét leszállt.
Nem ember a nem emberekre
de rátalált!

A vár felé szálltak a varjak,
át csend felett.
S akiknek örök csendet hoznak
a fegyverek?

Ó, készül-e egy új varázslat,
Novemberem?
Vagy itt marad a gyilkos álom, -
embertelen?

Marad, s kezet fog gyilkos, s tolvaj,
s csak áll idő,
melyben Isten is kitaszított,
menekülő?

(2019)

Illusztráció: Pixabay.