Mint lesz a vers? Egy türelmes tojáson
ül a madár szétnéző fűben, míg fent a nap
arany pilláin látod szivárvány mint szövődik:
színekbe átszőtt ének, csillag dús pillanat.

Mint lesz a vers? Az ujjongó csodából,
ha csendszemű fiókát tenyérbe vesz a csend.
Meleg héjak kihűlnek s fűszál-sodrású légben
lobogó, kékfehér kéz nyújtja a végtelent.

Mint lesz a vers? Amikor furcsa lényeg
jövendő délibábként kitárja szárnyait,
s bár trónol új középkor, vakok hamis világa,
de téged nem vakít el, ami mást elvakít.

Mint lesz a vers? Úgy, hogy tudod: legyőztek,
szíveden gúnyos tükrök lángja ég át meg át,
de új egekhez nyitnak új utakat a fények,
s új napkelettel vár egy új, váratlan világ.

Mint lesz a vers? Úgy, hogy minden törékeny,
tűnő, s bár szól az érdek, ezt mégis hirdeted.
Arany pillákra boldog szivárvány rászövődik,
s fájó ujjak igáznak igét, igézetet.

(1990-es évek)

Illusztráció: Pixabay.