Erdőmmélyén kedves kis falu volt, a tanítókisasszony, Könyvszerető Klára, gyönyörű, annak sziámi cicája, becenevén Szimuka, csodaszép. Ő volt az egyetlen sziámi macska a faluban, és ez kicsit beképzelté tette, azt nyávogta:
- Én vagyok itt a legeszesebb, legfurfangosabb, száz róka ravaszságával is felér az eszem! Ezer az eszem, száz a szemem, rajtaveszt, aki nem számol velem!

A szomszéd házat Vígankopogtató Károly vette meg, délceg legény, mezőgazdász, annak meg volt egy kicsike kutyája, csihuahua, alig nagyobb a cicánál, becenevén Csihuka.

Ki tetszett meg kinek? Mindenki mindenkinek: a szomszédok egymásnak, a két házi kedvenc is egymásnak.

Ki sértődött meg?

Vörösfarok, a rókalány, aki így szólt az erdő egyetlen rókalegényéhez:
- Úgy hallottam, hogy rajtunk, a rókákon, nevet a faluban a tanítókisasszony macskája! Tanítsd meg az illemre, rövidítsd meg egy tyúkkal! Ha elhozod: praclim megkapod, szépséges farkamra ígérem!

Már ment is Hegyesorr, a rókalegény. Tyúk ide, tyúk oda, csilicsuli csaloda!

Igen, de Szimuka a félig sötétben is észrevette a rókát, amikor az a tyúkketrecek körül sündörgött, korántsem olyan óvatosan, mint a kerti sün. Átszaladt a szomszédba, szólt Csihukának:
- Nálunk róka, igen nagy, de te, bátor, ugathatsz!

Jött Csihuka, igen ugatott. Erre a falubeli kutyák is rákezdték a kutyakoncertet. Mutogatták: ők is tudnak ugatni, még erősebben is.

Megijedt Hegyesorr, a róka, elinalt. Az erdőben azt füllentette a rókalánynak:
- Jött a puska-apuska, azt kérte, hogy fussak ma!

A rókalány elismerte: néha akkor is futni kell, ha nincs a rókaszájban baromfi.

Később azonban, pár hét múlva, megint azt mondta a rókalegénynek:
- Egy próba nem próba, légy most ügyesebb róka! Tanítsd illemre a tanítókisasszony egyik tyúkját, de kettőt is hozhatsz, elfér abban a nagy szádban két tyúkfej a két tyúknyakon! Egyik lógjon jobbra, másik lógjon balra!

Ment is rókalegény, de most már megvárta a teljes sötétet. Csak hát Szimuka észrevette így is: valamilyen állat bemászott a három tyúkketrec egyikébe, éppen abba, amelyben nem voltak tyúkok. Ezek szerint nem tyúkvadász állat, de akkor sincs joga idegen kertben, más ketrecében éjszakáznia. Mancsával becsukta a ketrec ajtaját, de még kívülről a kallantyút is rákattintotta.

Megijedt a róka, ugrált a ketrecben. Szimuka meg átszaladt a szomszédba, és dicsekedett Csihukának:
- Rókát fogtam, tyúkketrecben ott van!

Csihuka rohant, hogy a rókára ugathasson. Ez majdnem sikerült is, de közben a róka nagy nehezen addig ugráltatta a ketrecet, amíg annak egyik fala meglazult. Csihuka láttán a róka még jobban megijedt, nyakába szedte a lábát, elmenekült.

Az erdőben így panaszkodott a rókalánynak:
- Hű, de jött két nagy kopó, rókafarkat áhító! Két kopó, - az több, mint egy, okos róka akkor megy!

Utóbbit a rókalány is elismerte. Egy darabig nem is törődtek a faluval, inkább fácánt faltak, meg nyúlhúst. Így azt sem tudták, hogy a tanítókisasszonyt elvette feleségül a szomszédja. Honnan tudták volna? A lakodalmi zenét ugyan hallották, de ilyenkor nem jó rókának ott lábatlankodni a terített asztalok körül, mivel a kutyák is ott vannak.

Mindennek eljön azonban az ideje. Már sárgultak, barnultak, veresedtek a levelek a fákon, amikor a rókalány így szólt a rókalegényhez:
- Két próba sem három, tyúkot is kell látnom! Ha meg nincs tyúk, egy liba helyette díszes hiba!

Értett a rókalány szavából a rókalegény, és már ment is. Teljes volt a sötétség, még a hold is elbújt a felhők mögé. Csak hát már ugyanabban a házban lakott Károly és Kára, mint férj és feleség, meg velük Csihuka és Szimuka. Szimuka éppen arra figyelt: cickány cincog a kertben vagy egér?

Hát ma sem tudni, hogy melyik volt, cickány vagy egér, de a hold kibújt a felhők mögül. Meglátták a rókát, Csihuka ugatott, de még hozzájött a róka pótbaj is, mert Károly kinyitotta az ajtót.

Nyíló ajtó sok mindent jelenthet, de ritkán azt: a gazda sült libacombbal akar kedveskedni a kertjébe látogató rókának. Ezúttal sem ezt jelentette, és már az sem volt bíztató jel, hogy Károly kétcsövű puskával lépett ki az ajtón.

Nem lett azért rókatragédia a dologból, mert csak az egyik sörétszem szőrtelenített egy csíkot a róka farkából, a másik kettő pedig a fejbúbján csinált neki egy új frizurát. A többi sörétszem csak elszelelt mellette.

Ám Hegyesorr új rókafrizurája nagyon megtetszett a rókakisasszonynak. Elkezdett gondolkozni: ebben az erdőben csak egy rókalegény van, mi lesz, ha egy se lesz? Fácán van, fogoly van, nyúl van, - jobb békén hagyni a falusi békességet!

Így azután minden a helyére került: még a róka úrfi és a rókalány közötti béke is. Hegyesorr aznap fogott két vadgalambot, az lett a lakodalmi ebédjük.

(2019)

Illusztráció: Pixabay.