A csillag szép, ha benne Messzeség
ragyogtatja álom ígéretét.
A Föld? Vak csillag. Álma nem halott.
Múltjában, egykor, Fényt ragyogtatott.

Kis költőben is lehet Messzeség,
és ő is mondhat égarcú mesét,
igaz mesét, melyben most könny ragyog, -
az igaz szavak most hazátlanok.

Költői szív, ha vér színét viszi,
e szépség-szín szívét elégeti,
de kellenek a vérvörös dalok, -
csak bennük vannak piros hajnalok.

Kis költő lelke is naggyá lehet,
s ítélhet hitvány istenek felett,
még akkor is, ha, mint most, Messzeség
nem hozza az Ő Eszme-Istenét.

Kis költő is nagy, ha szemekbe néz,
s a bátor Szó az ajkán ép Egész,
míg könnycsepp-sor a Végtelenbe hull,
s rossz élnie, így, hazátlanul.

Jönnek majd mások, élesebb szavak
élét villantja égi pillanat,
és vérvörös dalt felzengő világ
meglátja majd Hajnalfény pirosát.

(2019)

Illusztráció: Pixabay.