Feltöltve: 2018-12-15 10:16:25
Megtekintve: 1503
Nacionalizmus, Trianon, becstelenség, becsület
Az a nacionalizmus, amelyik Európában a polgári demokratikus forradalmak idején még haladó társadalmi szerepet töltött be (mint az 1848-as pesti magyar polgári demokratikus forradalomban is), később, de viszonylag nagyon hamar, Európában tragédiák sorozatához vezetett az első, majd a második világháborúban. E tragédiák, persze, Európán kívüli területeket, népeket is érintettek.
A nacionalizmus a jobboldali politikai erők népbutító eszköze lett. Ezt nem volna nehéz megérteni szinte senkinek, Magyarországon sem, de kérdés: ennyire sokan tudatlanok Magyarországon, és a magyarságon belül, - vagy ilyen sok a megvesztegethető, elbutítható magyar? Ennyi ember gyáva, megfélemlített? Vagy a hatalom által megvesztegetett?
Trianon nem Trianonnal kezdődött.
Trianon ott érlelődött azon az „úri Magyarországon”, amelynek jellegzetes alakja Tisza István volt. Azon a Magyarországon, az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországán, amelynek vezetése nemcsak a magyar dolgozó tömegeket nyomta el, hanem a Magyarországon élő nemzetiségeket is. Ez akkor is igaz, ha ugyanakkor nem tagadható (miért is tagadná az, aki becsületesen tárgyilagos?), hogy gazdaságilag e dualista államban Magyarország sokat fejlődött.
Ám a korszakot nem csak a gazdasági fejlődés jellemezte. Még ha szépítik is az 1989 utáni összefoglalások a valóságot, és nem mutatják be a „Tisza Istvánok úri Magyarországát” olyan érzékletesen, mint az egyik legnagyobb (és e szempontból is legautentikusabb) magyar író, Mikszáth Kálmán tette műveiben, azért érdemes kicsit bepillantani Tisza István életrajzába (interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tisza_Istv%C3%A1n). Miként biztosították Tisza István és az őt fenntartók a többi, elnyomott nemzetiség feletti „magyar felsőbbrendűséget”? Milyen volt például, többek között, Tisza István uralma alatt Nagy-Magyarország nyelvtörvénye?
Az első világháborúra, amely Trianonig vezetett, Európa legtöbb hatalma minden oldalon készült. Rablóháborúra készült. A háborúért minden oldalon megtalálhatóak a felelősök, az végső soron a kapitalizmus társadalmi rendjével függött össze, még ha nem is divat 1989 óta Magyarországon nevén nevezni a kapitalizmust, hanem polgári demokráciának illik titulálni. A kettő lényegében ugyanaz.
Persze, a felelősök gyakran szoktak „bűnbakot” keresni kudarcaikért. Ez így volt régen, így van ma is. Trianonra is érvényes, amelyik ugyan „igazságtalan” békekötés volt, de természetesen megtalálhatóak magyar részről is a felelősei. „Győztes bűnös vesztes bűnöst alázott…” írtam Trianon c. versemben (interneten többek között: http://www.mek.oszk.hu/03200/03222/html/22.htm).
Valóban olyan jó volt a nemzetiségek, a tömegek helyzete Nagy-Magyarországon, ahogy Trianon után az uralkodó osztályok propagandája hirdette kis versikével a Horthy-korszakban: „CSONKA MAGYARORSZÁG NEM ORSZÁG, EGÉSZ MAGYARORSZÁG MENNYORSZÁG”? Milyen ország volt az, ahol József Attila Tömeg c. versét írta, 1930-ban (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/tomeg.htm)? Az ország, amelyről igaz képet rajzoltak meg a szociológiai, szociográfiai munkák? Többek között Illyés Gyula is (Puszták népe, interneten: ftp://ontologia.hu/Language/Hungarian/Crawl/MEK/mek.oszk.hu/00600/00682/00682.pdf).
Tényleg Mennyország volt Nagy-Magyarország a benne élőknek? Egyes, kiváltságos, másokat lenéző, „úri” társadalmi rétegeknek igen, - de a többieknek? Miként vélekedett erről a legnagyobb magyar, becsületes Költők egyike: Ady Endre?
Úgy gondolom, hogy, bárkinek, bármennyire nem tetszik is az igazság, ami a Horthy-korszakról ott van dokumentumokban, visszaemlékezésekben, szépirodalmi alkotásokban, tengernyi irodalomban, - becsületes ember a tények láttán nem hunyhatja be a szemét. Utóbbiakból számomra világos, hogy egy Horthy Miklósnak Magyarországon szobrot emelni nem más, mint az ország, a magyarság szégyene (Horthy, interneten többek között: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=44314).
Trianon ügyének összefüggéseiből való kiragadása lehet tudatlan emberek szajkózása is annak, amit a népbutítás a szájukba tett, de véleményem szerint igen sokszor becstelenség, ami mögött azok vannak, akik a nacionalizmusból élnek (vagy többek között abból is). A nacionalizmus nemzetellenessé vált eszme, a két világháború tragédiája is megmutatta. Nem csak a magyarságnak mutatta meg, hanem az egész világnak. Minden nacionalizmus nemzetellenes, nem csak a magyar nacionalizmus. Valamilyen formában és valamilyen mértékig a nacionalizmus a világ békéjét fenyegeti a Föld legkülönbözőbb területein.
A nacionalizmusok egymást erősítik, hiszen fenyegetésre fenyegetés szokott lenni a válasz, egyoldalú megfontolatlan cselekményekre hasonlóak a másik oldalról. Többször írtam erről, itt csak két írásom említem (Nacionalizmus, - megtévesztők és megtévesztettek, interneten: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=497354140761924&set=a.111397106024298&type=3&theater), valamint Kárpátalja, - magyar nacionalizmus, ukrán nacionalizmus, interneten: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=483130725517599&set=a.111397106024298&type=3&theater).
A magyar nacionalizmus hívei által eddig feltett és általam észrevett „Trianon-anyagok” mindegyikére jellemző volt: a.) Trianon kiszakítása összefüggéseiből és azt kizárólag „magyar” sérelemként említeni, b.) úgyszólván olyan „nemzetiségi sérelmek” említése, amelyek magyarok ellen irányultak, c.) valamilyen mértékig Trianon revíziójának követelése.
Odáig azonban viszont nem terjedtek ki utóbbi, hogy értelmes leírásban megfogalmazzák, és jogilag megindokolják a Trianonra vonatkozó revízió kérdését, megjelöljék, hogy azt milyen módon, milyen fórumon akarják elérni.
Sunyiság is jellemzi ezt a nacionalizmust. Amikor egy alkalommal elküldtem valakinek az egyik, interneten talált, jogi vélekedést Trianonról, akkor az illető úgy csinált, mintha nem kapta volna meg. (Még három év, és lejár Trianon, https://24.hu/tudomany/2017/06/04/meg-harom-ev-es-lejar-trianon/).
Egyébként én innen, Magyarországról, a hírekből, képanyagokból nem látom igazoltnak, hogy például Romániában oly nagyon el volnának az utóbbi évtizedben nyomva a székely-magyarok. Ha igen, akkor e panaszokat értelmesen, összefüggően is a világ elé kellene tárniuk, mert a nacionalizmus (bármilyen nacionalizmus) festett sebeket valódi sebekkel össze szokott keverni. Becsületes emberek, közösségek, ha hirdetnek valamiféle sérelmet, akkor azt úgy kellene tenniük, hogy minden eszmei oldalról hozzá lehessen szólni, sőt, kifejezetten kérni kellene a másik nemzet (vagy érintett nemzetek) képviselőinek hozzászólását. A közös megbeszélésre, megvitatásra kellene tenni a hangsúlyt.
Ma a nemzetek, népek közötti baráti kapcsolatok helyett legtöbbször sokkal inkább a szembenállás, kakaskodás, harciaskodás a jellemző. Egyes földrajzi területeken fegyveres összeütközések, háborúk is vannak, vagy voltak az elmúlt évtizedekben, és nem egy háború után még mindig ott a feszültség, az újabb fegyveres összecsapás veszélye. Trianon „utódállamai” most még ugyan bent tudják tartani a palackban a nacionalizmus szellemét, de az már, szerintem, mozgatja a palack dugóját. No és az a hang, ami a palackból kiszűrődik, már igen sok kárt okoz így is. Kárt okoz magyaroknak, románoknak, szlovákoknak, szerbeknek, - végső soron minden nemzetnek.
A becsületes, tárgyilagosságra hajló embereknek sokkal jobban fel kellene utóbbira figyelniük erre, nem csak Európában, az Európai Unióban, hanem az egész világon!
(2018)
A képen:
A trianoni szerződés magyar aláírói Benárd Ágost küldöttségvezető (balra, cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, államtitkár (jobbra, fedetlen fővel) távoznak az aláírás után, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s#/media/File:Signature_de_la_Paix_avec_la_Hongrie,_d%C3%A9part_des_d%C3%A9l%C3%A9gu%C3%A9s_hongrois_(sur_les_marches_du_perron).jpg
A nacionalizmus a jobboldali politikai erők népbutító eszköze lett. Ezt nem volna nehéz megérteni szinte senkinek, Magyarországon sem, de kérdés: ennyire sokan tudatlanok Magyarországon, és a magyarságon belül, - vagy ilyen sok a megvesztegethető, elbutítható magyar? Ennyi ember gyáva, megfélemlített? Vagy a hatalom által megvesztegetett?
Trianon nem Trianonnal kezdődött.
Trianon ott érlelődött azon az „úri Magyarországon”, amelynek jellegzetes alakja Tisza István volt. Azon a Magyarországon, az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországán, amelynek vezetése nemcsak a magyar dolgozó tömegeket nyomta el, hanem a Magyarországon élő nemzetiségeket is. Ez akkor is igaz, ha ugyanakkor nem tagadható (miért is tagadná az, aki becsületesen tárgyilagos?), hogy gazdaságilag e dualista államban Magyarország sokat fejlődött.
Ám a korszakot nem csak a gazdasági fejlődés jellemezte. Még ha szépítik is az 1989 utáni összefoglalások a valóságot, és nem mutatják be a „Tisza Istvánok úri Magyarországát” olyan érzékletesen, mint az egyik legnagyobb (és e szempontból is legautentikusabb) magyar író, Mikszáth Kálmán tette műveiben, azért érdemes kicsit bepillantani Tisza István életrajzába (interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tisza_Istv%C3%A1n). Miként biztosították Tisza István és az őt fenntartók a többi, elnyomott nemzetiség feletti „magyar felsőbbrendűséget”? Milyen volt például, többek között, Tisza István uralma alatt Nagy-Magyarország nyelvtörvénye?
Az első világháborúra, amely Trianonig vezetett, Európa legtöbb hatalma minden oldalon készült. Rablóháborúra készült. A háborúért minden oldalon megtalálhatóak a felelősök, az végső soron a kapitalizmus társadalmi rendjével függött össze, még ha nem is divat 1989 óta Magyarországon nevén nevezni a kapitalizmust, hanem polgári demokráciának illik titulálni. A kettő lényegében ugyanaz.
Persze, a felelősök gyakran szoktak „bűnbakot” keresni kudarcaikért. Ez így volt régen, így van ma is. Trianonra is érvényes, amelyik ugyan „igazságtalan” békekötés volt, de természetesen megtalálhatóak magyar részről is a felelősei. „Győztes bűnös vesztes bűnöst alázott…” írtam Trianon c. versemben (interneten többek között: http://www.mek.oszk.hu/03200/03222/html/22.htm).
Valóban olyan jó volt a nemzetiségek, a tömegek helyzete Nagy-Magyarországon, ahogy Trianon után az uralkodó osztályok propagandája hirdette kis versikével a Horthy-korszakban: „CSONKA MAGYARORSZÁG NEM ORSZÁG, EGÉSZ MAGYARORSZÁG MENNYORSZÁG”? Milyen ország volt az, ahol József Attila Tömeg c. versét írta, 1930-ban (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/tomeg.htm)? Az ország, amelyről igaz képet rajzoltak meg a szociológiai, szociográfiai munkák? Többek között Illyés Gyula is (Puszták népe, interneten: ftp://ontologia.hu/Language/Hungarian/Crawl/MEK/mek.oszk.hu/00600/00682/00682.pdf).
Tényleg Mennyország volt Nagy-Magyarország a benne élőknek? Egyes, kiváltságos, másokat lenéző, „úri” társadalmi rétegeknek igen, - de a többieknek? Miként vélekedett erről a legnagyobb magyar, becsületes Költők egyike: Ady Endre?
Úgy gondolom, hogy, bárkinek, bármennyire nem tetszik is az igazság, ami a Horthy-korszakról ott van dokumentumokban, visszaemlékezésekben, szépirodalmi alkotásokban, tengernyi irodalomban, - becsületes ember a tények láttán nem hunyhatja be a szemét. Utóbbiakból számomra világos, hogy egy Horthy Miklósnak Magyarországon szobrot emelni nem más, mint az ország, a magyarság szégyene (Horthy, interneten többek között: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=44314).
Trianon ügyének összefüggéseiből való kiragadása lehet tudatlan emberek szajkózása is annak, amit a népbutítás a szájukba tett, de véleményem szerint igen sokszor becstelenség, ami mögött azok vannak, akik a nacionalizmusból élnek (vagy többek között abból is). A nacionalizmus nemzetellenessé vált eszme, a két világháború tragédiája is megmutatta. Nem csak a magyarságnak mutatta meg, hanem az egész világnak. Minden nacionalizmus nemzetellenes, nem csak a magyar nacionalizmus. Valamilyen formában és valamilyen mértékig a nacionalizmus a világ békéjét fenyegeti a Föld legkülönbözőbb területein.
A nacionalizmusok egymást erősítik, hiszen fenyegetésre fenyegetés szokott lenni a válasz, egyoldalú megfontolatlan cselekményekre hasonlóak a másik oldalról. Többször írtam erről, itt csak két írásom említem (Nacionalizmus, - megtévesztők és megtévesztettek, interneten: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=497354140761924&set=a.111397106024298&type=3&theater), valamint Kárpátalja, - magyar nacionalizmus, ukrán nacionalizmus, interneten: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=483130725517599&set=a.111397106024298&type=3&theater).
A magyar nacionalizmus hívei által eddig feltett és általam észrevett „Trianon-anyagok” mindegyikére jellemző volt: a.) Trianon kiszakítása összefüggéseiből és azt kizárólag „magyar” sérelemként említeni, b.) úgyszólván olyan „nemzetiségi sérelmek” említése, amelyek magyarok ellen irányultak, c.) valamilyen mértékig Trianon revíziójának követelése.
Odáig azonban viszont nem terjedtek ki utóbbi, hogy értelmes leírásban megfogalmazzák, és jogilag megindokolják a Trianonra vonatkozó revízió kérdését, megjelöljék, hogy azt milyen módon, milyen fórumon akarják elérni.
Sunyiság is jellemzi ezt a nacionalizmust. Amikor egy alkalommal elküldtem valakinek az egyik, interneten talált, jogi vélekedést Trianonról, akkor az illető úgy csinált, mintha nem kapta volna meg. (Még három év, és lejár Trianon, https://24.hu/tudomany/2017/06/04/meg-harom-ev-es-lejar-trianon/).
Egyébként én innen, Magyarországról, a hírekből, képanyagokból nem látom igazoltnak, hogy például Romániában oly nagyon el volnának az utóbbi évtizedben nyomva a székely-magyarok. Ha igen, akkor e panaszokat értelmesen, összefüggően is a világ elé kellene tárniuk, mert a nacionalizmus (bármilyen nacionalizmus) festett sebeket valódi sebekkel össze szokott keverni. Becsületes emberek, közösségek, ha hirdetnek valamiféle sérelmet, akkor azt úgy kellene tenniük, hogy minden eszmei oldalról hozzá lehessen szólni, sőt, kifejezetten kérni kellene a másik nemzet (vagy érintett nemzetek) képviselőinek hozzászólását. A közös megbeszélésre, megvitatásra kellene tenni a hangsúlyt.
Ma a nemzetek, népek közötti baráti kapcsolatok helyett legtöbbször sokkal inkább a szembenállás, kakaskodás, harciaskodás a jellemző. Egyes földrajzi területeken fegyveres összeütközések, háborúk is vannak, vagy voltak az elmúlt évtizedekben, és nem egy háború után még mindig ott a feszültség, az újabb fegyveres összecsapás veszélye. Trianon „utódállamai” most még ugyan bent tudják tartani a palackban a nacionalizmus szellemét, de az már, szerintem, mozgatja a palack dugóját. No és az a hang, ami a palackból kiszűrődik, már igen sok kárt okoz így is. Kárt okoz magyaroknak, románoknak, szlovákoknak, szerbeknek, - végső soron minden nemzetnek.
A becsületes, tárgyilagosságra hajló embereknek sokkal jobban fel kellene utóbbira figyelniük erre, nem csak Európában, az Európai Unióban, hanem az egész világon!
(2018)
A képen:
A trianoni szerződés magyar aláírói Benárd Ágost küldöttségvezető (balra, cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, államtitkár (jobbra, fedetlen fővel) távoznak az aláírás után, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s#/media/File:Signature_de_la_Paix_avec_la_Hongrie,_d%C3%A9part_des_d%C3%A9l%C3%A9gu%C3%A9s_hongrois_(sur_les_marches_du_perron).jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!