Szép az a táj, melynél nyílt a tekintet,
és emlékeidből bátran visszanéz,
fénnyel, s árnyékkal életed mutatja,
s minden részlete, együtt, egy hű egész.

Szép az a táj, ahol, akkor, Tavasz volt,
s a Tavasz osztott örömet és sebet.
Tavasz ítélt, gyönyörű Csillagisten, -
s fenséges Álma gyűlölt és szeretett.

Szép az a táj, ahol vérző Varázslat
emléke siet át az alkonyokon,
de vér tükrében, vörös Dal-tükörben
ott a Te arcod, Szépség, Forradalom.

S szép az a táj, mely még jövő világban, -
és acélöklét csupán csak sejthetem,
s ahol az erő rosszat összeroppant,
de távlatot nyit a szív és értelem.

Ez a táj még szemeknek láthatatlan.
Rejti az Anyag. Lehet, hogy messze még,
de bizonyos, hogy egyre közelebb jön, -
kalácsot hoz, és szívnek kedves mesét.

Csak az a táj szép, ahol a Szabadság
úgy mindenkié: Szépsége nem fogoly.
Nélküle minden táj csak Csalók Földje,
hol a Becsület halott, vagy haldokol.

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/term%C3%A9szet-sz%C3%A9ps%C3%A9g-sky-hegyek-k%C3%A9k-3571192/