Feltöltve: 2018-10-30 12:47:27
Megtekintve: 1468
Leány a kútnál
Kiskolumbáci Pista helyre legény volt, és nem volt nőbolond, de azért a szép lányok láttán nem sietett behunyni a szemét. Lehet, hogy ez is bolondság kissé, de hát az, aki behunyja, az is beleshet később a szerelem vermébe. Írt erről egy költő, Pista nem tudta már, hogy melyik, de azt igen: az iskolában egykor, társaival együtt, nagyokat röhögött a szerző rovására.
Ám most megdobbant a szíve. A mezei kútnál, ahová már nem járt senki, egy leányt pillantott meg. Gyönyörű leányt. Mit keres egy leány olyan kútnál, amelyiknél vödör sincsen, meg a vize sem lehet tiszta. Talán szerelmi bánatában kútba akar ugrani?
A leány, ha volt is ilyen szándéka, az arcára ez nem ült ki, azon inkább tűnődés látszott. Persze, valaki azon is tűnődhet: ugorjon-e, és mibe?
Pista egyből rájött, hogy a leány nem lehet más, mint Pirosalmásék Klári nevű leánya, aki tanítónőképzőt végzett a városban, nemrégen.
Odaugratott a lóval és a leányra kiáltott:
- Ne ugorjon a kútba szerelmi bánatában, Világszép Kisasszony! Az a legény, aki elhagyta Önt, egy ostoba bugris! Itt vagyok én, okos bugrisként, szeressen ki az ostobából, utána szeressen bele az okosba, és minden jó lesz, ami nem lesz rossz!
A leány nevetett:
- Én már egyszer szerelmes voltam, kisiskolásként, egy Kiskolumbáci Pista nevű bugrisba! Ki tudja? Lehet, hogy még nagyobb bugris lett belőle, és most nem egyszer húzná meg a copfom, hanem kétszer! Ám nem a beleugrás miatt nézegetem ezt a kutat, hanem az érdekel: milyen mély lehet?
Pista odaugrott a lóhoz, kivett a nyereg mellett levő oldaltáskából egy hosszú kötelet. Azt mondta:
- Kiskolumbáci Pista, az okos bugris, ez a még sületlen sült paraszt, megméri a kút mélységét, Világszép Kisasszony, az Ön parancsára!
Követ kötött a kötél végére, leengedte a kútba. Pár perc múlva katonásan jelentette:
- A kötél három méterig lett nedves, tehát ilyen mély a víz a kútban. A leeresztett kötélből 12 méternyi szárazon maradt. 3, meg 12 egyenlő 15. A kút tehát 15 méter mély. Jól vizsgázott ez a bugris matematikából, kedves úri kisasszony?
Klárika megint nevetett:
- Jól vizsgáztál, és ezért kegyesen megengedem, hogy Klárikának nevezzél, és tegezz! Ám a copfom most ne húzd meg, és, ha van nálad tegez, abból se vegyél ki nyílvesszőt! Erről a kútról elkezdtem gyermekverset írni a Csalafinta Csodaország gyermeklapnak. Csalafintán keveset fizet, de nincs tanítónői állásom, és a szinte semmi is jól jön. A vers első szakaszát már megírtam, mond meg róla őszinte véleményed! Így hangzik:
KUTYKURUTTYOS CSODAKÚT
Kutykuruttyos csodakút
küldött mélyből béka bút.
Hallgattak fent béka bút
búsuló útilapuk.
Pista megfontoltan válaszolt:
- Klárika! Az én szívemet is meghatotta, elbúsította e verskezdet béka búja, de egyelőre nem merek Tőled vigasztaló csókot kérni, mert talán még ma is haragszol rám a gyermekkori copfhúzás miatt. Ez olyan jó, amit most költöttél, hogy egyből szánom a kútbeli békákat, meg a kút körüli útilapukat is, amelyek a békák miatt búsulnak, de ha más ok miatt, akkor is! A békák valószínűleg a kút mélyén nem találnak elég legyet, szúnyogot, és ezért búsulnak. Én azzal vigasztalnám őket: viszont a gólyák sem szoktak a kútba leszállni, megelégszenek a kéménnyel, oda építik a fészkük. A mi kutunkban nincs béka egy sem, de tudok egy erdei kutat, abban talán van, most pedig, ha megengeded, hazakísérlek. Igaz, az este még messze, de lehetnek nappali kísértetek is.
A hazakísérésre Klári nem mondott semmit, amit Pista, jogosan, beleegyezésnek vett.
Kísértetekkel nem találkoztak, de egy hatalmas kóbor kutyával igen. Klári a kutyától megijedt, és a legény erős karjai közé menekült.
A kutya azonban nem volt annyira a farkas rokona, hogy Klárikát Piroskának nézze, aki a Nagymamához igyekszik, viszont kunyeráló szemekkel nézett Pistára. Úgy látszik, hogy ismerte a legény jó szívét, és kapott is egy kis szalonnabőrkét. Ezt követően Kláritól is szeretett volna valami szájba vehetőt kapni, de a leánynál nem volt ilyesmi, így a kutya Klári iránti érdeklődését elvesztette. Nem volt ez szép tőle, mert a leány szalonnabőrkénél értékesebbet adott neki, e sebtében rögtönzött versikét:
Jó kutyában nincs rossz hiba,
el is mehet a lagziba!
A lagziban csontot rághat,
s megbámulhat sült libákat!
Pista azt mondta Klárika szüleinek:
- Hazakísértem Klárikát, bár tudom, hogy egy ilyen tanult úri kisasszonyhoz nem illik egy ilyen bugris parasztlegény, mint én, aki ráadásul szegény, mint a templom egere! Ne haragudjanak érte!
A leány apja, Pirosalmás Márton, nevetett:
- Vannak ebben a faluban náladnál sokkal nagyobb bugrisok is, Pista, ne hencegj vele! Egyrészt. Másrészt a templom egere nem a templomban szokott tartózkodni, hanem a paplakban, ahol Marcsi Néni a szakácsnő, és még isten e rágcsálós állatkáit sem bántja. Továbbá a te tizenöt hold földed nem vetekedhet ugyan a gróf ezernél is több holdjával, de azért még hozzánk képest is, a mi húsz holdunkat véve tekintetbe, csak igen mérsékelten nevezheted magad szegénynek. Nem haragszunk, de, ha nem vacsorázol velünk, akkor mindjárt itt lesz a harag, ami akár holnapig is eltarthat!
- Füttyöske Bácsi megeteti nálam az állatokat, így, még ha csak illemből hívtak volna is, maradok! – jelentette ki Pista.
Vacsora közben sok mindenről szó esett, Pista még azt is megtudta: Klárika holnapra könnyű munkát kapott a szüleitől, mert pihennie kell a sok tanulás után. A libákat fogja legeltetni a Macskaugrató réten.
Másnap meg is találta Klárikát, libákkal körülvetten, ott ült, és keservesen sírt!
Azt kérdezte a leánytól:
- Csak nem énutánam sírsz, Klárika? Ezért felesleges itatnod az egereket, mert az én szívem kapuja kinyílóban van feléd, csak egy szavadra vár, és úgy kinyílik, hogy be sem csukható többé előtted!
A leány, könnyein keresztül is, elmosolyodott:
- Én azért sírok, Pista, mert még libalegeltetésre sem vagyok jó, használható! Tizenhárom libám volt, és amíg itt ülök, egyet, észrevétlen, ellopott a róka. Csak egy nagyon ravasz róka lehetett, aki kinézte, hogy mikor nyitom ki a magammal hozott könyvet. Most már csak tizenkét libám van itt, háromszor is megszámoltam, és egyszer sem lett több! Mit mondok majd otthon?
Pista magában úgy gondolta: több is veszett Mohácsnál, mert koránt sem volt annyira műveletlen, mint magáról hirdette. Meg Klárika szüleit sem tartotta olyanoknak, akik egy eltűnt liba miatt mindjárt felizgatják magukat.
Támadt azonban egy ötlete. Azt mondta:
- Klárika, én szinte varázsló is vagyok, még ha bugris is. Utolérem a rókát, visszaszerzem az ellopott libát! Egyet se féljen, hanem nyugodtan sírjon tovább!
Felugrott a lóra, és egy kis idő után, honnan, honnan nem, elővarázsolódott egy szép fehér liba. Még kicsit nagyobb is volt, mint a többi, pedig nem valószínű, hogy a róka hízásra fogta volna e rövid idő alatt és ilyen eredményesen.
Klárika felugrott, és örömében megcsókolta Pistát. A legény most már sajnálta, hogy csak egy libát szerzett vissza a mesebeli rókától…
Klárika édesanyja, amikor meglátta, hogy leánya jön a libákkal, és Pistával, összecsapta mindkét tenyerét, és nagyot kiáltott:
- Klári! Egy libát itthon felejtettél!
Ezt követően a libaszámolás kimutatta: tizenhárom liba helyett most tizennégy van. Ezt a csodát! Mi történhetett?
Pista azonban egyből kivágta a választ:
- Találkoztam a rókával. Láttam: egy élő liba van a szájában. Mondom neki:
- Te gaz állat! Egy libát elloptál Klárikától!
Megijedt a róka. Még a puskám sem kellett ráfognom. Ott hagyta a libát, és eliszkolt! Honnan tudtam volna, hogy a róka kitől szerezte a libát? Annyit tudtam csak: Klárika a közeli réten legeltet. Azt gondoltam: őt károsította meg a róka.
Anna Néni mosolygott, sejthetett valamit, de nem mutatta ki, hanem meghívta Pistát: ma is vacsorázzon velük. Ha nem teszi, akkor nagyon megharagszanak.
Pista látta, hogy Klárika is hívja őt nagy, bájosan bűvös szemeivel, ezért nem kérette magát sokáig, csak egy kicsit szabadkozott, a látszat kedvéért.
A vacsora igen jó hangulatban telt el, végül azt kérdezte Pista:
- Ha Klárika beleegyezik, és Márton Bácsiék sem ellenzik, vasárnap szívesen megmutatnék Klárikának egy romantikus erdei kutat. Meg gombákat is szedhetnénk az erdőben.
Márton bácsi a feleségére nézett, és mivel annak szemeiben sem látott ellenvetést, így szólt:
- Hát, Pista, csak egy feltétellel járulunk hozzá! Becsületszavadra meg kell fogadnod, hogy nem fogtok csókolódzni az erdőben. Én is voltam fiatal, tudom, hogy mit beszélek!
Pista felállt és ünnepélyesen mondta:
- Márton Bácsi, Anna Néni! Becsületszavam adom, hogy az erdő egyetlenegy fája, bokra sem fog látni bennünket csókolódzni! A piros almát is csak akkor szabad leszedni a fáról, ha megérett, ilyen a szerelem is. Ami érik, hadd érjen, ha megérett, beszéljen!
Klárika hallgatott, arca nagyon piros volt, de pirosan is beszédes, mert nem mondta, hogy nem akarja megnézni az erdőben a rejtett kutat Pistával, és a közös gombaszedés ellen sem tett ellenvetést.
No, eljött a vasárnap, és az erdei csóktilalom fennállt, de azért egy gomba kalapját úgy is meg lehet két oldalról érinteni, hogy legénykéz és leánykéz egymáshoz érjen, és vallomást tegyenek egymásnak. Ha pedig ez egy gombánál lehetséges, akkor a többinél is, leszámítva az olyan nagyon nagy gombákat, amelyek a valóságban ritkák, mint a fehér holló, és az erdőben ilyen nagy gombát nem is találtak, de azért szép gombákkal telt meg a nagy kosár.
Pista az elhagyott erdei kutat is megtalálta. A környékét benőtte a gaz, de Pista a csizmájával, meg egy nagy bottal utat készített hozzá, amin csinos cipellős leányláb is közlekedhetett.
Ekkor azonban sírást hallottak.
Hát, ha lelnek bút, ráér az a kút!
Visszafordultak a kúthoz készített ösvényről. Hatalmas tölgyfa alatt egy kisfiú sírt. Cipőjéről, ruhájáról látszott: úri fiúcska. Pista megismerte: a gróf kisfia!
Megkérdezte a fiútól:
- Miért sírsz, Danika? Bántott valaki?
- Eltévedtem… - panaszkodott a kisfiú.
- No és Édesapád hol van? - kérdezte Pista.
- Nem tudom! - mondta a kisfiú, szipogás közben. Ám hozzátette: - Autón jöttünk…
Pista így szólt Klárikához:
- Elkísérlek bennetek az erdő széléig. Vidd haza Danikát, nyugtasd meg, kösd le a figyelmét, de a szüleidnek mondd meg: senkinek se szóljanak a dologról egy árva szót sem! Én itt maradok, kikutatom, hogy mi történt a gróffal, Kiskutassy Károllyal, meg az autójával, és, ha él még, segítségére leszek.
A gróf autóját Pista hamar megtalálta. Egy kisebb szakadék, inkább csak földbemélyedés, szélén tűnődött, első két kerekével a levegőben: utána ugorjon-e gazdájának?
Lent feküdt a gróf. Pista lemászott hozzá, megvizsgálta: nem volt eszméleténél, de a szíve dobogott.
Most már tudta mit tehet. Elszaladt Nagygombos Doktor Bácsi házáig, ahol, a falutól kissé távolabb, az orvos lakott, Keserű Jánossal, süketnéma, de igen értelmes, ügyes szolgájával. A doktornak autója is volt. Egykettőre ott voltak az erdőben. Visszahúzták az autót a földbemélyedés széléről. Keserű János beleült, vezette. A grófot pedig hordágyra tették, és a doktori pöfögő masinán az orvos házába vitték.
A gróf már útközben magához tért, és azt nyögte:
- Hol van Danika? Hol van Danika?
- Daninak semmi baja, jó helyen van, a kisfiú csak eltévedt! – világosította fel Pista a grófot.
Ezt követően a gróf tovább könyörgött:
- A feleségemnek egy szót se… Egy szót se! Nem engedne tovább autót vezetni…
Az orvosi lakban minden tisztázódott. Danika eltévedt, és a gróf, aki elhozta a gyereket, nyugtalan lett. Autójával a keresésére indult… A kormány mellől ő a földmélyedésbe esett, talán semmi baja sem lett volna, de a fejét beleütötte egy kőbe, és ezért vesztette el eszméletét…
Azt mondta az orvos a grófnak:
- Gróf Úr, ha annyira akarja, akkor üzenetet küldünk a feleségének, hogy a férje két-három napig nálam fog vendégeskedni a kisfiával. A méltóságos asszony megbízik bennem. A két-három nap azonban azért is kell, mert agyrázkódást is szenvedhetett, remélhetően ez nem következett be, de nem árt megfigyelés alatt tartanom.
Ezt követően Pistához fordult:
- Írj egy levelet Pirosalmás Klárikának és szüleinek. Olyat, amiből kiderül: Pszt! Csitt!, - és miért. Klárika, a kis grófcsemetével együtt, jöjjön át hozzám, legyenek az én vendégeim. Klárika úgyis tanító néni, most lett az, így egy kicsit gyakorolhatja hivatását. Az én két fiam már külországban orvos, de gyermekkori csodajátékaikat lehozzuk a padlásról, hogy Danika ne unatkozzon!
Danika nem unatkozott, és úgy megszerette Klárikát, hogy három nap múlva sem akart megválni tőle.
Minden elrendeződött. Pista és Klárika betartotta azt, amit Pista megfogadott: nem csókolództak az erdőben. Ám az erdő mellett mező is volt, rét is volt.
Azt mondta Pista Klárikának ezektől az erdőtől különböző természeti tájakon:
- Most nem vagyunk az erdőben!
Klárika ezt az igazságot nem cáfolta, csak elpirult.
Pista megcsókolta, ez ellen sem tiltakozott. Olyannyira nem, hogy az újabb csókok ellen sem.
Pista megkérdezte:
- Odaadnád a kezed egy ilyen bugrisnak, mint én?
A leány mindkét kezét mindjárt odanyújtotta. Pista mindkettőt megcsókolta.
Egy hét múlva a gróf hívatta Pistát és Klárikát. Azt mondta nekik:
- Önök most egy közmondás nyertesei, amelyik így szól: „Beszélni ezüst, hallgatni arany.”
Ha elmondták volna a balesetem, és így a feleségem megtudta volna, többé nem engedett volna a kormány mellé ülni. Valószínűleg az életemet mentették meg, így, ha nem titoktartók, akkor is jutalmat adnék Önöknek, mert nem szeretek adósa maradni senkinek. Ám becsületes hallgatásuk miatt még inkább örülök a dolognak. Jöjjön az arany!
A kereszthegyi erdőm erdésze Pista lehet, ha elfogadja, sőt, ha erdészetet szeretne tanulni, azt is elintézem. Megkapja a kereszthegyi háromszobás vadászházat is, onnan könnyen elérhető a falu is, meg a kastélyom is. Önt meg, Pirosalmás Kisasszony, ha elfogadja, kinevezem kisfiam, Dani, tanítójának. Később, ha a faluban iskola létesül, ott is taníthat, támogatni fogom. Mit szólnak mindehhez?
Pista látta Klárika arcán, hogy örül mindennek, ezért ő válaszolt:
- Csak egy módosított közmondással válaszolhatunk, Gróf Úr: „Van, amikor beszélni ezüst, hallgatni arany, de a gróf úr mostani beszéde számunkra ragyogó gyémánt.” Köszönjük!
Hát, ugye, nem, hogy közelről, de még távolról sem állítható, hogy az idő tájt minden gróf ilyen nagylelkű volt jótevőivel szemben, még csak az sem: a grófok nagyobb része ilyen volt, mert az is vaskos hazugság lenne, hanem azért annyi mégis igaz, - a sok különc gróf között ilyen is akadt, mint Kiskutassy Károly.
(2018)
A képen:
A grófi rang jelölése a francia heraldikában, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gr%C3%B3f#/media/File:Grofi_rang.JPG
Ám most megdobbant a szíve. A mezei kútnál, ahová már nem járt senki, egy leányt pillantott meg. Gyönyörű leányt. Mit keres egy leány olyan kútnál, amelyiknél vödör sincsen, meg a vize sem lehet tiszta. Talán szerelmi bánatában kútba akar ugrani?
A leány, ha volt is ilyen szándéka, az arcára ez nem ült ki, azon inkább tűnődés látszott. Persze, valaki azon is tűnődhet: ugorjon-e, és mibe?
Pista egyből rájött, hogy a leány nem lehet más, mint Pirosalmásék Klári nevű leánya, aki tanítónőképzőt végzett a városban, nemrégen.
Odaugratott a lóval és a leányra kiáltott:
- Ne ugorjon a kútba szerelmi bánatában, Világszép Kisasszony! Az a legény, aki elhagyta Önt, egy ostoba bugris! Itt vagyok én, okos bugrisként, szeressen ki az ostobából, utána szeressen bele az okosba, és minden jó lesz, ami nem lesz rossz!
A leány nevetett:
- Én már egyszer szerelmes voltam, kisiskolásként, egy Kiskolumbáci Pista nevű bugrisba! Ki tudja? Lehet, hogy még nagyobb bugris lett belőle, és most nem egyszer húzná meg a copfom, hanem kétszer! Ám nem a beleugrás miatt nézegetem ezt a kutat, hanem az érdekel: milyen mély lehet?
Pista odaugrott a lóhoz, kivett a nyereg mellett levő oldaltáskából egy hosszú kötelet. Azt mondta:
- Kiskolumbáci Pista, az okos bugris, ez a még sületlen sült paraszt, megméri a kút mélységét, Világszép Kisasszony, az Ön parancsára!
Követ kötött a kötél végére, leengedte a kútba. Pár perc múlva katonásan jelentette:
- A kötél három méterig lett nedves, tehát ilyen mély a víz a kútban. A leeresztett kötélből 12 méternyi szárazon maradt. 3, meg 12 egyenlő 15. A kút tehát 15 méter mély. Jól vizsgázott ez a bugris matematikából, kedves úri kisasszony?
Klárika megint nevetett:
- Jól vizsgáztál, és ezért kegyesen megengedem, hogy Klárikának nevezzél, és tegezz! Ám a copfom most ne húzd meg, és, ha van nálad tegez, abból se vegyél ki nyílvesszőt! Erről a kútról elkezdtem gyermekverset írni a Csalafinta Csodaország gyermeklapnak. Csalafintán keveset fizet, de nincs tanítónői állásom, és a szinte semmi is jól jön. A vers első szakaszát már megírtam, mond meg róla őszinte véleményed! Így hangzik:
KUTYKURUTTYOS CSODAKÚT
Kutykuruttyos csodakút
küldött mélyből béka bút.
Hallgattak fent béka bút
búsuló útilapuk.
Pista megfontoltan válaszolt:
- Klárika! Az én szívemet is meghatotta, elbúsította e verskezdet béka búja, de egyelőre nem merek Tőled vigasztaló csókot kérni, mert talán még ma is haragszol rám a gyermekkori copfhúzás miatt. Ez olyan jó, amit most költöttél, hogy egyből szánom a kútbeli békákat, meg a kút körüli útilapukat is, amelyek a békák miatt búsulnak, de ha más ok miatt, akkor is! A békák valószínűleg a kút mélyén nem találnak elég legyet, szúnyogot, és ezért búsulnak. Én azzal vigasztalnám őket: viszont a gólyák sem szoktak a kútba leszállni, megelégszenek a kéménnyel, oda építik a fészkük. A mi kutunkban nincs béka egy sem, de tudok egy erdei kutat, abban talán van, most pedig, ha megengeded, hazakísérlek. Igaz, az este még messze, de lehetnek nappali kísértetek is.
A hazakísérésre Klári nem mondott semmit, amit Pista, jogosan, beleegyezésnek vett.
Kísértetekkel nem találkoztak, de egy hatalmas kóbor kutyával igen. Klári a kutyától megijedt, és a legény erős karjai közé menekült.
A kutya azonban nem volt annyira a farkas rokona, hogy Klárikát Piroskának nézze, aki a Nagymamához igyekszik, viszont kunyeráló szemekkel nézett Pistára. Úgy látszik, hogy ismerte a legény jó szívét, és kapott is egy kis szalonnabőrkét. Ezt követően Kláritól is szeretett volna valami szájba vehetőt kapni, de a leánynál nem volt ilyesmi, így a kutya Klári iránti érdeklődését elvesztette. Nem volt ez szép tőle, mert a leány szalonnabőrkénél értékesebbet adott neki, e sebtében rögtönzött versikét:
Jó kutyában nincs rossz hiba,
el is mehet a lagziba!
A lagziban csontot rághat,
s megbámulhat sült libákat!
Pista azt mondta Klárika szüleinek:
- Hazakísértem Klárikát, bár tudom, hogy egy ilyen tanult úri kisasszonyhoz nem illik egy ilyen bugris parasztlegény, mint én, aki ráadásul szegény, mint a templom egere! Ne haragudjanak érte!
A leány apja, Pirosalmás Márton, nevetett:
- Vannak ebben a faluban náladnál sokkal nagyobb bugrisok is, Pista, ne hencegj vele! Egyrészt. Másrészt a templom egere nem a templomban szokott tartózkodni, hanem a paplakban, ahol Marcsi Néni a szakácsnő, és még isten e rágcsálós állatkáit sem bántja. Továbbá a te tizenöt hold földed nem vetekedhet ugyan a gróf ezernél is több holdjával, de azért még hozzánk képest is, a mi húsz holdunkat véve tekintetbe, csak igen mérsékelten nevezheted magad szegénynek. Nem haragszunk, de, ha nem vacsorázol velünk, akkor mindjárt itt lesz a harag, ami akár holnapig is eltarthat!
- Füttyöske Bácsi megeteti nálam az állatokat, így, még ha csak illemből hívtak volna is, maradok! – jelentette ki Pista.
Vacsora közben sok mindenről szó esett, Pista még azt is megtudta: Klárika holnapra könnyű munkát kapott a szüleitől, mert pihennie kell a sok tanulás után. A libákat fogja legeltetni a Macskaugrató réten.
Másnap meg is találta Klárikát, libákkal körülvetten, ott ült, és keservesen sírt!
Azt kérdezte a leánytól:
- Csak nem énutánam sírsz, Klárika? Ezért felesleges itatnod az egereket, mert az én szívem kapuja kinyílóban van feléd, csak egy szavadra vár, és úgy kinyílik, hogy be sem csukható többé előtted!
A leány, könnyein keresztül is, elmosolyodott:
- Én azért sírok, Pista, mert még libalegeltetésre sem vagyok jó, használható! Tizenhárom libám volt, és amíg itt ülök, egyet, észrevétlen, ellopott a róka. Csak egy nagyon ravasz róka lehetett, aki kinézte, hogy mikor nyitom ki a magammal hozott könyvet. Most már csak tizenkét libám van itt, háromszor is megszámoltam, és egyszer sem lett több! Mit mondok majd otthon?
Pista magában úgy gondolta: több is veszett Mohácsnál, mert koránt sem volt annyira műveletlen, mint magáról hirdette. Meg Klárika szüleit sem tartotta olyanoknak, akik egy eltűnt liba miatt mindjárt felizgatják magukat.
Támadt azonban egy ötlete. Azt mondta:
- Klárika, én szinte varázsló is vagyok, még ha bugris is. Utolérem a rókát, visszaszerzem az ellopott libát! Egyet se féljen, hanem nyugodtan sírjon tovább!
Felugrott a lóra, és egy kis idő után, honnan, honnan nem, elővarázsolódott egy szép fehér liba. Még kicsit nagyobb is volt, mint a többi, pedig nem valószínű, hogy a róka hízásra fogta volna e rövid idő alatt és ilyen eredményesen.
Klárika felugrott, és örömében megcsókolta Pistát. A legény most már sajnálta, hogy csak egy libát szerzett vissza a mesebeli rókától…
Klárika édesanyja, amikor meglátta, hogy leánya jön a libákkal, és Pistával, összecsapta mindkét tenyerét, és nagyot kiáltott:
- Klári! Egy libát itthon felejtettél!
Ezt követően a libaszámolás kimutatta: tizenhárom liba helyett most tizennégy van. Ezt a csodát! Mi történhetett?
Pista azonban egyből kivágta a választ:
- Találkoztam a rókával. Láttam: egy élő liba van a szájában. Mondom neki:
- Te gaz állat! Egy libát elloptál Klárikától!
Megijedt a róka. Még a puskám sem kellett ráfognom. Ott hagyta a libát, és eliszkolt! Honnan tudtam volna, hogy a róka kitől szerezte a libát? Annyit tudtam csak: Klárika a közeli réten legeltet. Azt gondoltam: őt károsította meg a róka.
Anna Néni mosolygott, sejthetett valamit, de nem mutatta ki, hanem meghívta Pistát: ma is vacsorázzon velük. Ha nem teszi, akkor nagyon megharagszanak.
Pista látta, hogy Klárika is hívja őt nagy, bájosan bűvös szemeivel, ezért nem kérette magát sokáig, csak egy kicsit szabadkozott, a látszat kedvéért.
A vacsora igen jó hangulatban telt el, végül azt kérdezte Pista:
- Ha Klárika beleegyezik, és Márton Bácsiék sem ellenzik, vasárnap szívesen megmutatnék Klárikának egy romantikus erdei kutat. Meg gombákat is szedhetnénk az erdőben.
Márton bácsi a feleségére nézett, és mivel annak szemeiben sem látott ellenvetést, így szólt:
- Hát, Pista, csak egy feltétellel járulunk hozzá! Becsületszavadra meg kell fogadnod, hogy nem fogtok csókolódzni az erdőben. Én is voltam fiatal, tudom, hogy mit beszélek!
Pista felállt és ünnepélyesen mondta:
- Márton Bácsi, Anna Néni! Becsületszavam adom, hogy az erdő egyetlenegy fája, bokra sem fog látni bennünket csókolódzni! A piros almát is csak akkor szabad leszedni a fáról, ha megérett, ilyen a szerelem is. Ami érik, hadd érjen, ha megérett, beszéljen!
Klárika hallgatott, arca nagyon piros volt, de pirosan is beszédes, mert nem mondta, hogy nem akarja megnézni az erdőben a rejtett kutat Pistával, és a közös gombaszedés ellen sem tett ellenvetést.
No, eljött a vasárnap, és az erdei csóktilalom fennállt, de azért egy gomba kalapját úgy is meg lehet két oldalról érinteni, hogy legénykéz és leánykéz egymáshoz érjen, és vallomást tegyenek egymásnak. Ha pedig ez egy gombánál lehetséges, akkor a többinél is, leszámítva az olyan nagyon nagy gombákat, amelyek a valóságban ritkák, mint a fehér holló, és az erdőben ilyen nagy gombát nem is találtak, de azért szép gombákkal telt meg a nagy kosár.
Pista az elhagyott erdei kutat is megtalálta. A környékét benőtte a gaz, de Pista a csizmájával, meg egy nagy bottal utat készített hozzá, amin csinos cipellős leányláb is közlekedhetett.
Ekkor azonban sírást hallottak.
Hát, ha lelnek bút, ráér az a kút!
Visszafordultak a kúthoz készített ösvényről. Hatalmas tölgyfa alatt egy kisfiú sírt. Cipőjéről, ruhájáról látszott: úri fiúcska. Pista megismerte: a gróf kisfia!
Megkérdezte a fiútól:
- Miért sírsz, Danika? Bántott valaki?
- Eltévedtem… - panaszkodott a kisfiú.
- No és Édesapád hol van? - kérdezte Pista.
- Nem tudom! - mondta a kisfiú, szipogás közben. Ám hozzátette: - Autón jöttünk…
Pista így szólt Klárikához:
- Elkísérlek bennetek az erdő széléig. Vidd haza Danikát, nyugtasd meg, kösd le a figyelmét, de a szüleidnek mondd meg: senkinek se szóljanak a dologról egy árva szót sem! Én itt maradok, kikutatom, hogy mi történt a gróffal, Kiskutassy Károllyal, meg az autójával, és, ha él még, segítségére leszek.
A gróf autóját Pista hamar megtalálta. Egy kisebb szakadék, inkább csak földbemélyedés, szélén tűnődött, első két kerekével a levegőben: utána ugorjon-e gazdájának?
Lent feküdt a gróf. Pista lemászott hozzá, megvizsgálta: nem volt eszméleténél, de a szíve dobogott.
Most már tudta mit tehet. Elszaladt Nagygombos Doktor Bácsi házáig, ahol, a falutól kissé távolabb, az orvos lakott, Keserű Jánossal, süketnéma, de igen értelmes, ügyes szolgájával. A doktornak autója is volt. Egykettőre ott voltak az erdőben. Visszahúzták az autót a földbemélyedés széléről. Keserű János beleült, vezette. A grófot pedig hordágyra tették, és a doktori pöfögő masinán az orvos házába vitték.
A gróf már útközben magához tért, és azt nyögte:
- Hol van Danika? Hol van Danika?
- Daninak semmi baja, jó helyen van, a kisfiú csak eltévedt! – világosította fel Pista a grófot.
Ezt követően a gróf tovább könyörgött:
- A feleségemnek egy szót se… Egy szót se! Nem engedne tovább autót vezetni…
Az orvosi lakban minden tisztázódott. Danika eltévedt, és a gróf, aki elhozta a gyereket, nyugtalan lett. Autójával a keresésére indult… A kormány mellől ő a földmélyedésbe esett, talán semmi baja sem lett volna, de a fejét beleütötte egy kőbe, és ezért vesztette el eszméletét…
Azt mondta az orvos a grófnak:
- Gróf Úr, ha annyira akarja, akkor üzenetet küldünk a feleségének, hogy a férje két-három napig nálam fog vendégeskedni a kisfiával. A méltóságos asszony megbízik bennem. A két-három nap azonban azért is kell, mert agyrázkódást is szenvedhetett, remélhetően ez nem következett be, de nem árt megfigyelés alatt tartanom.
Ezt követően Pistához fordult:
- Írj egy levelet Pirosalmás Klárikának és szüleinek. Olyat, amiből kiderül: Pszt! Csitt!, - és miért. Klárika, a kis grófcsemetével együtt, jöjjön át hozzám, legyenek az én vendégeim. Klárika úgyis tanító néni, most lett az, így egy kicsit gyakorolhatja hivatását. Az én két fiam már külországban orvos, de gyermekkori csodajátékaikat lehozzuk a padlásról, hogy Danika ne unatkozzon!
Danika nem unatkozott, és úgy megszerette Klárikát, hogy három nap múlva sem akart megválni tőle.
Minden elrendeződött. Pista és Klárika betartotta azt, amit Pista megfogadott: nem csókolództak az erdőben. Ám az erdő mellett mező is volt, rét is volt.
Azt mondta Pista Klárikának ezektől az erdőtől különböző természeti tájakon:
- Most nem vagyunk az erdőben!
Klárika ezt az igazságot nem cáfolta, csak elpirult.
Pista megcsókolta, ez ellen sem tiltakozott. Olyannyira nem, hogy az újabb csókok ellen sem.
Pista megkérdezte:
- Odaadnád a kezed egy ilyen bugrisnak, mint én?
A leány mindkét kezét mindjárt odanyújtotta. Pista mindkettőt megcsókolta.
Egy hét múlva a gróf hívatta Pistát és Klárikát. Azt mondta nekik:
- Önök most egy közmondás nyertesei, amelyik így szól: „Beszélni ezüst, hallgatni arany.”
Ha elmondták volna a balesetem, és így a feleségem megtudta volna, többé nem engedett volna a kormány mellé ülni. Valószínűleg az életemet mentették meg, így, ha nem titoktartók, akkor is jutalmat adnék Önöknek, mert nem szeretek adósa maradni senkinek. Ám becsületes hallgatásuk miatt még inkább örülök a dolognak. Jöjjön az arany!
A kereszthegyi erdőm erdésze Pista lehet, ha elfogadja, sőt, ha erdészetet szeretne tanulni, azt is elintézem. Megkapja a kereszthegyi háromszobás vadászházat is, onnan könnyen elérhető a falu is, meg a kastélyom is. Önt meg, Pirosalmás Kisasszony, ha elfogadja, kinevezem kisfiam, Dani, tanítójának. Később, ha a faluban iskola létesül, ott is taníthat, támogatni fogom. Mit szólnak mindehhez?
Pista látta Klárika arcán, hogy örül mindennek, ezért ő válaszolt:
- Csak egy módosított közmondással válaszolhatunk, Gróf Úr: „Van, amikor beszélni ezüst, hallgatni arany, de a gróf úr mostani beszéde számunkra ragyogó gyémánt.” Köszönjük!
Hát, ugye, nem, hogy közelről, de még távolról sem állítható, hogy az idő tájt minden gróf ilyen nagylelkű volt jótevőivel szemben, még csak az sem: a grófok nagyobb része ilyen volt, mert az is vaskos hazugság lenne, hanem azért annyi mégis igaz, - a sok különc gróf között ilyen is akadt, mint Kiskutassy Károly.
(2018)
A képen:
A grófi rang jelölése a francia heraldikában, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gr%C3%B3f#/media/File:Grofi_rang.JPG
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!