Feltöltve: 2018-10-07 11:15:07
Megtekintve: 1423
Tűnődés a parton (Gondolatok egy Bárkasor Főparancsnok Ars poeticájáról és nemes politikamentes eszméjéről)
Az én nevem valódi, és e történet is valódi, de a Bárkasor Főparancsnok nevét nem írom ide, egyrészt, mert ilyen történetből manapság tizenkettő egy tucat egy kis országban (csak hát nagyon sok tucat van), másrészt nem is a Főparancsnok neve érdekes (mint ahogy az enyém sem), hanem maga az lenyűgöző, bámulatos, csodálatra méltó ahogy egy kis ország szembemegy minden értelmes dologgal, és csókos ölelést vált mindennel, ami értelmetlen és káros (mármint az országnak), de, persze, azoknak, aki fent, vagy valamivel lentebb… Utóbbiak is lent vannak ugyan, nagyon is, de csak erkölcsileg…
No, igen, de legyünk tárgyilagosak, a közmondás is erre buzdít, ha mások szemében meglátjuk a gerendát, nézzük meg: nincs-e szálka a sajátunkban?
A Bárkasor Főparancsnok engem is hívott, elszállíttatja Velencébe valamelyik írásom. Miért nem adtam neki a bekapcsolt távmikrofon félébe igenlő választ? Nem tudni pontosan, talán icipicit nagyképűsködött, ami nem bűn, sőt, még vétek sem, én meg pindurkát érzékeny vagyok mióta már nem fűt belülről semmi dicsőségvágy, csak írok, dicsőségvágy nélkül… A Főparancsnok tehát nem hibás. Mármint ebben.
Bárkasora elér-e Velencébe? Nem lesz akkor már teljesen víz alatt Velence (meg az a kis ország, ahonnan indulnak a Főparancsnok bárkái)? Ezt majd megmutatja az idő, meglátjuk, ha megérjük.
A Főparancsnok hajóskapitány hölgyei és hajóskapitány legényei általában igen rendes, tiszteletre méltó alkalmazottak. Kivétel ugyan akad, mert fehér holló ott is van, ahol… Ilyen volt az a Hajóskapitány Hölgy, aki hosszú írás szállítmányába beleírt tücsköt-bogarat. Én a partról küldtem Neki egy hasonlóan hosszú választ, hozzászólásként. Válaszolt, hosszan. Ez még kétszer ismétlődött, végül a Hölgy a Bárkáról (még Noétól örökölte, vagy privatizálta?) váratlanul (átvitt értelemben) felkapott egy Bibliát és a fejemhez vágta: „én, a bűnös, a Bibliát csak egy könyvnek tekintem, míg Ő…”
Abban igaza volt: egy könyvnek tekintem, az Emberiség egyik Alapkönyvének. Igaz, sokszor használták az Embertelenség céljaira, de erről a Biblia, mint könyv, nem tehet. Forrásánál szép eszme tört a felszínre, erről szól Őskeresztények c. versem (interneten: https://www.poet.hu/vers/106739, megjelent ott, ahol, akkor még, verseim csak mérsékelten üldözték, mert a kultúrharc még…). Persze, az említett eszmeforrás tiszta vizébe később…
Amit a Hajóskapitány Hölgynek írtam, azt ma is fenntartom. Én csak egy kis igaz fényt, fénypásztát akartam küldeni Neki abba a nagy sötétségbe. Legalábbis abban a bizonyos témakörben…
No de térjünk vissza a Bárkasor Főparancsnok Úrra, aki szép verseket ír, ötleteseket, főleg a Szerelemről… Ezt el kell ismerni!
Hát állok a parton, - és mit látok? Az egyik kedves Hajóskapitány Hölgy írást szállít, az oktatásról. Emléket, becsületesen, régebbről. Nagyon időszerű, hiszen lehetetlen nem látnia egy becsületes értelmiséginek (vagy akár értelmes nem értelmiséginek), hogy az oktatás, abban a kis országban, hol van, hogy áll, miben sántít. Én ugyan csak mintegy négy és fél évtizedig oktattam, és csak egyetemi szinten, de azért láttam egyet-mást a közoktatásból is. Így megírtam, hozzászólásként, véleményem: miként lehetne az oktatást jobbá tenni. Ám nem kecsegtettem senkit azzal e hozzászólásomban, hogy jobb is lesz, legalábbis egyelőre, mert azok az akadályok… Igen, azokra is rámutattam!
Itt ugrott be a történetbe, no, nem a Hajóskapitány Hölgy kedves válasza, aki maga is, pedagógusként, jól tudja: igazam van.
Nem! A Bárkasor Főparancsnok ugrott be, előzetes figyelmeztetés nélkül (de hát a történeten az sem változtatott volna, ha figyelmeztetés után teszi), - és hozzászólásom törölte. Igaz, utána írt nekem, külön, és figyelmeztetett nem is csak POLITIKAMENTES ARS POETICÁJÁRA, hanem MINDENFÉLE POLITIKAMENTESSÉG SZIGORÚ BETARTÁSÁRA! Meg a Bárkára is kitette ezt.
Hozzászóltam megint, és én is figyelmeztettem, nyilvánosan, hogy az Ő Ars poeticája, meg ezen túlmenően MINDEN MÁSRA IS vonatkozó POLITIKAMENTESSÉGI KÖVETELMÉNYE, kifogásolható, igaz, mindössze csak két okból, mert 1. OSTOBASÁG, 2. BECSTELENSÉG. Továbbá: tisztelni azt kell, ami tiszteletre méltó, mert az, aki tudatosan olyasmit tisztel, ami nem tiszteletre méltó, tiszteletlenséget követ el azokkal szemben, akik a tiszteletre méltót tartják tisztelendőnek. Még egy Tisztelendő Úrnál is!
Jó, tudom, ilyesmit nehéz megértetni azzal, aki nem akarja megérteni. Azt már nem írtam meg neki: ha orvosi bizonyítványt hoz nekem arról, hogy agyi képességei… Igen, akkor a becstelenség alól felmentem. Az viszont, hogy POLITIKAMENTES ARS POETICÁJA és költészeten is túlmenő követelménye ostobaság, - hát az akkor is marad, mivel ennek megítélése nem függ az Ő agyi állapotától.
Most itt állok a parton, és azon tűnődöm: hozzak e példákat a Bárkák Főparancsnokának arra: a magyar klasszikus szépirodalom (de a csúnyairodalom is) sohasem tartotta magát a POLITIKAMENTESSÉGHEZ, ami tarthatatlan követelmény? Már csak azért is, mert a politikamentességhez való ragaszkodás maga is politika, nagyon is. Egyébként a Bibliát (átvitt értelemben) fejemhez vágó Bárkakapitány Hölgy is e tettével politikai véleményt fejezett ki, és minden vallás hite, tettei egyúttal - többek között - politikaiak is. Ezt olyan nehéz megérteni Bárkasor Főparancsnok Úr?
Kölcsey Ferenc, Madách Imre művei, - gondolkozott már ezen Főparancsnok Úr? – nem csak hogy többnyire politikusak, hanem jó politikát képviselnek. Hazafias politikát, mert a hazát nem az szereti, aki hazafiaskodó kaméleonköpenyben hangoskodik, hízeleg, ravaszkodik, vagy szemét behunyja, és másoktól egy bátor szótól a nadrágja mindjárt… Nem!
Az szolgálja értelmesen, aki, ha kell, élesen bírálja Hazája elítélendő tetteit, jelenségeit. Petőfi Sándor, lehet, ez Önnek meglepetés, úgy volt nemzeti (és egyúttal a szabadságjogokért küzdő, az Egész Emberiség egyik példaképe), hogy megírta A XIX. század költői c. versét (interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/xix.htm). Persze, az elbutított, nacionalista szellemben nevelt magyarok többsége később nem ismerte fel Petőfi szép eszméinek jelentőségét, mert a jobboldali szellemiségű politika mindent megtett a nagy Költő eszméinek meghamisításáért, olyannyira hogy később, a 20. században, ezt még olyan, viszonylag kevésbé politizáló (de azért koránt sem politikamentes!) magyar költő is megsokallotta, mint Babits Mihály (Petőfi koszorúi, interneten: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00329/09944.htm).
Ám maradjunk a XIX. század Kiegyezés utáni „úri világánál”. Mikszáth Kálmán, ez a nagy magyar író, aligha nevezhető kommunistának: úr volt, országgyűlési képviselő, persze, igaz, „baloldali” is, sokkal inkább az, mint a mai polgári baloldal… Mi volna, ha kissé belenézne, Főparancsnok Úr, Mikszáth Kálmán műveibe? A „Különös házasság” c. regényében nem az a legfontosabb társadalomkritikaként, hogy a fiatal pap megbotlik, és teherbe ejti a szépséges bárókisasszonyt (maga a kisasszony, ha nem is botlott meg, gondolom, talán magától lefeküdt), - ez pappal, nem pappal egyaránt előfordulhat, hanem az: a házasságba csalással és erőszakkal kényszerített gróf sem pénzével, sem hatalmával nem tudta elérni az akkori katolikus egyháznál, hogy az akkori pápa a nyilvánvalóan a keresztény erkölcs megsértését jelentő „házasságot” semmisnek nyilvánítsa (Különös házasság, interneten: http://mek.oszk.hu/00900/00944/html/).
No és nagyon érdemes elolvasni többek között Mikszáth Kálmán Két választás Magyarországon c. művét (interneten: http://mek.niif.hu/00900/00955/00955.htm), ha elolvassa a Főparancsnok Úr, akkor megláthatja benne, sok tekintetben, a mostani magyar jelent is. Persze, a mostani választási trükkök, csalások, csalafintaságok sokszor vaskosabbak szoktak lenni, például én is írtam a 2018. évi magyarországi parlamenti választásokról (Legális kormány, illegális kormány, interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420, facebookon: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=468016007029071&set=a.111397106024298&type=3&theater). Meg azután az Európába menekültek ügye sem szűkíthető le a migránsokkal való ijesztgetésre, hanem, - választási erkölcstelen érdek ide vagy oda! – az egész kérdéskört kell (kellene) áttekinteni, mint erre rámutattam (Menekültek, Európa, Magyarország, nacionalizmus, - egy kérdéskör főbb részei (Refugee, Europe, Hungary, nationalism, - fundamental issues) – interneten: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=484151602082178&set=a.111397106024298&type=3&theater).
Az a hozzászólásom, amit Főparancsnok Úr töröltetni méltóztatott, a magyar oktatásról szólt. Rövid volt, és nem a szórakoztatás volt a célja. Szórakoztatóbban is sikerült talán megírnom egy kis szatirikus kabarétréfában (Nemzeti Iskola, interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46463). Nem szeretném, ha a magyar iskola olyan lenne, mint ami e „komoly kabarétréfában) van, de hát tudom a módosult közmondást: a nem kevés disznó, ha sok tudatlan lúddal szövetkezik, az értelmet is legyőzi. Megmutatta ezt a történelem, a magyar is!
Persze, lehet, hogy Főparancsnok Úrnak, önérdekesen materiális oka van bárkás cége politikamentességének kinyilvánítására. Már József Attila megírta:
„Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.” (Vigasz, interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/vigasz.htm).
Jó, jó, tudom, Ön saját magát nem is hagyta el, de hát a becsület is hozzátartozik az emberhez, ha nem is mindenkinél…
No, akárhogy is van, nehogy azt képzelje, Főparancsnok Úr, hogy Ön miatt küldöm Önnek a partról ezt a levelet!
Nem! Nem Ön miatt, hanem Bárkái Hajóskapitányainak tudnia kell: miért nem szólok most már Nekik a továbbiakban, mint „Kitiltott Hozzászóló” a partról semmit…
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/no%C3%A9-b%C3%A1rk%C3%A1ja-etienne-du-mont-p%C3%A1rizs-883858/
No, igen, de legyünk tárgyilagosak, a közmondás is erre buzdít, ha mások szemében meglátjuk a gerendát, nézzük meg: nincs-e szálka a sajátunkban?
A Bárkasor Főparancsnok engem is hívott, elszállíttatja Velencébe valamelyik írásom. Miért nem adtam neki a bekapcsolt távmikrofon félébe igenlő választ? Nem tudni pontosan, talán icipicit nagyképűsködött, ami nem bűn, sőt, még vétek sem, én meg pindurkát érzékeny vagyok mióta már nem fűt belülről semmi dicsőségvágy, csak írok, dicsőségvágy nélkül… A Főparancsnok tehát nem hibás. Mármint ebben.
Bárkasora elér-e Velencébe? Nem lesz akkor már teljesen víz alatt Velence (meg az a kis ország, ahonnan indulnak a Főparancsnok bárkái)? Ezt majd megmutatja az idő, meglátjuk, ha megérjük.
A Főparancsnok hajóskapitány hölgyei és hajóskapitány legényei általában igen rendes, tiszteletre méltó alkalmazottak. Kivétel ugyan akad, mert fehér holló ott is van, ahol… Ilyen volt az a Hajóskapitány Hölgy, aki hosszú írás szállítmányába beleírt tücsköt-bogarat. Én a partról küldtem Neki egy hasonlóan hosszú választ, hozzászólásként. Válaszolt, hosszan. Ez még kétszer ismétlődött, végül a Hölgy a Bárkáról (még Noétól örökölte, vagy privatizálta?) váratlanul (átvitt értelemben) felkapott egy Bibliát és a fejemhez vágta: „én, a bűnös, a Bibliát csak egy könyvnek tekintem, míg Ő…”
Abban igaza volt: egy könyvnek tekintem, az Emberiség egyik Alapkönyvének. Igaz, sokszor használták az Embertelenség céljaira, de erről a Biblia, mint könyv, nem tehet. Forrásánál szép eszme tört a felszínre, erről szól Őskeresztények c. versem (interneten: https://www.poet.hu/vers/106739, megjelent ott, ahol, akkor még, verseim csak mérsékelten üldözték, mert a kultúrharc még…). Persze, az említett eszmeforrás tiszta vizébe később…
Amit a Hajóskapitány Hölgynek írtam, azt ma is fenntartom. Én csak egy kis igaz fényt, fénypásztát akartam küldeni Neki abba a nagy sötétségbe. Legalábbis abban a bizonyos témakörben…
No de térjünk vissza a Bárkasor Főparancsnok Úrra, aki szép verseket ír, ötleteseket, főleg a Szerelemről… Ezt el kell ismerni!
Hát állok a parton, - és mit látok? Az egyik kedves Hajóskapitány Hölgy írást szállít, az oktatásról. Emléket, becsületesen, régebbről. Nagyon időszerű, hiszen lehetetlen nem látnia egy becsületes értelmiséginek (vagy akár értelmes nem értelmiséginek), hogy az oktatás, abban a kis országban, hol van, hogy áll, miben sántít. Én ugyan csak mintegy négy és fél évtizedig oktattam, és csak egyetemi szinten, de azért láttam egyet-mást a közoktatásból is. Így megírtam, hozzászólásként, véleményem: miként lehetne az oktatást jobbá tenni. Ám nem kecsegtettem senkit azzal e hozzászólásomban, hogy jobb is lesz, legalábbis egyelőre, mert azok az akadályok… Igen, azokra is rámutattam!
Itt ugrott be a történetbe, no, nem a Hajóskapitány Hölgy kedves válasza, aki maga is, pedagógusként, jól tudja: igazam van.
Nem! A Bárkasor Főparancsnok ugrott be, előzetes figyelmeztetés nélkül (de hát a történeten az sem változtatott volna, ha figyelmeztetés után teszi), - és hozzászólásom törölte. Igaz, utána írt nekem, külön, és figyelmeztetett nem is csak POLITIKAMENTES ARS POETICÁJÁRA, hanem MINDENFÉLE POLITIKAMENTESSÉG SZIGORÚ BETARTÁSÁRA! Meg a Bárkára is kitette ezt.
Hozzászóltam megint, és én is figyelmeztettem, nyilvánosan, hogy az Ő Ars poeticája, meg ezen túlmenően MINDEN MÁSRA IS vonatkozó POLITIKAMENTESSÉGI KÖVETELMÉNYE, kifogásolható, igaz, mindössze csak két okból, mert 1. OSTOBASÁG, 2. BECSTELENSÉG. Továbbá: tisztelni azt kell, ami tiszteletre méltó, mert az, aki tudatosan olyasmit tisztel, ami nem tiszteletre méltó, tiszteletlenséget követ el azokkal szemben, akik a tiszteletre méltót tartják tisztelendőnek. Még egy Tisztelendő Úrnál is!
Jó, tudom, ilyesmit nehéz megértetni azzal, aki nem akarja megérteni. Azt már nem írtam meg neki: ha orvosi bizonyítványt hoz nekem arról, hogy agyi képességei… Igen, akkor a becstelenség alól felmentem. Az viszont, hogy POLITIKAMENTES ARS POETICÁJA és költészeten is túlmenő követelménye ostobaság, - hát az akkor is marad, mivel ennek megítélése nem függ az Ő agyi állapotától.
Most itt állok a parton, és azon tűnődöm: hozzak e példákat a Bárkák Főparancsnokának arra: a magyar klasszikus szépirodalom (de a csúnyairodalom is) sohasem tartotta magát a POLITIKAMENTESSÉGHEZ, ami tarthatatlan követelmény? Már csak azért is, mert a politikamentességhez való ragaszkodás maga is politika, nagyon is. Egyébként a Bibliát (átvitt értelemben) fejemhez vágó Bárkakapitány Hölgy is e tettével politikai véleményt fejezett ki, és minden vallás hite, tettei egyúttal - többek között - politikaiak is. Ezt olyan nehéz megérteni Bárkasor Főparancsnok Úr?
Kölcsey Ferenc, Madách Imre művei, - gondolkozott már ezen Főparancsnok Úr? – nem csak hogy többnyire politikusak, hanem jó politikát képviselnek. Hazafias politikát, mert a hazát nem az szereti, aki hazafiaskodó kaméleonköpenyben hangoskodik, hízeleg, ravaszkodik, vagy szemét behunyja, és másoktól egy bátor szótól a nadrágja mindjárt… Nem!
Az szolgálja értelmesen, aki, ha kell, élesen bírálja Hazája elítélendő tetteit, jelenségeit. Petőfi Sándor, lehet, ez Önnek meglepetés, úgy volt nemzeti (és egyúttal a szabadságjogokért küzdő, az Egész Emberiség egyik példaképe), hogy megírta A XIX. század költői c. versét (interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/xix.htm). Persze, az elbutított, nacionalista szellemben nevelt magyarok többsége később nem ismerte fel Petőfi szép eszméinek jelentőségét, mert a jobboldali szellemiségű politika mindent megtett a nagy Költő eszméinek meghamisításáért, olyannyira hogy később, a 20. században, ezt még olyan, viszonylag kevésbé politizáló (de azért koránt sem politikamentes!) magyar költő is megsokallotta, mint Babits Mihály (Petőfi koszorúi, interneten: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00329/09944.htm).
Ám maradjunk a XIX. század Kiegyezés utáni „úri világánál”. Mikszáth Kálmán, ez a nagy magyar író, aligha nevezhető kommunistának: úr volt, országgyűlési képviselő, persze, igaz, „baloldali” is, sokkal inkább az, mint a mai polgári baloldal… Mi volna, ha kissé belenézne, Főparancsnok Úr, Mikszáth Kálmán műveibe? A „Különös házasság” c. regényében nem az a legfontosabb társadalomkritikaként, hogy a fiatal pap megbotlik, és teherbe ejti a szépséges bárókisasszonyt (maga a kisasszony, ha nem is botlott meg, gondolom, talán magától lefeküdt), - ez pappal, nem pappal egyaránt előfordulhat, hanem az: a házasságba csalással és erőszakkal kényszerített gróf sem pénzével, sem hatalmával nem tudta elérni az akkori katolikus egyháznál, hogy az akkori pápa a nyilvánvalóan a keresztény erkölcs megsértését jelentő „házasságot” semmisnek nyilvánítsa (Különös házasság, interneten: http://mek.oszk.hu/00900/00944/html/).
No és nagyon érdemes elolvasni többek között Mikszáth Kálmán Két választás Magyarországon c. művét (interneten: http://mek.niif.hu/00900/00955/00955.htm), ha elolvassa a Főparancsnok Úr, akkor megláthatja benne, sok tekintetben, a mostani magyar jelent is. Persze, a mostani választási trükkök, csalások, csalafintaságok sokszor vaskosabbak szoktak lenni, például én is írtam a 2018. évi magyarországi parlamenti választásokról (Legális kormány, illegális kormány, interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420, facebookon: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=468016007029071&set=a.111397106024298&type=3&theater). Meg azután az Európába menekültek ügye sem szűkíthető le a migránsokkal való ijesztgetésre, hanem, - választási erkölcstelen érdek ide vagy oda! – az egész kérdéskört kell (kellene) áttekinteni, mint erre rámutattam (Menekültek, Európa, Magyarország, nacionalizmus, - egy kérdéskör főbb részei (Refugee, Europe, Hungary, nationalism, - fundamental issues) – interneten: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=484151602082178&set=a.111397106024298&type=3&theater).
Az a hozzászólásom, amit Főparancsnok Úr töröltetni méltóztatott, a magyar oktatásról szólt. Rövid volt, és nem a szórakoztatás volt a célja. Szórakoztatóbban is sikerült talán megírnom egy kis szatirikus kabarétréfában (Nemzeti Iskola, interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46463). Nem szeretném, ha a magyar iskola olyan lenne, mint ami e „komoly kabarétréfában) van, de hát tudom a módosult közmondást: a nem kevés disznó, ha sok tudatlan lúddal szövetkezik, az értelmet is legyőzi. Megmutatta ezt a történelem, a magyar is!
Persze, lehet, hogy Főparancsnok Úrnak, önérdekesen materiális oka van bárkás cége politikamentességének kinyilvánítására. Már József Attila megírta:
„Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.” (Vigasz, interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/vigasz.htm).
Jó, jó, tudom, Ön saját magát nem is hagyta el, de hát a becsület is hozzátartozik az emberhez, ha nem is mindenkinél…
No, akárhogy is van, nehogy azt képzelje, Főparancsnok Úr, hogy Ön miatt küldöm Önnek a partról ezt a levelet!
Nem! Nem Ön miatt, hanem Bárkái Hajóskapitányainak tudnia kell: miért nem szólok most már Nekik a továbbiakban, mint „Kitiltott Hozzászóló” a partról semmit…
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/no%C3%A9-b%C3%A1rk%C3%A1ja-etienne-du-mont-p%C3%A1rizs-883858/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!