Feltöltve: 2018-09-27 09:07:19
Megtekintve: 1521
Kárpátalja, - magyar nacionalizmus, ukrán nacionalizmus
Az egyik internetes fórumon (Facebook) találkoztam tegnap egy feltett anyaggal, amelyik az ukrajnai magyar sérelmeket panaszolta, az illető neve alatt. Tekintettel arra, hogy a feltett anyagnál nem volt „Hozzászólások” rovat, az illető csak a „gépszerűen népszerűre” (lájkolás és megosztás) törekedett, a szememben a feltevő tisztességén máris folt volt tapasztalható. Itt kezdődik a baj, erkölcsileg is, amikor valakit nem érdekel mások véleménye, és szerinte „a dolog úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött” (ahogy a közismert gúnyos szófordulat megjegyzi).
Ettől még azonban minden panaszt, minden oldalát illetően, meg kell vizsgálni. Ám tárgyilagosságra törekvően.
A nacionalizmus az utóbbi mintegy másfél évszázadban minden népnek és az egész világnak, az egész emberiségnek sokat ártott. A magyar nacionalizmus is, az ukrán nacionalizmus is, mindegyik!
Ezt azonban nem látják a nacionalisták, sem Ukrajnában, sem Magyarországon, sem másutt? Egy részük tényleg tudatlan, nem látja, másik része viszont olyan népbutító, aki látja, és közvetlenül vagy közvetve a nacionalizmusból él.
Jártam Kárpátalján, csodálatos tájait lehetetlen elfelejteni annak, aki végignézte. Ezekről írtam Kárpátalja csillaga c. versem (interneten többek között: https://harmonet.hu/psziche/9298-lelkes-miklos-tajak-v..html?page=2). A szépséges tájak sem tudták feledtetni azonban, amit szintén tapasztaltam az ott élő magyarok körében, ezért fejeztem be így a költeményt:
„Ám azt is láttam: hányan meg sem értik
se történetük elejét, se végit,
az eddigit! Múltjuk. Igazat adnak
gőgös ukránnak, butított magyarnak.
Gyógyíts sebet, sajgó emberi lelket,
Láthatatlan Varázslat! És szerelmed
mutassa fel szíveknek a Csodát:
Megértés, Béke közös Csillagát!”
Kárpátaljai utazás (interneten többek között: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1153 ) c. írásomban megemlítettem a beregszászi múzeumot is, meg egy ott akkor nyilvánosan kitett írást:
„Beregszász kedves városka, helytörténeti múzeuma rendkívül érdekes. Sok képet gyűjtöttek össze Fedák Sáriról, az egykor népszerű színésznőről, akinek meztelen testén - az adoma szerint - mulatozó földesurak kártyapartit rendeztek, és a színésznő "fájdalomdíja", mivel kibírta nevetés nélkül, egy szép kastély lett. Nem valószínű, hogy így volt, a múzeumban viszont nemigen láttam olyan emlékeket, magyarázó feliratokat, amelyek hűen ábrázolták volna az egykori "úri világot", amelyről a korabeli, klasszikussá lett, írók is szóltak műveikben.
Ez utóbbi megjegyzésem okát tekintve talán ott, abban a versben "van a kutya eltemetve", amelyik a múzeum "látogatókönyve" mellett került kifüggesztésre. A 2004-es népszavazással foglalkozik, melynek egyik kérdése a határon túli magyarok kettős állampolgárságára vonatkozott. A vers tipikus példája annak miként gondolkozik a félrevezetett határon túli /és határon inneni!/ magyar. Az emlékezetbe idézés miatt írom csak ide, hogy sem az IGEN, sem pedig a NEM konkrét tartalma nem volt világos a magyarországi választók előtt, de, még ha világos is lett volna, szabad-e magyarnak magyarra olyan rosszkívánságokat szórni, mint Katzián Rudolf teszi AHOGYAN SZAVAZTÁL c. versében? "Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled! / Úgy mondjanak neked IGEN-t, avagy NEM-et!" kezdi versét, majd, többek között, ilyen sorok olvashatóak benne:
"Úgy mentsenek ki a lángból égő házból!
Úgy húzzanak ki a vad, dühöngő árból!
Éhhalál küszöbén úgy kapj majd kenyeret,
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!"
Nos, Katzián Rudolfnak semmiképpen sem kívánok verse miatt hasonló rosszakat, sőt, még egyszerűen rosszat sem, hanem azt a jót, hogy, mielőtt verset ír, gondolkozzon.”
Többek között ezt írtam akkor. Katzián Rudolf később hogyan gondolkodott, vagy gondolkodik most, - nem tudom. Lehet, hogy nem is olvasta az interneten több helyen szereplő írásom, vagy jobbnak látta a hallgatást. Gondolkodott-e azóta, elrestellte-e magát akkori verséért?
A Magyarország határain túl élő magyarság véleményére, javaslataira, ötleteire nagy szüksége van a határokon belül élő magyarságnak.
Ám az a kettős honpolgársággal járó szavazati jog a magyarországi parlamenti választásokon, amit később a jobboldali magyar kormány biztosított számukra, nem fogadható el erkölcsösnek, hiszen olyan jog, amelynek terheit nem ők viselik, hanem a határokon belül élő magyarok. A hírekből annyi ki is tűnik, hogy ezzel az adott joggal a határokon belüli magyarok nagy része, talán többsége, nem is ért egyet. Én sem! A 2018. évi magyarországi parlamenti választás is, - bár az Európai Unió miatt a nacionalizmus kissé burkoltabban jelentkezett, mint a 20. században - szintén nem hozott becsületet a nacionalizmust felhasználó hatalomnak. Erről „Legális kormány, illegális kormány” c. írásomban is megemlékeztem (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420, a Facebookra is feltettem: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=468016007029071&set=a.111397106024298&type=3&theater).
Minden népnek nagy szüksége van IGAZ történelmére, - de az igazira!
A nacionalizmus által bemutatott történet mindig hazug, mert csak azokat a részleteket mutatja, amelyek beleillenek hatalmi törekvéseibe. Gondoljuk csak el, magyarok!
Nem a becstelenség jele, hogy a mai jobboldali magyar kormány olyanok szobrát teszi ki a budapesti Kossuth térre, mint Tisza István egykori miniszterelnök, aki sokban felelős volt az Osztrák-Magyar Monarchia keretében a nem magyar nemzetiségűek elnyomásáért, még akkor is, ha ő csak jelkép volt, az akkori „úri hatalom” jelképe? Milyen volt az 1967-es Kiegyezés után, a 19. században létrejött „magyar úri világ”?
Miként történt Kárpátalja 1939-es magyar visszafoglalása (interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1rp%C3%A1talja_visszafoglal%C3%A1sa)?
No és a Horthy-korszakban talán nem okozott Ukrajnában is sok szenvedést az a magyar társadalmi rendszer, amelyik a fasiszta Németország támogatására csapatokat küldött Ukrajnába, mert, a Bárdossy-féle politikusokkal az élen, az akkori jobboldali magyar hatalom hadat üzent a Szovjetuniónak?
A becsületes, tárgyilagos válaszból érthető meg, hogy miközben nélkülözhetetlenül szükség van a múlt szenvedéseinek, tragédiáinak emlékezetére, minden népnél, ugyanakkor ez csak akkor szolgálja a népek igazi érdekeit, ha ez az emlékezet a TELJES IGAZSÁGOT tartalmazza, és szemben áll azzal a hazug nacionalizmussal, amelyik, sajnos, még ebben a 21. században is nagyon erős. Magyarországon is, Ukrajnában is, szerte a világban.
Ebből a szempontból volt számomra „félrevezető emlékezés” a Szolyvai Emlékpark megtekintése (interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szolyvai_Eml%C3%A9kpark ), amikor ott jártam.
Kölcsey Ferenc Huszt c. versében (interneten többek között: http://www.wekerlekos.hu/download/irodalom/kolcsey_huszt.htm) azt írta:
„Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”
Igen, így van, de szigorúan meg kell nézni, MI hat, MI jött létre az alkotás során, és MI gyarapodott? Ha erre egy nemzet nem figyel, akkor a HAZA nem fényre derül, hanem tragédiákat láthat. Ezek elkerülésére kell megismernie egy nemzetnek, népnek igaz történelmét, ami nem csak az övé, hanem a vele élő más nemzeteké is.
Minden nacionalizmus nemzete és más nemzetek ellensége, akár ukrán, akár orosz, akár magyar, akár más nemzeté. Az szereti hazáját, aki ezt feltárja, rámutat a veszélyekre, a nacionalizmus „nemzeti köntöst” öltött embertelenségeire, - és a viszály szítása helyett hidakat igyekszik kiépíteni más népek, nemzetek felé.
Erre is utaltam Tűnődés a magyarságról c. versemben (interneten: https://www.poet.hu/vers/195015), a kissé hosszabb vers befejezése:
„A vers szóljon, akkor is, ha hiába
szól, a közönyben széthullnak a szavak.
Igazat szóló verset ki parancsol?
Az Isten? Eszme? Lélek? Döntsd el magad!
S ha nem gondolod: magyar vagyok, akkor
ne tarts annak, mert sokkal inkább vagyok
üres zsebbel becsületes akárki,
mint magyarkodóként egy hazug halott!”
(2018)
A képen:
Huszt panorámája, Adan.UA felvétele, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1rp%C3%A1talja#/media/File:Hust_panorama.jpg
Ettől még azonban minden panaszt, minden oldalát illetően, meg kell vizsgálni. Ám tárgyilagosságra törekvően.
A nacionalizmus az utóbbi mintegy másfél évszázadban minden népnek és az egész világnak, az egész emberiségnek sokat ártott. A magyar nacionalizmus is, az ukrán nacionalizmus is, mindegyik!
Ezt azonban nem látják a nacionalisták, sem Ukrajnában, sem Magyarországon, sem másutt? Egy részük tényleg tudatlan, nem látja, másik része viszont olyan népbutító, aki látja, és közvetlenül vagy közvetve a nacionalizmusból él.
Jártam Kárpátalján, csodálatos tájait lehetetlen elfelejteni annak, aki végignézte. Ezekről írtam Kárpátalja csillaga c. versem (interneten többek között: https://harmonet.hu/psziche/9298-lelkes-miklos-tajak-v..html?page=2). A szépséges tájak sem tudták feledtetni azonban, amit szintén tapasztaltam az ott élő magyarok körében, ezért fejeztem be így a költeményt:
„Ám azt is láttam: hányan meg sem értik
se történetük elejét, se végit,
az eddigit! Múltjuk. Igazat adnak
gőgös ukránnak, butított magyarnak.
Gyógyíts sebet, sajgó emberi lelket,
Láthatatlan Varázslat! És szerelmed
mutassa fel szíveknek a Csodát:
Megértés, Béke közös Csillagát!”
Kárpátaljai utazás (interneten többek között: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1153 ) c. írásomban megemlítettem a beregszászi múzeumot is, meg egy ott akkor nyilvánosan kitett írást:
„Beregszász kedves városka, helytörténeti múzeuma rendkívül érdekes. Sok képet gyűjtöttek össze Fedák Sáriról, az egykor népszerű színésznőről, akinek meztelen testén - az adoma szerint - mulatozó földesurak kártyapartit rendeztek, és a színésznő "fájdalomdíja", mivel kibírta nevetés nélkül, egy szép kastély lett. Nem valószínű, hogy így volt, a múzeumban viszont nemigen láttam olyan emlékeket, magyarázó feliratokat, amelyek hűen ábrázolták volna az egykori "úri világot", amelyről a korabeli, klasszikussá lett, írók is szóltak műveikben.
Ez utóbbi megjegyzésem okát tekintve talán ott, abban a versben "van a kutya eltemetve", amelyik a múzeum "látogatókönyve" mellett került kifüggesztésre. A 2004-es népszavazással foglalkozik, melynek egyik kérdése a határon túli magyarok kettős állampolgárságára vonatkozott. A vers tipikus példája annak miként gondolkozik a félrevezetett határon túli /és határon inneni!/ magyar. Az emlékezetbe idézés miatt írom csak ide, hogy sem az IGEN, sem pedig a NEM konkrét tartalma nem volt világos a magyarországi választók előtt, de, még ha világos is lett volna, szabad-e magyarnak magyarra olyan rosszkívánságokat szórni, mint Katzián Rudolf teszi AHOGYAN SZAVAZTÁL c. versében? "Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled! / Úgy mondjanak neked IGEN-t, avagy NEM-et!" kezdi versét, majd, többek között, ilyen sorok olvashatóak benne:
"Úgy mentsenek ki a lángból égő házból!
Úgy húzzanak ki a vad, dühöngő árból!
Éhhalál küszöbén úgy kapj majd kenyeret,
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!"
Nos, Katzián Rudolfnak semmiképpen sem kívánok verse miatt hasonló rosszakat, sőt, még egyszerűen rosszat sem, hanem azt a jót, hogy, mielőtt verset ír, gondolkozzon.”
Többek között ezt írtam akkor. Katzián Rudolf később hogyan gondolkodott, vagy gondolkodik most, - nem tudom. Lehet, hogy nem is olvasta az interneten több helyen szereplő írásom, vagy jobbnak látta a hallgatást. Gondolkodott-e azóta, elrestellte-e magát akkori verséért?
A Magyarország határain túl élő magyarság véleményére, javaslataira, ötleteire nagy szüksége van a határokon belül élő magyarságnak.
Ám az a kettős honpolgársággal járó szavazati jog a magyarországi parlamenti választásokon, amit később a jobboldali magyar kormány biztosított számukra, nem fogadható el erkölcsösnek, hiszen olyan jog, amelynek terheit nem ők viselik, hanem a határokon belül élő magyarok. A hírekből annyi ki is tűnik, hogy ezzel az adott joggal a határokon belüli magyarok nagy része, talán többsége, nem is ért egyet. Én sem! A 2018. évi magyarországi parlamenti választás is, - bár az Európai Unió miatt a nacionalizmus kissé burkoltabban jelentkezett, mint a 20. században - szintén nem hozott becsületet a nacionalizmust felhasználó hatalomnak. Erről „Legális kormány, illegális kormány” c. írásomban is megemlékeztem (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420, a Facebookra is feltettem: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=468016007029071&set=a.111397106024298&type=3&theater).
Minden népnek nagy szüksége van IGAZ történelmére, - de az igazira!
A nacionalizmus által bemutatott történet mindig hazug, mert csak azokat a részleteket mutatja, amelyek beleillenek hatalmi törekvéseibe. Gondoljuk csak el, magyarok!
Nem a becstelenség jele, hogy a mai jobboldali magyar kormány olyanok szobrát teszi ki a budapesti Kossuth térre, mint Tisza István egykori miniszterelnök, aki sokban felelős volt az Osztrák-Magyar Monarchia keretében a nem magyar nemzetiségűek elnyomásáért, még akkor is, ha ő csak jelkép volt, az akkori „úri hatalom” jelképe? Milyen volt az 1967-es Kiegyezés után, a 19. században létrejött „magyar úri világ”?
Miként történt Kárpátalja 1939-es magyar visszafoglalása (interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1rp%C3%A1talja_visszafoglal%C3%A1sa)?
No és a Horthy-korszakban talán nem okozott Ukrajnában is sok szenvedést az a magyar társadalmi rendszer, amelyik a fasiszta Németország támogatására csapatokat küldött Ukrajnába, mert, a Bárdossy-féle politikusokkal az élen, az akkori jobboldali magyar hatalom hadat üzent a Szovjetuniónak?
A becsületes, tárgyilagos válaszból érthető meg, hogy miközben nélkülözhetetlenül szükség van a múlt szenvedéseinek, tragédiáinak emlékezetére, minden népnél, ugyanakkor ez csak akkor szolgálja a népek igazi érdekeit, ha ez az emlékezet a TELJES IGAZSÁGOT tartalmazza, és szemben áll azzal a hazug nacionalizmussal, amelyik, sajnos, még ebben a 21. században is nagyon erős. Magyarországon is, Ukrajnában is, szerte a világban.
Ebből a szempontból volt számomra „félrevezető emlékezés” a Szolyvai Emlékpark megtekintése (interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szolyvai_Eml%C3%A9kpark ), amikor ott jártam.
Kölcsey Ferenc Huszt c. versében (interneten többek között: http://www.wekerlekos.hu/download/irodalom/kolcsey_huszt.htm) azt írta:
„Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”
Igen, így van, de szigorúan meg kell nézni, MI hat, MI jött létre az alkotás során, és MI gyarapodott? Ha erre egy nemzet nem figyel, akkor a HAZA nem fényre derül, hanem tragédiákat láthat. Ezek elkerülésére kell megismernie egy nemzetnek, népnek igaz történelmét, ami nem csak az övé, hanem a vele élő más nemzeteké is.
Minden nacionalizmus nemzete és más nemzetek ellensége, akár ukrán, akár orosz, akár magyar, akár más nemzeté. Az szereti hazáját, aki ezt feltárja, rámutat a veszélyekre, a nacionalizmus „nemzeti köntöst” öltött embertelenségeire, - és a viszály szítása helyett hidakat igyekszik kiépíteni más népek, nemzetek felé.
Erre is utaltam Tűnődés a magyarságról c. versemben (interneten: https://www.poet.hu/vers/195015), a kissé hosszabb vers befejezése:
„A vers szóljon, akkor is, ha hiába
szól, a közönyben széthullnak a szavak.
Igazat szóló verset ki parancsol?
Az Isten? Eszme? Lélek? Döntsd el magad!
S ha nem gondolod: magyar vagyok, akkor
ne tarts annak, mert sokkal inkább vagyok
üres zsebbel becsületes akárki,
mint magyarkodóként egy hazug halott!”
(2018)
A képen:
Huszt panorámája, Adan.UA felvétele, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1rp%C3%A1talja#/media/File:Hust_panorama.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!