Csipkerózsika most még
álmodja piros álmát,
álmodja piros őszét,
mely majd a télbe lát át.

Akkor jön majd királyfi,
ha hó zeng, s tél fehéren
elhozza fényét, csókját,
s így lesz a piros ébren?

Ki tudja? Évszakoknak
hídján bár végigmentem,
piros valóság-álom
megmaradt a szívemben.

Piros valóság-álom,
a piros zászlók álma,
a piros zászlók színe, -
Petőfi Szabadsága.

Ez az egyetlen álom,
ez az egyetlen ének,
mely egyszer sok-sok álmot,
sok éneket felébreszt.

Ó, sejtem, meg nem érem,
ámde hangjai élnek,
és piros színe int majd
Időnek, Messzeségnek.

Lehet bármilyen évszak,
ha újra itt: Tavasz lesz, -
ünnepe Alkotásnak,
Szépségnek, Szeretetnek.

A rózsabokron álom.
Piros szín: szívek vére
vár egy lehangolt tájon
felzengő ébredésre.

Lehet bármilyen évszak,
ha újra itt: Tavasz lesz,
ünnepe Alkotásnak,
Szépségnek, Szeretetnek,

s piros lobogós verset
mond az Idő a tájnak,
eljött piros valónak,
gyönyörű Szabadságnak.

A rózsabokron álom.
Egy piros évszak álma
vigyáz az Eljövőre:

a Szépség Csillagára.

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/csipkebogy%C3%B3-piros-term%C3%A9szet-3652198/