Feltöltve: 2018-06-21 15:02:32
Megtekintve: 1455
Nyári hőségben, éjjel, félálomban
A nyári hőségben sokszor nehéz elaludni este. Sőt, még éjjel is. Arra gondolok az ágyamban: kinek van igaza? Trump amerikai elnöknek, aki félvállról veszi a globális felmelegedést, - vagy a Tudomány azon tudósainak, akik komolyan állítják: az emberiséget ilyen veszély is fenyegeti? A mostani hőség a Kárpát-medencében a Tudomány utóbbi hősei mellett szolgáltat érvet, de hát sokféle érv van, és egy kiterjedt atomháborúval a globális felmelegedés is legyőzhető. Ha nem lesz emberiség, akkor mit tud csinálni egy felmelegedés vele, akár globálisan, akár helyileg?
Az elalváshoz javasolt báránykaszámolás szóba sem jön, mert, ha a bárányok meleg gyapjára gondolok ebben a melegben.. Nem hat a forróságra az a gyermekmondóka sem, amit, még gyermekként megjegyeztem: „Ec, pec, kimehetsz, holnapután bejöhetsz..”, mert a hőség nem megy ki, sőt, még inkább bejön.
Az álom megoldaná a dolgot, ha jönne. Ám nem jön, csak félig. Igaza van Adynak, legalábbis odáig:
„Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban..” (Kocsi-út az éjszakában, interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/kocsiut.htm). A további sort illetően már nem állítom, hogy Adynak feltétlenül igaza volt, és „minden szerelem darabokban” volt (vagy van), mert egy házasság nélküli együttélés sem zárja ki a nagy szerelmet (még ha én, konzervatív liberálisként, kételkedem is ilyen szerelem valódi nagyságában), de annyi biztosan igaz, némi értelmi átvitellel: minden szerelem darabokból összeszerelt (és időnként olajozni kell).
Fél cipó is több, mint a semmi, jogosan tartja így a közmondás. Ez a félálomra is vonatkozik, de azért félálomban mégis érzékelem: valaki jár a lakásban. Lehet: betörő, lehet a hőségtől aludni nem tudó családtag. Egyik miatt sem izgatom magam, mert a családtagnak joga van éjjel járkálni a lakásban, a hőségtől függetlenül is, a betörő pedig mit vihetne el tőlünk? Mondjuk, egy nagy zsák könyvet, de még akkor is maradna hetvenhét nagy zsákra való.
Ha kísértet járkálna a lakásban, az érdekelne, mint ahogy az is érdekel: miért hisz annyi ember szellemekben, kísértetekben, hazajáró lelkekben, meg más megdöbbentő ostobaságokban, minden bizonyíték nélkül? Igaz, arra sincs bizonyíték, hogy szellemek, kísértetek nem léteznek, de mégis izgat a kérdés: miként maradhatnak fent az emberek tudatában ilyen hitek, ilyen bizonyíték nélküli csacskaságok, az ókor óta, a lényeget illetően szinte változatlanul? (Az ősembereket nem hibáztatom, mert az akkori körülmények mellett ez érthető volt, - de később?).
Félálmomban sem ér semmi jó, így tulajdonképpen mindegy: álmodom, vagy csak félig álmodom. Ám azt már sokallom, hogy minden családtag járkál az éjjeli lakásban. Be kellene osztani a járkálási időt.
A járkálók egyébként tapintatosak, és nem tehetnek arról: kicsit belerúgnak ebbe-abba. Egy korsó addig jár a vízcsapra, amíg beleszeret Ady fentebbi versébe, és kút nélkül is eltörik.
Hirtelen eszembe jut, hogy mit tehetek az éjjeli fél álmatlanság ellen. Heuréka! Verset kell írni, félálomban, hátha hajnalra magától kiegészül, és fél versből egész lesz. A Szerző meg a végén elaszik, egészen.
Persze, a Népet Tanító Vers legyen, igaz, megtagadták a szocialista realizmust, de van kapitalista realizmus is. Bár azt sem szereti a kapitalizmus, - de hát miért is szeretné? Az a realizmus sem jó másra, mint hogy megingassa a hitet a kapitalizmus felmagasztosított erkölcsi alapjában, és valaki arra gondoljon: miért kap a hülyeségeket mondogató, és bennük hívő fenti főember ötmilliót havonta akkor, amikor sok lenti szegény hajléktalan még munkát sem talál (igaz, keresni ők is kereshetnek, akár havi ötmilliót is, csak nem valószínű, hogy találnak, de a keresési szabadság fennáll).
Hát, félálmomban sok minden hat rám. Félig Ady is, mert félig-meddig bátorít. Még a stílusát is kölcsönadja félig, ha nem is nekem, félálmomnak. Le is írom a versét, bár szerzőségét nem vállalom, mert a vállam nem elég széles hozzá. Vállalja Ady, neki, sírjában már úgyis mindegy. Igaz, ha örök élete nincs is, örök halála igen szép. Időnként nemzete újra és újra eltemeti, miközben addig sem kelti életre.
Legyen hát hajnalra egy új, félálomban született Ady-vers, azután, ahhoz, hogy Ady vállalja-e vagy sem, döntse el maga a Költő! Itt is van:
Kurucos labancvers a Jelenről
Hirdesd: minden Van, ami Nincs!
Már minden Kétséget lemértek.
A kétkedőkről lista van, -
és hétszentség, hogy áll az Érdek!
Az gyönyörű, ha fent a zsák,
s ne kutasd: mi kerül beléje!
A lista kész, a lista vár
a Hosszú Kések idejére!
Van, ki szellent, van, aki száll,
van, akinek egy pad az ágya,
van, akinek az Ég üzen:
ha még sokáig jár a szája..
Patkoltass, te bátor kuruc,
feszülj labancon díszes mente!
Európa, fogd be a szád!
A Soros sorsa sem rettente?
E Földön Mi vagyunk nagyok!
Háry Jánosok igaz Népe!
Mit Mi mondunk, csak az igaz, -
nem Ferenc Szentatya meséje!
Keresztény kuruc és labanc
együtt őriz Hazát és Zsákot.
Mi van bennük? Orrodra kapsz!
Mit is? Tényleg tudni kívánod?
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/zs%C3%A1k-t%C3%A1ska-v%C3%A1szon-teljes-576569/
Az elalváshoz javasolt báránykaszámolás szóba sem jön, mert, ha a bárányok meleg gyapjára gondolok ebben a melegben.. Nem hat a forróságra az a gyermekmondóka sem, amit, még gyermekként megjegyeztem: „Ec, pec, kimehetsz, holnapután bejöhetsz..”, mert a hőség nem megy ki, sőt, még inkább bejön.
Az álom megoldaná a dolgot, ha jönne. Ám nem jön, csak félig. Igaza van Adynak, legalábbis odáig:
„Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban..” (Kocsi-út az éjszakában, interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/kocsiut.htm). A további sort illetően már nem állítom, hogy Adynak feltétlenül igaza volt, és „minden szerelem darabokban” volt (vagy van), mert egy házasság nélküli együttélés sem zárja ki a nagy szerelmet (még ha én, konzervatív liberálisként, kételkedem is ilyen szerelem valódi nagyságában), de annyi biztosan igaz, némi értelmi átvitellel: minden szerelem darabokból összeszerelt (és időnként olajozni kell).
Fél cipó is több, mint a semmi, jogosan tartja így a közmondás. Ez a félálomra is vonatkozik, de azért félálomban mégis érzékelem: valaki jár a lakásban. Lehet: betörő, lehet a hőségtől aludni nem tudó családtag. Egyik miatt sem izgatom magam, mert a családtagnak joga van éjjel járkálni a lakásban, a hőségtől függetlenül is, a betörő pedig mit vihetne el tőlünk? Mondjuk, egy nagy zsák könyvet, de még akkor is maradna hetvenhét nagy zsákra való.
Ha kísértet járkálna a lakásban, az érdekelne, mint ahogy az is érdekel: miért hisz annyi ember szellemekben, kísértetekben, hazajáró lelkekben, meg más megdöbbentő ostobaságokban, minden bizonyíték nélkül? Igaz, arra sincs bizonyíték, hogy szellemek, kísértetek nem léteznek, de mégis izgat a kérdés: miként maradhatnak fent az emberek tudatában ilyen hitek, ilyen bizonyíték nélküli csacskaságok, az ókor óta, a lényeget illetően szinte változatlanul? (Az ősembereket nem hibáztatom, mert az akkori körülmények mellett ez érthető volt, - de később?).
Félálmomban sem ér semmi jó, így tulajdonképpen mindegy: álmodom, vagy csak félig álmodom. Ám azt már sokallom, hogy minden családtag járkál az éjjeli lakásban. Be kellene osztani a járkálási időt.
A járkálók egyébként tapintatosak, és nem tehetnek arról: kicsit belerúgnak ebbe-abba. Egy korsó addig jár a vízcsapra, amíg beleszeret Ady fentebbi versébe, és kút nélkül is eltörik.
Hirtelen eszembe jut, hogy mit tehetek az éjjeli fél álmatlanság ellen. Heuréka! Verset kell írni, félálomban, hátha hajnalra magától kiegészül, és fél versből egész lesz. A Szerző meg a végén elaszik, egészen.
Persze, a Népet Tanító Vers legyen, igaz, megtagadták a szocialista realizmust, de van kapitalista realizmus is. Bár azt sem szereti a kapitalizmus, - de hát miért is szeretné? Az a realizmus sem jó másra, mint hogy megingassa a hitet a kapitalizmus felmagasztosított erkölcsi alapjában, és valaki arra gondoljon: miért kap a hülyeségeket mondogató, és bennük hívő fenti főember ötmilliót havonta akkor, amikor sok lenti szegény hajléktalan még munkát sem talál (igaz, keresni ők is kereshetnek, akár havi ötmilliót is, csak nem valószínű, hogy találnak, de a keresési szabadság fennáll).
Hát, félálmomban sok minden hat rám. Félig Ady is, mert félig-meddig bátorít. Még a stílusát is kölcsönadja félig, ha nem is nekem, félálmomnak. Le is írom a versét, bár szerzőségét nem vállalom, mert a vállam nem elég széles hozzá. Vállalja Ady, neki, sírjában már úgyis mindegy. Igaz, ha örök élete nincs is, örök halála igen szép. Időnként nemzete újra és újra eltemeti, miközben addig sem kelti életre.
Legyen hát hajnalra egy új, félálomban született Ady-vers, azután, ahhoz, hogy Ady vállalja-e vagy sem, döntse el maga a Költő! Itt is van:
Kurucos labancvers a Jelenről
Hirdesd: minden Van, ami Nincs!
Már minden Kétséget lemértek.
A kétkedőkről lista van, -
és hétszentség, hogy áll az Érdek!
Az gyönyörű, ha fent a zsák,
s ne kutasd: mi kerül beléje!
A lista kész, a lista vár
a Hosszú Kések idejére!
Van, ki szellent, van, aki száll,
van, akinek egy pad az ágya,
van, akinek az Ég üzen:
ha még sokáig jár a szája..
Patkoltass, te bátor kuruc,
feszülj labancon díszes mente!
Európa, fogd be a szád!
A Soros sorsa sem rettente?
E Földön Mi vagyunk nagyok!
Háry Jánosok igaz Népe!
Mit Mi mondunk, csak az igaz, -
nem Ferenc Szentatya meséje!
Keresztény kuruc és labanc
együtt őriz Hazát és Zsákot.
Mi van bennük? Orrodra kapsz!
Mit is? Tényleg tudni kívánod?
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/zs%C3%A1k-t%C3%A1ska-v%C3%A1szon-teljes-576569/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!