Nem tetszenek e kirakat-világok,
de kényszerből, míg élek, addig járok
zsákutcáikban, - mind-mind idegen.

Valami mást ígért a táj, - ha Éden
közel nem is volt, akkor a mesékben
szépség bízó színe volt szíveken.

Nem tetszenek celeb pirosra festett
divatbábok, a megjátszott szerelmet
köntösükből szemekbe lengetők,

s nem tetszik ez az utcanép, e gyáva, -
bámul, bután, tág markú palotákra,
s közönnyel szolgál kifosztó időt.

Nem tetszik öntelt, cézári köszöntés,
mit követett múltban a vér, a könny, és
az ország veszte, s most újra visszajött,

hangoskodik, a hazugságot ontja,
és szégyent átönt pózoló szoborba
ünnepeken és ünnepek között.

Nem tetszenek e kirakat-világok,
hamisak. Vers, bár szavaid kiáltod
ellenükre, tudod, keveset ér:

ég Csillagtalan, cégér a Keresztfa,
kalmár mohóság számol pénzt alatta, -
s mily nagy üzlet a kín, a könny, a vér!

Nem tetszik e Pokolból jött valóság:
Isten-álarcban rejti gonosz mását,
s igaz szó alig több itt semminél, -

mégis, kiálts vers, mert veled a Lélek
(e furcsa nincs) üzen a Messzeségnek,
s ha Édent nem is, - jobb hazát remél.

(2017)