Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2016-12-16 16:14:00
Megtekintve: 1652
Karácsony csendje
Karácsony csendje, télben a tavasznak
viráglángját kigyújtó képzelet!
Senkinek sem kell tél-tavaszi álmom?
Én azért mégis megírom Neked.

Kis törpék közé leült illedelmes
szobában, együtt, színjátszás, s való,
de, ha tehettem, én megszöktem onnan,
s Karácsony csendjét csillogta a hó.

Lehet, mindig csak e Csendet imádtam
álszent mosolyú szentképek helyett,
s tudtam, mit nem tud megannyi tudatlan:
szív, s ész, ha nincs, mit ér a Szeretet?

A fenyők vártak, délceg, zöld vitézek,
s az öreg tölgyről fényben, mint a könny,
úgy hullt le róla, rátapadt növényről,
kis kerek csöpp, sárgás színű fagyöngy..

A szajkó szólt, olykor hangtolla villant
az ágak között, barna, kék, fehér,
és átölelt, s felvitt a végtelenbe
Karácsony csendje, tiszta egű tél.

Bennem nincs már remény közeli jobbra, -
nagy távolban az ébredő halott.
Ez az ország magát rabnak eladta
(eladatták vele, de hallgatott).

Karácsony Csendje, Szépség, Te megérted
azt, ami kell: szerető gyűlölet, -
és becsület, és szigorú ítélet
a szégyentelen szégyenek felett!

(2016)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!