Zászlók, akkor, trombita hangos szélben,
ágaskodtak, mint táltos paripák.
Bilincseitől megszabadult Lélek
tárt vágykaput, - háromszínű világ...

Magyar, - magyar volt, akkor, a szívében.
Persze, osztrák paloták fél sötét,
gyertyalángos főúri vacsorái
látták magyar árulók köntösét..

Mégis, akkor, az a Cél volt erősebb, -
s hány táltos zászló hihette: szabad!
..de múltba hullt át felkelt Európa,
s jövő vért hozott, bosszút, árnyakat.

Hányszor lopták el igaz magyaroktól
a hazát, - s hányszor önző magyarok!
Nézz magadra most is, elesett ország:
- Erkölcs, bátorság miért lett halott?

Nem gondolkozol? Valóra sem nézel?
Tudatlanság mindenre nem lehet
oly könnyen adott felmentés, bocsánat!
Nem látod, ország, mai szégyened?

Ellopott zászlók, múltban és jelenben..
Költőd nem erről álmodott nagyot,
gyönyörűt, pirosat, háromszínűvel:
világszabadság-szép pillanatot..

Mit szólna Ő, ha napjainkban élne?
Leng a légben hazug szónok-mese..
Becstelenséggel beszennyezett zászló
mind egyszínű, - mind gyászos fekete!

(2015)