KARÁCSONYI JÓSZÍVŰSÉG

Egy igencsak fukar úriember, aki ismerte G. kisasszonyt, és el volt ragadtatva a hölgy bájaitól, a templomból kijövet fél marék aprópénzt dobott egy koldus kalapjába, úgy, hogy a leány is láthassa bőkezűségét, majd azt mondta:
- Az én szívemet mindig megindítja ez a szép ünnep..

A leány nevetett:
- Az lehet, hogy ez a szép ünnep megindítja az Ön szívét, de Ön mindjárt le is fékezi ezt a különös érzelmi motort. No és, ha Isten az Ön egész évét látta, akkor ugyancsak csóválja a fejét..

AZ ÉSZ ÉS A SZÍV LOVAGJA

A varázsló barátságos kis országba érkezett, ahol a király, bár nem ismerte bűvös hatalmát, kedvesen fogadta, családját is bemutatta.

Az uralkodó fia, a kis királyfi, büszkén mondta:
- Én a Szív és az Ész Lovagja szeretnék lenni, ha megnövök. Mindkettőé!

A varázsló nevetett:
- No, ez szép elhatározás fiacskám! Ám, ha az Értelmes Ész Lovagja leszel, az is elegendő. Az értelmes ész tudja, hogy mi kell a szívnek, Országod eszének és szívének is!

A FALÓ BUNKÓ

A bölcselő, barátjával együtt, utazása során, vendég volt egy ünnepi asztalnál.

No, volt ott minden, ami szemnek-szájnak ingere, de ingerből még valamivel több is. A bölcselő közelében ugyanis egy nagyfejű földesúr ült, aki - bár szemlátomást a leggazdagabbak közé tartozhatott - undorító módon evett. Még a dísznek kitett csokoládé manócska köpenyét is felszakította fogaival, befalta az édességet, és a csomagolópapírt hanyagul a tányérja mellé dobta.

A bölcselő nem akarta megsérteni a nagyfejű bunkót, de azért, célzásképpen, mégis elmondott egy kis történetet, amelynek a végén ott volt a tanulság: bizonyos dolgokban mértéket kellene tartani.

A nagyhangú, falánk ember nem vette magára a célzást, sőt, öntelten így szólt:
- Nagyon helyes! Én még az evésben is mértéket tartok, éppen úgy, mint másban: csak annyit eszem, amennyi belém fér!

A bölcselő elmosolyodott:
- Hát igen.. Persze az, aki nem ismeri az értéket, az többnyire a mértéket sem, és előbb-utóbb mértéktelenül elvész az értéktelenben!

A FŐSZÁMOLÓ

A bölcselő és barátja olyan országocskába érkezett, amelyikben, - no, legyünk finomak! - képletesen szólva: a hal már nem csak a fejétől bűzlött.

Az országocska Főszámoló embere ledarálta számokkal teli mondanivalóját arról, hogy nála minden számsor a méltó helyén van, minden szám kitűnően alakul, és a kis ország ott van az Éden kapujában, sőt, félig már maga a Paradicsom.

A bölcselő a számokhoz is értett valamennyire, de főleg az ilyen Főszámoló félékről tudott ezt-azt. Amikor az egyik újságíró megkérdezte tőle, hogy miként vélekedik e Főszámoló főemberről, diplomatikusan így válaszolt:
- A nagy számoknak is Nagy Mestere, meg a kicsiknek is!

- Hogyan? Ezt miként érti bölcselő uraságod? - lepődött meg az újság tudósítója.

- Egyszerű! - mosolyodott el a bölcselő. Amikor magának, meg a cimboráinak számol, akkor csak úgy repülnek a milliárdok, de, amikor mások részére, akkor még a kis számok is csak sántikálnak, vánszorognak, elmaradoznak.

- No és Ön szerint mi lesz ennek a vége? - tette fel a kérdést az újságíró.

- Ez is egyszerű! - válaszolta a gondolatok tudósa. Egy ideig úgy számol majd, hogy kritikusaival leszámol. Később, ha ehhez már nem lesz elég hatalma, őt akarják elszámoltatni. Ám nem kell őt félteni, mert akkor is leszámoltatni fog: valamelyik külföldi banknál, nagy összeget az ottani dugipénzből, saját markába!

A TOLVAJOK ÓRÁJA

Két tolvaj, együttműködően, az órák eltulajdonításának lett nagy szakértője. Pénztárcát ritkán emeltek el, de a karórák és zsebórák eltüntetésében nagyon ügyesek voltak.

Éppen egy gyűlésen hallgatták a szónok beszédét, aki üres, de igen tetszetős frázisok kíséretében, nagy hangerővel kijelentette:
- MI NEM TŰRJÜK A LOPÁST! ÜTÖTT A TOLVAJOK ÓRÁJA!

Az egyik tolvaj riadtan kapott a zsebéhez, de társa nevetett, és odasúgta neki:
- Ne legyen tele a gatyád! Ezt a szónokot jól ismerem. Akár a Tolvajok Királya is lehetne..

A másik tolvaj magához tért ijedelméből, ő is felismerte a szónokot, elmosolyodott, visszasúgta:
- Már most is az..

ISTEN BÖLCSESSÉGE

A bölcselő utazása során, az egyik keresztekkel teli rakott országban hallgatta a szónokot, aki nagy hangon jelentette ki:
- Ahogy mondani szokták: Isten útjai kifürkészhetetlenek!

- Bölcs az Isten, ha valóban így van! - fordult társához a bölcselő barátja. Ezek szerint örök időkre titkosította útjait, nehogy félre sikerült földi alkotásai utána mehessenek egy másik bolygóra, és ugyanazokat a pokoli rémségeket ott is elkövessék, amelyeket itt, ráadásul sokszor, csaló módon, az Ő nevében!

ISTEN NEVE

- Isten nevét ne vedd hiába a szádra! - oktatta a gyűlésen haszonra leső híveit egy bizonyos párt főimposztora.

A bölcselő, akit csak kíváncsisága vitt oda, némi gúnnyal jegyezte meg barátjának:
- No, ezek valóban nem veszik hiába a szájukra Isten nevét, hiszen lepelnek használják, sikerrel, hogy a nép ne lássa kezük tetteit! Ilyen önhaszontól valóban messze a HIÁBA..

MÉLYENSZÁNTÓ GONDOLATOK

Egy háromnevű filozófusféle, akinek nyelve hol jobbra járt, hol meg balra, de úgy, hogy tárgyilagosan középutas gondolkodónak tarthassa az, aki nem gondolkodik, igen ügyesen keverte össze az igazat a hazugsággal. Olyannyira, hogy voltak olyanok, akik kacifántos magyarázataira még pántlikát is kötöttek, hol hazafiasnak látszót, hol pedig hadfiasat.

A bölcselő barátja, miután a hazabeszélő elhallgatott, nevetett, és némi éllel jegyezte meg:
- Mélyenszántó gondolatok ezek!

- Igen! - mondta a bölcselő. Olyan mélyen szánt, hogy az ekevas már régen bent maradt a földben, de ezt egyesek nem veszik észre, mások pedig nem akarják észrevenni!

BAB, BÁB, BABA, BABÁZÁS

K. kisasszony külseje tényleg nagyon szép volt, és ezt az adottságát igen ügyesen használta fel és ki, alul is, felülről. Utóbbi okán sok helyre bejutott, ami annyiban méltányolandó, hogy nem teljesen ingyen, de azért, ha e helyeket közelebbről is figyelembe vesszük, azok, bizony, némi hümmögésre is serkenthettek volna egy kissé becsületesebb közéletet.

A bölcselő tréfásan jegyezte meg:
- E szép báb baba rövid életrajza: előbb babázott, utána vele babáztak, mint bábbal is, meg babával is, - de egyik játék sem ment nála babra!

SOKOLDALÚ RIPACS

Valahol, egy világ háta mögötti országocskában, az éppen hatalmon levő egyik főpolitikusról beszélgetett a társaság.

A bölcselő gúnyos elismeréssel jegyezte meg:
- Ha tetteit bírálni merészelik, el tudja játszani az Ország Színpadán a tökéletes süketnémát, továbbá a felháborodott nemzeti hőst, ha valaki nem tartja teljesen tisztázottnak miként szerezte igen szép összegű gázsiját is messze meghaladó hatalmas vagyonát. Ha becsületesebb, erkölcsökre többet adó nézőközönsége volna, akkor nem kapna annyi tapsot ez a leszerepelt ripacs!

A bölcselő barátja cukorral édesítette meg keserű feketekávéját, majd tejet is öntött hozzá, sőt, még egy kis tréfás verset is költött, az előbbiekhez illőt:

Feketébe gyere, tej!
Neked, Gazsi, ki tejel?
Számítsa ki valaki:
meddig ért gázsid, Gazsi!

(2014)