Feltöltve: 2014-03-01 11:02:04
Megtekintve: 3443
Csintalan majmocskák
Öt kismajom barátkozott egymással a szigetecskén: Áncsi, Máncsi, Páncsi, Fáncsi, és a csöpp Mindigbolhás.
Az öt majom meglátott egy nagy-nagy dobozt, amelyen ez állt: BANÁN.
Áncsi, Máncsi, Páncsi és Fáncsi belebújt a dobozba. Mindigbolhás egy darabig még vakaródzott, azután belebújt ő is.
Történt pedig mindez délután ötkor, Afrikában.
No, mi a csuda? Ötkor öt majom egy dobozban!
Jött a nagyhangú, fura nevű matróz, Árkuszmárkusz Izomdagadáriusz. Az ő doboza volt, és azt hitte: van még benne banán, ha nem is sok.
Nagyot tévedett?
Nem olyan nagyot, mert a dobozban, öt majmocskában, ott volt a banán is.
Vitte, vitte vállán a nagy dobozt Árkuszmárkusz Izomdagadáriusz. Hirtelen úgy hallotta, mintha a dobozból kaparászó hang jönne, jövögetne.
Meglepődött, és így szólt a pálmafán ücsörgő krampuszcsőrű madárhoz:
- Kaparászik-e a banán?!
Nevetett a krampuszcsőrű madár, ördögi nevetéssel:
- Ha a banán kaparászna: a banánfa fára mászna! Ily banán bántana torkot! Láttál banánt, ily bolondot?
- Szóval nem a banán kaparászott, hanem képzelődtem! - nyugodott meg a nagyhangú, dagadó izmú tengerész.
Felvitte a nagy dobozt kicsi hajócskájára, és nekivágott a tengeri útnak.
Később vacsorát akart főzni magának Árkuszmárkusz Izomdagadáriusz. Banánlevest.
Kinyitotta a dobozt, és mit látott?
Öt majmocskát: Áncsit, Máncsit, Páncsit, Fáncsit, és egy nagyon vakaródzó majomcsöppséget, Mindigbolhást.
Árkuszmárkusz Izomdagadáriusz is megvakarta a fejét. Most mit csináljon az öt majommal?
Végül így döntött:
- Sokat eszik az öt majom! Utam így nem folytathatom! Ha feleszik eleségem, - hajózhatok búsan, éhem! Kis kígyó is így sziszegne: - Vissza velük a szigetre!
Másnap visszahajózott a majmocskákkal a szigetre, és partra tette őket. Az üres dobozt is utánuk röpítette, majd ismét tengerre szállt.
Délután volt, öt óra. Az öt majmocska előbb azzal szórakozott, hogy átugráltak a dobozon.
Áncsi, Máncsi, Páncsi, Fáncsi átugrott rajta, de a picike Mindigbolhásnak ez nem sikerült. Ráesett a dobozra. A majmocska valamennyi bolhája szanaszét ugrált ijedtében. A krampuszcsőrű madár pedig ördögi hangon kacagott a pálmafán:
- Ötkor ugrál öt majom! Ingyen cirkusz alkalom! Öt teve ott őgyeleg! Púposkáim, jöjjetek!
A tevék azonban nem jöttek oda, csak a távolból nézegették a majmocskákat, nagy, álmos szemekkel.
Az öt majom abbahagyta az ugrálást. Felmásztak a pálmafára, hogy meghúzzák a krampuszcsőrű madár hosszú farktollát.
Utóbbi nem sikerült nekik. Sőt, a krampuszcsőr csípte meg Áncsit, Máncsit, Pámcsit, Fáncsit, de az icipici Mindigbolhásat nem sikerült megcsípnie, annak csak bolyhos farkacskájának vége után csattantott nagyot a csőr.
Az öt majom meglátott egy nagy-nagy dobozt, amelyen ez állt: BANÁN.
Áncsi, Máncsi, Páncsi és Fáncsi belebújt a dobozba. Mindigbolhás egy darabig még vakaródzott, azután belebújt ő is.
Történt pedig mindez délután ötkor, Afrikában.
No, mi a csuda? Ötkor öt majom egy dobozban!
Jött a nagyhangú, fura nevű matróz, Árkuszmárkusz Izomdagadáriusz. Az ő doboza volt, és azt hitte: van még benne banán, ha nem is sok.
Nagyot tévedett?
Nem olyan nagyot, mert a dobozban, öt majmocskában, ott volt a banán is.
Vitte, vitte vállán a nagy dobozt Árkuszmárkusz Izomdagadáriusz. Hirtelen úgy hallotta, mintha a dobozból kaparászó hang jönne, jövögetne.
Meglepődött, és így szólt a pálmafán ücsörgő krampuszcsőrű madárhoz:
- Kaparászik-e a banán?!
Nevetett a krampuszcsőrű madár, ördögi nevetéssel:
- Ha a banán kaparászna: a banánfa fára mászna! Ily banán bántana torkot! Láttál banánt, ily bolondot?
- Szóval nem a banán kaparászott, hanem képzelődtem! - nyugodott meg a nagyhangú, dagadó izmú tengerész.
Felvitte a nagy dobozt kicsi hajócskájára, és nekivágott a tengeri útnak.
Később vacsorát akart főzni magának Árkuszmárkusz Izomdagadáriusz. Banánlevest.
Kinyitotta a dobozt, és mit látott?
Öt majmocskát: Áncsit, Máncsit, Páncsit, Fáncsit, és egy nagyon vakaródzó majomcsöppséget, Mindigbolhást.
Árkuszmárkusz Izomdagadáriusz is megvakarta a fejét. Most mit csináljon az öt majommal?
Végül így döntött:
- Sokat eszik az öt majom! Utam így nem folytathatom! Ha feleszik eleségem, - hajózhatok búsan, éhem! Kis kígyó is így sziszegne: - Vissza velük a szigetre!
Másnap visszahajózott a majmocskákkal a szigetre, és partra tette őket. Az üres dobozt is utánuk röpítette, majd ismét tengerre szállt.
Délután volt, öt óra. Az öt majmocska előbb azzal szórakozott, hogy átugráltak a dobozon.
Áncsi, Máncsi, Páncsi, Fáncsi átugrott rajta, de a picike Mindigbolhásnak ez nem sikerült. Ráesett a dobozra. A majmocska valamennyi bolhája szanaszét ugrált ijedtében. A krampuszcsőrű madár pedig ördögi hangon kacagott a pálmafán:
- Ötkor ugrál öt majom! Ingyen cirkusz alkalom! Öt teve ott őgyeleg! Púposkáim, jöjjetek!
A tevék azonban nem jöttek oda, csak a távolból nézegették a majmocskákat, nagy, álmos szemekkel.
Az öt majom abbahagyta az ugrálást. Felmásztak a pálmafára, hogy meghúzzák a krampuszcsőrű madár hosszú farktollát.
Utóbbi nem sikerült nekik. Sőt, a krampuszcsőr csípte meg Áncsit, Máncsit, Pámcsit, Fáncsit, de az icipici Mindigbolhásat nem sikerült megcsípnie, annak csak bolyhos farkacskájának vége után csattantott nagyot a csőr.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!