Feltöltve: 2014-02-07 08:20:26
Megtekintve: 1871
A Magyarok Istene
Egyik olvasóm (egyúttal tollforgató is, neve e naplóbejegyzés szempontjából nem érdekes, véleményét, sajnos, sokan osztják) levelében a Magyarok Istenéről írt nekem. Arról, hogy ő - az én véleményemmel szemben - nem félti Magyarországot napjainkban sem, és nem is szánja, mert a Magyarok Istene - hagyományosan - országunk oldalán áll. Bizonyítja, hogy a Himnusz már kétszáz éves, és lesz az még ezer éves is (mármint a Himnusz), és akkor is magyarul fogják olvasni és énekelni. Szerinte az ország sorsa feletti szánalmat és aggódást teljesen át kell engedni a Magyarok Istenének. Rá tartozik, nem ránk!
Nem a Magyarok Istenében való hitén döbbentem meg (de mindjárt arra is kitérek majd), hanem azon a meglepő logikai ugrásán, hogy bármilyen hit alapján ilyen kijelentést mer tenni valaki 800 évre előre. Persze, én is remélem, hogy a magyarok nem halnak ki, de azért ilyen kijelentések egyszerre példázzák a hitet és a szellemi vakságot.
A levélírónak a Magyarok Istenéről szóló elképzelésével odáig, hogy valamilyen Szellem létében hisz, önmagában semmi bajom. Nem állíthatjuk, hogy van ilyen Szellem, - de azt sem: nincsen. Nem tudjuk, - és a nem tudás bevallása az, ami értelmes és egyúttal becsületes.
A Magyarok Istenében való hit nem okoz kárt Magyarországnak, ha a dolgot a Hitre szűkítjük le. Sőt, volt olyan történelmi esemény is, amikor ezt a hitet éppen terjeszteni kellett, nemes célt szolgált, a szabadságharcot: 1848 áprilisában írta meg Petőfi Sándor A MAGYAROK ISTENE c. versét. (Manapság sokan Petőfi e versével is visszaélnek, szegény Költő foroghat a sírjában, akárhol is van utóbbi.)
A baj azonban ott van, hogy ezt követően a Magyarok Istenében hívők hitét erkölcsileg nem szép (sőt, gyakran kifejezetten ördögi) célok érdekében egyes társadalmi osztályok, rétegek felhasználták, - Magyarország, a magyar nép többségének kárára. Ez annyira nyilvánvaló, hogy minimális tárgyilagosság mellett is felismerhetné a fentebb említett levélíró, például, ha az első, vagy a második világháború eseményeit áttekintené.
Nacionalista jelszavakkal - és ráadásul milyen primitívekkel! - a magyarság jelentős tömegei ma is megtéveszthetőek, és meg is tévesztik őket.
A levélíró (tollforgató) nem érzi saját felelősségét abban, hogy másokat felvilágosítson, legalább azokban a kérdésekben, amelyekben világosan lát, láthat? E nélkül Haza, Isten és más fogalmak emlegetése nem csak üres, hanem sokkal rosszabb annál: árt annak, amit magasztosan Hazájának nevez.
Kölcsey Ferenc Himnuszából is idéz a levélíró, részben ezzel is igazolni szeretné fentebbi állítását.
Nos, térjünk ki erre is!
Kölcsey Ferenc Himnuszáról többször írtam. Egyiket meg is említem, és bár tréfás-komoly írás, azért érdemes elolvasnia annak, aki tovább akar jutni annál az egyetlen sornál, amit oly gyakran idézgetnek a kevesek által megértett költeményből (Kölcsey Ferenc: Himnusz, az interneten: http://www.harmonet.hu/psziche/7949-kolcsey-ferenc:-himnusz.html).
No és azt is vállalom, amit az Egy évszázad álma c. versemben megjegyeztem:
"A mélyben nő, ki rabolni szeretne
(még többet) - már csak ilyen a Világ!
Vonat füttyent harcünneplő bakákkal,
"Megtanítjuk a kutyát, Szerbiát!"
- így a házmester. Méltóságos bólint,
s a Himnusz szól, ez az élőn halott,
szent tabu-dal, mit bennszülött magyarság
dicséretekkel úgy megtagadott!
Vér, baj, vérbaj, szurony, szívekbe szúró.
(Ó, Álom, Álom, miért ennyi vér?!).
Egy Költő jár, csodabogárként préda:
kiömlő vér ellen ír és beszél,
agyvelejét pusztítják spirohéták,
de még megéri: láz égig szalad,
s egy különc gróf jön, igazabb magyarként,
s őszirózsákat osztó pillanat."
Igen, a Himnuszt is eredeti céljával ellentétesen használták (és, ha elgondolkozik rajta, a levélíró is rájöhet: bizonyos mértékig Ő is így használja).
Leveléből igaz, hogy a Magyarok Istene ugyanolyan elképzelt Isten, mint bármelyik másik. Az is igaz, hogy - mint írta - a görög és római isteneken is mosolyogni lehet. Az viszont, hogy az Isten annak, aki hisz benne, egész életében támasza, ebben a fogalmazásban, ahogy Ő írta, - NEM IGAZ. Megdöbbentő, hogy ilyen keveset, és ilyen ferdén lát az Őt körülvevő világból!
Annyi igaz viszont: a Hit sok embernek nyújt (és nyújtott) reményt, és segít (segített) elviselni megpróbáltatásokat, nehézségeket. Ám nem helyes ilyen primitíven általánosítani, mint Ő teszi, mert az is igaz: a Hit sok embert tévesztett meg, tett tönkre, hajszolt bűnökbe, gyilkosságokba. Ma is teszi ezt, a Föld számos pontján. Ilyen keveset lát e levélíró a világból?
Egyelőre annyit ajánlhatok Levélírómnak, hogy, mint tollforgató, próbálja kissé megközelíteni mit is akarhatott mondani Janus Pannonius Galeotto Marzióhoz című versével saját korának (Geréb László fordítása). A vers:
Költő létedre ó miért, miért
Hogy cserbenhagytad Parnasszusnak ormát
És felszerelve bottal és iszákkal
Zarándokolsz Rómába, Marzióm?
Külföldiek hiszékeny csőcseléke,
Az agyrémektől rettegő tömeg,
Az álszent had csak hadd csinálja ezt.
Te valljad azt, mit vallott hajdanán
Protagoras, a bölcseszű tudós,
Theodorus, ki nem hitt istenekben,
S az élvezetnek atyja, Epikur,
Ki azt tanítja: legfőbb rossz a kín.
De hogyha tán alázat szállt szívedbe
S lecsüngő fejjel vonz a búcsújárás,
Mindent hiszel, mit prédikál naponta
S magas szószékről alárikácsol
Albert páter s a szószátyár Robertó,
Vénasszonyoknak könnyeit vadászva:
Hát akkor mondj a Múzsa-hadaknak búcsút,
Törd össze lantodat, Phobeus dalát
Bízd Vulkánnak kovácspöröly szavára!
Mert hívő ember költő nem lehet!
Persze, ez nem vallásellenes vers, - de szerzője jól ismerte kora agyrémektől rettegő tömegét, az álszent hadat, meg az Albert pátereket és Szószátyár Robertókat (hogy a vers kifejezéseit használjam).
Levélíróm e történelmi korban, jelenünkben, nem tudja, - vagy inkább nem akarja felismerni az utóbbiakat?
Én igenis aggódom Magyarországért és szánom is! A Magyarok Istene mellett, ha ilyen Isten van, - ha nincs, helyette is.
Nézzünk egy pillanatra akár jelenünk legutóbbi eseményeire!
Nem ok az aggodalomra egy olyan ország, amelyiknek tömegei nem tudnak a történések között jelentőségük szerint különbséget tenni a politika színpadán?
Ahol nagyobb súllyal esik latba (vagy akár egyenlően) az a néhány százmillió forint, amit egy politikus magának zsebre tett (miközben a kapitalizmus, mint társadalmi rend, eleve csábít a közélet minden oldalán ilyesmire, és a feltárt esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik) például olyan nagy horderejű kérdésekkel, mint a paksi atomenergia szerződés Oroszországgal? (Mindegyikkel foglalkozni kell, de jelentőségükhöz mérten!) Vagy akár azzal az esettel, ahol a magyar parlamentben egy - mint tegnap láttam a képernyőn - becsületes független képviselőnek erős szavakkal kell visszautasítania a felszólalására adott, a föld-mutyit védelmező választ?
No és sorolhatnánk..
(2014)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)
Nem a Magyarok Istenében való hitén döbbentem meg (de mindjárt arra is kitérek majd), hanem azon a meglepő logikai ugrásán, hogy bármilyen hit alapján ilyen kijelentést mer tenni valaki 800 évre előre. Persze, én is remélem, hogy a magyarok nem halnak ki, de azért ilyen kijelentések egyszerre példázzák a hitet és a szellemi vakságot.
A levélírónak a Magyarok Istenéről szóló elképzelésével odáig, hogy valamilyen Szellem létében hisz, önmagában semmi bajom. Nem állíthatjuk, hogy van ilyen Szellem, - de azt sem: nincsen. Nem tudjuk, - és a nem tudás bevallása az, ami értelmes és egyúttal becsületes.
A Magyarok Istenében való hit nem okoz kárt Magyarországnak, ha a dolgot a Hitre szűkítjük le. Sőt, volt olyan történelmi esemény is, amikor ezt a hitet éppen terjeszteni kellett, nemes célt szolgált, a szabadságharcot: 1848 áprilisában írta meg Petőfi Sándor A MAGYAROK ISTENE c. versét. (Manapság sokan Petőfi e versével is visszaélnek, szegény Költő foroghat a sírjában, akárhol is van utóbbi.)
A baj azonban ott van, hogy ezt követően a Magyarok Istenében hívők hitét erkölcsileg nem szép (sőt, gyakran kifejezetten ördögi) célok érdekében egyes társadalmi osztályok, rétegek felhasználták, - Magyarország, a magyar nép többségének kárára. Ez annyira nyilvánvaló, hogy minimális tárgyilagosság mellett is felismerhetné a fentebb említett levélíró, például, ha az első, vagy a második világháború eseményeit áttekintené.
Nacionalista jelszavakkal - és ráadásul milyen primitívekkel! - a magyarság jelentős tömegei ma is megtéveszthetőek, és meg is tévesztik őket.
A levélíró (tollforgató) nem érzi saját felelősségét abban, hogy másokat felvilágosítson, legalább azokban a kérdésekben, amelyekben világosan lát, láthat? E nélkül Haza, Isten és más fogalmak emlegetése nem csak üres, hanem sokkal rosszabb annál: árt annak, amit magasztosan Hazájának nevez.
Kölcsey Ferenc Himnuszából is idéz a levélíró, részben ezzel is igazolni szeretné fentebbi állítását.
Nos, térjünk ki erre is!
Kölcsey Ferenc Himnuszáról többször írtam. Egyiket meg is említem, és bár tréfás-komoly írás, azért érdemes elolvasnia annak, aki tovább akar jutni annál az egyetlen sornál, amit oly gyakran idézgetnek a kevesek által megértett költeményből (Kölcsey Ferenc: Himnusz, az interneten: http://www.harmonet.hu/psziche/7949-kolcsey-ferenc:-himnusz.html).
No és azt is vállalom, amit az Egy évszázad álma c. versemben megjegyeztem:
"A mélyben nő, ki rabolni szeretne
(még többet) - már csak ilyen a Világ!
Vonat füttyent harcünneplő bakákkal,
"Megtanítjuk a kutyát, Szerbiát!"
- így a házmester. Méltóságos bólint,
s a Himnusz szól, ez az élőn halott,
szent tabu-dal, mit bennszülött magyarság
dicséretekkel úgy megtagadott!
Vér, baj, vérbaj, szurony, szívekbe szúró.
(Ó, Álom, Álom, miért ennyi vér?!).
Egy Költő jár, csodabogárként préda:
kiömlő vér ellen ír és beszél,
agyvelejét pusztítják spirohéták,
de még megéri: láz égig szalad,
s egy különc gróf jön, igazabb magyarként,
s őszirózsákat osztó pillanat."
Igen, a Himnuszt is eredeti céljával ellentétesen használták (és, ha elgondolkozik rajta, a levélíró is rájöhet: bizonyos mértékig Ő is így használja).
Leveléből igaz, hogy a Magyarok Istene ugyanolyan elképzelt Isten, mint bármelyik másik. Az is igaz, hogy - mint írta - a görög és római isteneken is mosolyogni lehet. Az viszont, hogy az Isten annak, aki hisz benne, egész életében támasza, ebben a fogalmazásban, ahogy Ő írta, - NEM IGAZ. Megdöbbentő, hogy ilyen keveset, és ilyen ferdén lát az Őt körülvevő világból!
Annyi igaz viszont: a Hit sok embernek nyújt (és nyújtott) reményt, és segít (segített) elviselni megpróbáltatásokat, nehézségeket. Ám nem helyes ilyen primitíven általánosítani, mint Ő teszi, mert az is igaz: a Hit sok embert tévesztett meg, tett tönkre, hajszolt bűnökbe, gyilkosságokba. Ma is teszi ezt, a Föld számos pontján. Ilyen keveset lát e levélíró a világból?
Egyelőre annyit ajánlhatok Levélírómnak, hogy, mint tollforgató, próbálja kissé megközelíteni mit is akarhatott mondani Janus Pannonius Galeotto Marzióhoz című versével saját korának (Geréb László fordítása). A vers:
Költő létedre ó miért, miért
Hogy cserbenhagytad Parnasszusnak ormát
És felszerelve bottal és iszákkal
Zarándokolsz Rómába, Marzióm?
Külföldiek hiszékeny csőcseléke,
Az agyrémektől rettegő tömeg,
Az álszent had csak hadd csinálja ezt.
Te valljad azt, mit vallott hajdanán
Protagoras, a bölcseszű tudós,
Theodorus, ki nem hitt istenekben,
S az élvezetnek atyja, Epikur,
Ki azt tanítja: legfőbb rossz a kín.
De hogyha tán alázat szállt szívedbe
S lecsüngő fejjel vonz a búcsújárás,
Mindent hiszel, mit prédikál naponta
S magas szószékről alárikácsol
Albert páter s a szószátyár Robertó,
Vénasszonyoknak könnyeit vadászva:
Hát akkor mondj a Múzsa-hadaknak búcsút,
Törd össze lantodat, Phobeus dalát
Bízd Vulkánnak kovácspöröly szavára!
Mert hívő ember költő nem lehet!
Persze, ez nem vallásellenes vers, - de szerzője jól ismerte kora agyrémektől rettegő tömegét, az álszent hadat, meg az Albert pátereket és Szószátyár Robertókat (hogy a vers kifejezéseit használjam).
Levélíróm e történelmi korban, jelenünkben, nem tudja, - vagy inkább nem akarja felismerni az utóbbiakat?
Én igenis aggódom Magyarországért és szánom is! A Magyarok Istene mellett, ha ilyen Isten van, - ha nincs, helyette is.
Nézzünk egy pillanatra akár jelenünk legutóbbi eseményeire!
Nem ok az aggodalomra egy olyan ország, amelyiknek tömegei nem tudnak a történések között jelentőségük szerint különbséget tenni a politika színpadán?
Ahol nagyobb súllyal esik latba (vagy akár egyenlően) az a néhány százmillió forint, amit egy politikus magának zsebre tett (miközben a kapitalizmus, mint társadalmi rend, eleve csábít a közélet minden oldalán ilyesmire, és a feltárt esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik) például olyan nagy horderejű kérdésekkel, mint a paksi atomenergia szerződés Oroszországgal? (Mindegyikkel foglalkozni kell, de jelentőségükhöz mérten!) Vagy akár azzal az esettel, ahol a magyar parlamentben egy - mint tegnap láttam a képernyőn - becsületes független képviselőnek erős szavakkal kell visszautasítania a felszólalására adott, a föld-mutyit védelmező választ?
No és sorolhatnánk..
(2014)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2014-02-12 21:22:26
Kedves Bigi!Mostani hozzászólásodból nem tudom levezetni, hogy mivel értesz egyet velem, és mivel nem, mert nem idézed azt a részt, amivel nem, - mint én szoktam tenni.
Így csak azt válaszolhatom: hozzászólásaidból (tehát nem egyből, a mostaniból) derül ki (vagy sokszor legalábbis igen sejthető) néhány olyan gondolkodásbeli hiba, amelyik Magyarországon (és a világban) nagyon gyakori.
Az egyik nagyon fontos dolog, amit - szerintem - nem veszel figyelembe (vagy nem értesz, vagy pedig szándékosan nem akarod érteni, Te tudod mi a valóság), és én már, úgy érzem, hiába írom ezt Neked: a TÁRSADALMI REND fogalma.
Ezt ne keverd össze más fogalmakkal, olyannal például, mint a NEMZET (utóbbi is fontos fogalom, de a kettőt egymással nem helyettesítheted, és a MAGYARSÁG fogalmával sem). Valójában összekevered ezeket, vagyis olyankor, amikor a TÁRSADALMI RENDBŐL kellene kiindulni, inkább a NEMZETRŐL, vagy a MAGYARSÁGRÓL írsz.
A mai TÁRSADALMI REND: a kapitalizmus (tőkés társadalmi rend). Ennek vannak jellemzői, ezt érezik ma sokan a saját bőrükön. E jellemzőket megtalálhatod a huszadik században kiadott könyvekben. Nézz utána, olvass, műveld magad! A társadalmi rend, a társadalmi viszonyok, az egyes társadalmi rétegek érdekeit kifejező társadalmi mozgások teszik (tehetnék) érthetővé számodra, becsületes, tárgyilagos gondolkodás esetén, a mindennapok történéseit, nem csak Magyarországra, hanem a világra vonatkozóan.
E nélkül csak részleteket tudsz érinteni, felszínesen.
"Ha magyarok lennének, a millióikból minden nap ingyenkonyhát rendeznének magyar rászoruló honfitársaiknak !" - írod. Ám kikről írsz valójában? Miért nem írsz konkrétebben? Nem egy pártra vonatkozik az, amit írsz! Nem a magyarok egy szűk csoportjára! Sokkal nagyobb a baj, - és azt, ami miatt baj van, a társadalmi rend fogalma nélkül nem értheted meg. Szerintem nem is érted. No meg József Attilát sem érted. Móricz Zsigmondot sem. Még visszamehetsz tovább az időben: Mikszáth Kálmánt sem, Petőfit sem.
E nélkül magyarságod hangoztatása, nem csak üres, hanem káros is. Az a káros magyarkodás, amelyik már az előző időperiódusokban is annyi kárt, bajt, szenvedést, tragédiát okozott Magyarországnak, a magyar lakosság többségének.
Az más kérdés, persze, hogy a nagyvilágban is sok minden van, és egész Európában is vannak közös jellemzők. Ez egy külön nagy kérdéskör, itt most nem tudjuk megbeszélni, nagyobb terjedelmet igényel.
Hozzászólásod végén azt írod: "Igenis, itt az ideje az imádkozásnak !
Én kezdem : Tarts meg minket, Magyarok Istene !"
Hát - ne vedd tréfának, ha félig-meddig az is! - én is úgy vélem: HA a Magyarok Istene valóban létezik, segítsen Ő is! Most minden segítség jól jönne azoknak, akik egy becsületesebb országot szeretnének.
Annak azonban jó volna kicsit utánanézned, hogy mikor, miben, mennyit segített az imádkozás, vagy legalább kicsit gondolkodnod ezeken. Az imádkozás miként függött (függ össze) a társadalmi renddel, történelmi korszakokkal?
Üdvözöl: Miklós
2014-02-12 18:18:31
Kedves Miklós ! A Nemzet, mai értelemben véve, igazán csak két-háromszáz éves..beszélhetünk mi ezeréves múltról..török, tatár, német, és más nációk múltja volt az itt, ebben a Kárpát-medencében ! A magyar szinte csak , mint a búvópatak, hol itt tűnt fel néhány győztes csatában, hol ott..És ment ellene mindig, mindenhonnan mindenféle náció ! Hivatalos nyelvünk is a német volt, vagy a latin..nézz csak utána, mikortól is lehetett a hivatali iratokat magyarul jegyezni ?!Nos, egy ilyen zilált múlt után, nem kell csodálkoznunk azon, ha szoborfejeket rugdosnak..ha vágóhídra nem a libákat, hanem a libásgazdákat küldik..ha ma is néhány ember pillanatokon belül milliárdos lesz..nos, ők a magyarul beszélő, magyar nevet viselő idegenek. Ha magyarok lennének, a millióikból minden nap ingyenkonyhát rendeznének magyar rászoruló honfitársaiknak !
Igazán nemzetté csak Széchenyi és Petőfi után lettünk ! De lettünk !
És ehhez már, bizony, Isteni akarat kellett !
Remélem, majd csak hazajönnek azok a fiatalok is, akik most külföldön keresik a boldogulásukat .
Nem a mi országunkból mennek el a legtöbben. Újabbkori népvándorlás van. Épp most hallom a hírekben, hogy már a franciák is elindultak, mert otthon nem látják a jövőjüket.
Hát ez mindennek a teteje !
Igenis, itt az ideje az imádkozásnak !
Én kezdem : Tarts meg minket, Magyarok Istene !
Szeretettel üdvözöl
Bigi