HÚSVÉTI TOJÁSOK

Sünóka, a híres manóköltő, egy gombán ült és verset írt.

Szép vers lehetett, de a gomba mégis sanyarú képet vágott, pedig Sünóka még csak egy órácskája csücsült rajta.

Egyszer csak: puff-ssss!

- Hapciii! Sohasem ülök többé puffancsgombára! - fogadkozott Sünóka.

Az érett puffancsgomba ugyanis kipukkadt és teleszórta a manó szemét-száját barna porral. Minden porszemből új puffancsgomba lehet idővel, - de ez a manóköltőt nem vigasztalta.

Leporolta a ruháját, azután pedig megállított két nyúlcsemetét, és feltette nekik a találós kérdést:

Feldobtam: fehér volt.
Nem kaptam el: sárga.
Kap egy nagy barackot,
aki kitalálja!

A két nyuszi nem vágyott barackra, tudták, hogy messze még a barackszüret, és így csak a fejük búbjára kerülhet a jutalom. Sietve felhúzták a nyúlcipőt.

Ám Sünókát nem olyan fából faragták, hogy ne találjon magának hallgatóságot, ha egyszer akar. A nyúlcsemeték elfutottak, de közeledett papájuk, Nyúl Vencel. Az nem futhat el, mert egyrészt tudja mi az illem, másrészt nem jó ujjat húzni olyan manónagysággal, aki a Kerekerdei Hírkürt főszerkesztője, sőt, egyúttal költő és számtantanár is. Az ilyen tollforgatóval számolni kell!

- Szervusz, Vencel! - üdvözölte őt Sünóka. Közeleg a Húsvét. Hogy s mint áll a tojásfestés?

- Éppen ez ügyben járok! - felelte Nyúl Vencel. Álomszuszék Nyúl Mátyás régóta megkapta a tojásokat, azóta biztosan kifestette valamennyit. Nincs kedved eljönni hozzá? Egyből látni mi kettő, ha valaki főszerkesztő!

- Örömmel. Ám talán kissé túlzottan derűlátó vagy. Ahogy én Álomszuszék Nyúl Mátyást ismerem.. - válaszolta Sünóka.

Hát igen.. Álomszuszék Nyúl Mátyás nem volt valami nagy barátja a munkának.
Most is izgett-mozgott a szalmából összetákolt kuckó, amikor rázörgettek.

Mitől izgett-mozgott?

Hát attól, hogy Mátyás éppen húzta a lóbőrt. Horkolt. A zörgetésre, nagy nehezen, mégiscsak felébredt.

- Lépjetek beljebb.. A tojások.. hm.. itt vannak alattam.. hm.. a kosárban.. Tudjátok, még nem kezdtem neki kifestésüknek.. Hamar munka ritkán jó.. Elaludtam a tojásokon! - irult-pirult Mátyás a tojások helyett.

- Ejnye Mátyás.. - kezdte Nyúl Vencel, de Sünóka hirtelen felkiáltott:
- Nézzétek, az a tojás mozog! Sőt, az a másik is!

Sejtitek, hogy mi történt?

Álomszuszék Nyúl Mátyás véletlenül kikötötte a tojásokat, akár egy tyúkanyó, olyan sokáig ült rajtuk. Ahelyett, hogy megfestette volna szép pirosra valamennyit!

Piros tojás helyett így kaptak a gyerekek húsvétkor sárga kiscsibéket. Nyúl Mátyás hanyagsága miatt. Ám nagyon örültek, - ezt elárulhatom. S azt sem titkolom: Álomszuszék Nyúl Mátyás azóta nem szereti, ha azt mondják neki:
- Kot-kot-kot-kot-kotkodács!

Szép húsvét volt, barkával, barikával, kilenc kiscsengő szólt, kilenc kiscsibe csipogott.

A gyerekek kevés leckét kaptak a húsvéti iskolai szünetre, mindössze Sünóka versét kellett megtanulniuk az erdei olvasókönyvből:

Láttam én egy hörcsögöt.
Jaj de csúnyán szörcsögött,
míg a levest ette!

Mondtam néki: - Kiskomám.
ez bizony nem illik ám!
Ejnye, teremtette!

Sünóka nagyon örült növekvő népszerűségének, a manógyerekek vidáman fújták a verset, s bár tudomásom szerint a hörcsögök nem esznek levest, de azért, ha mégis látnátok, hogy egy hörcsög szörcsögve eszi a levesét, - tapintatosan figyelmeztessétek!

A következő húsvétig maradjunk ebben. Akkor majd kigondolunk valami okosabbat.

Addig is, - fújjuk együtt, akár a repedt trombitát, Sünóka MI SZÉP, MI NEM? című versét, amelyik így kezdődik:

Ezer ördög, - egy csütörtök,
nem szép, ha egy hörcsög szörcsög,
hogyha Álmos Áront látom
trónolni egy záptojáson,
ha elindul Kerge Zerge,
s azt sem tudja: hová?, merre?,
ha a tyúkok a kert alatt
ábécére tanítanak,
ha ránk reccsen rekedt teknő:
egy meg egy az mindig kettő,
ha a szakács csalafinta,
s eltűnik a palacsinta,
ha egy bolyhos fülű nyúl
rókalyukba belenyúl!

(Folytatom)