CSINCSÓKA CSERESZNYEFÁJA

Csincsókának, e szemfüles pici erdei manónak, nagy kedve támadt a cseresznyefa ültetéshez. El is ment a faiskolába, hogy kiválassza a legjobb tanulót, és a saját kertjébe átültesse.

Ki is választotta, át is ültette.

Mit tudnak a faiskolai cseresznyefa-nebulók?

Szellőt legyezgetni, rigót csalogatni, a felsőbb osztályban álldogálók már néhány piros fülönfüggőt is meglengetnek időnként, - persze, csak ha érőben a cseresznye.

Csincsóka cseresznyefája már öt szem cseresznyét is termett!

Igaz, négyet leettek róla a rigók, - de a maradék egy szemet a manócska háromszor is a legjobb helyre tette: először a hasába, másodszor a gyomrába, harmadszor a bendőjébe.

Azt mondjátok: ez a három hely ugyanaz?

Igen. Manóördögötök van, - miként találtátok ki?

A cseresznyeszem ilyen jó helyre került, de a manócska előtte, nagy vidáman, elkurjantotta a közismert mondókát:
- Újság hasamba, hideglelés pokolba!

Meg is érdemelte Csincsóka az édes, piros cseresznyeszemet. Ki lőtte meg a levélfaló cserebogarat bodzafapuskával? Ki tette levélborítékba a fa lombkoronácskáján élősködő tetveket, és küldte el Seholsincsfavára? Csincsóka! Ki használt egy odatévedt hernyót harmonikának mindaddig, amíg az lemondott a cseresznyefa táján való szöszmötölésről? Csincsóka!

Két év múlva Csincsóka cseresznyefája már egy kiskosárnyi cseresznyét termett. Persze, manókosárnyi kiskosárnyit.

Eljött a kerekerdei országos eső, majd az országos vásár ideje, s ekkorra már a szarkák mind erregték, pergették, csörgették, cserregték:

Csincsókai cseresznye!
Erre, erre, csak erre!
Csókolgatjuk kis kezét, -
vegyen jó sok cseresznyét!
Kosok, ti fő okosok,
mit se okoskodjatok!
Jött váratlan szerencse:
csincsókai cseresznye!
Édes, mézes, mint a csók, -
nyújtson érte gyors kacsót!
Birkalány a fülére
csecse dísznek ezt kérje!
Csincsókai cseresznye:
ez a legfőbb szerencse!
Erre, erre, csak erre!

Még messzi földről is eljöttek Csincsóka vásári sátrához cseresznyéért: Birka Ödön Bambácsról, Hangya Tódor Hangászról, Borz Bandika Bergengócról, Kötél Karcsi Kenderkócból.

No, adtak ám a finom cseresznyéért mindenfélét: képekből a képtelenét, békéből a békétlenjét, csigából a csacsiját, s szép, szögletes karikát!

Igaz, nem egy fületlen gombot is zsebre vágott Csimcsóka, de emiatt nem zúgolódott, mert ismerte Költőmestere, Sünóka tanítását:

Kevesebb a manó gondja,
ha fületlen minden gombja!
Úgy gondolkozz, úgy gombolkozz:
keress bundát minden gombhoz!
Manó gond sohasem ül el,
ha a gomb ott figyel, fülel!

Magam is azt vallom: könnyű a fületlen gombot zsebre vágni, különösen akkor, ha az ember melléje csúsztathatja az aranyérmet.

Márpedig Csincsóka cseresznyéje országos sikert aratott a kerekerdei országos vásáron: aranyérmet nyert!

Sokan ették, sokan dicsérték Csincsóka cseresznyéjét, s nem egy kerekerdei lakos el is ültette magját a kertecskéjében. A földbe tett magokat eső öntözgette, a kicsírázott kíváncsi növényt napfény simogatta.

Ma már ott találhatjuk a kis manó cseresznyefájának rokonait Kerekerdő széltében-hosszában, de még úton-útfélen is meg-megállítanak cseresznyeérés idején csalogató-csábítgató piros gyümölcseikkel.

(Folytatom)