Nagy viharok, konok esők helyett még csendes őszben járunk. A csekély légmozgástól bólogatnak az ágak, levelek. Utóbbiak valószínűleg nem érdekből bólogatnak, mint sok ember olyasmire, amire nem kellene bólogatni, hanem csak kényszerből engedelmeskednek.

Az erdőcske melletti parkban lyukakat találtam a fű között, sokat, mintegy másfél centiméter széleseket, csinosan kiépítetteket. Kíváncsi lettem lakóikra. Fűszálakat dugtam a levezető üregekbe, körülbelül 15 - 20 centiméterre leért a fűszál, ott már az üreg vége volt. Megforgattam a fűszálakat, de egyik üregből sem mászott ki a lakója. Milyen állat lakásai? A tücskök tavaszkor fűszállal könnyen kicsalhatóak, - de ezekből a lyukakból nem jött ki állatka. Talán egy pókfajta él ilyenekben? Jó volna többet tudni a természetről..

Itt is, ott is diószem. Egyik helyen mandula is. Másutt a jól ismert, fényes barnán mosolygó vadgesztenyék. Eszembe juttatják gyermekkorom néhány mozaikdarabkáját, írni kezdem Őszi mosoly c. versem. Volt mosolyról van szó, a mai ősz inkább bánatot hoz a legtöbb embernek. Nekem is.

Szeptember van. A KALÁKA című, Kanadában kiadott internetes folyóirat bemutatta néhány írásom Mikroszkóp rovatában (http://kalaka13szeptember.homestead.com/index.html). Interjúalany is voltam ekkor, jó érzés, hogy nem szépítettem válaszaimban a jelenlegi magyar valóságot, - ami egyáltalán nem szép. Aki hazáját szereti, annak elkeserítően nem az!

Érdemes körülnézni ebben a kora őszi világban annak, akinek van rá ideje. Nekem, sajnos, túl sok van rá, mert értelmes munkára lehetőségeim nincsenek, megszűntette ez a társadalom. A huszadik század második felében megjelenő írásaimért, bár az irodalom peremvidékén voltam, fizettek valamicskét. Mily paradox, hogy a profitról zengő kapitalista társadalmi rendben a felhasznált írásokért viszont (nagyon ritka fehér holló kivételtől eltekintve) semmit sem fizetnek! A napokban az egyik mesém elkérte egy kiadó, tankönyvbe, de azt is kérte: ingyen bocsássam rendelkezésére, tiszteletpéldányt viszont küld majd. Beleegyeztem, mert mindmáig szenvedélyesen szeretem a gyermekirodalmat. Hadd olvassák mesém a gyermekek, legalább addig, amíg vannak gyermekek, - mert félő, hogy, ha a helyzet tovább rosszabbodik, hamarosan már alig lesznek.

No de térjünk vissza az őszi tájra. Egy-egy lepke akad még. A hullik, mint az őszi légy kifejezés szemléletes, de elhullott legyeket nem látok, persze, a madarak, meg a hangyák, és más élőlények valószínűleg rögtön eltakarítják ezeket, a madarak a begyükbe teszik, a hangyák pedig éléskamrájukba. Néhány légy akad még, ezek ugyanolyan szemtelenek, mint nyáron. Eszembe jut GÚNYOS MINIMESÉK c. írássorozatom egyik darabja (A bölcselő és a légy). Hát, igen, igen, sok ember inkább légy-ember, és hiába mondják neki: - Ne ilyen légy!

A fű, érdekes módon, a kis parkban még mindenütt zöld, a mezőn pedig már teljesen sárga. Valószínűleg az lehet az oka, hogy a park füvét többször is lenyírták, ám közrejátszhat az is: itt más fűfajta található. A piros-fekete címerű bogarak, a bodobácsok, amelyek már kora tavasztól uralják a föld felszínének rovarvilágát, még megtalálhatóak ebben a korai őszben. Nyüzsgési kedvük azonban már alábbhagyott.

Ebédre hazaballagok. Ismét átnézem a KISS JÓZSEF HÁBORÚS VERSEI 1914 - 1916 c. kötetkét, amit íróbarátomtól kaptam (A Hét kiadása, 1916.).

A klasszikus költő sok pompás verset írt, nagy és igaz verseket is, szerepe kora irodalmában kétségtelen. Ez a kötete azonban, amelyet báró Hazai Samu honvédelmi miniszternek ajánlott, igen gyengécske alkotás, egy nagy költőtől mindenképpen az. Némi ravaszsággal Kiss József egy sor egyáltalán nem háborús témájú verset tett bele (egyébként az előszóban ezt nem tagadja, de a kötet címével ez ellentétbe kerül), továbbá a látszólag háborús versei sem annyira a háborúról szólnak, mint inkább másról, békésebb dolgokról. A kötet érdekessége valójában annak ismételt igazolása: versben nehéz hazudni. Kiss József sem tud, ezek a versei csak csekély mértékben vannak a giccs felett. Az olvasó úgy érzi (és Kiss József költészetének egésze is erre mutat): a költő lelke mélyén nem értett egyet a háborúval, de rákényszerült, hogy a primitív olvasóközönség kegyeit keresse, és a hadügyminiszternek hízelegjen.

Meghallgatom a CNN angol nyelvű adót. Obama beszél, Szíriáról. Hatásosan, okosan beszél, - de az igazsággal nincs teljesen összhangban az, amit mond. A féligazság pedig a hazugság egyik fajtája. Az nem vitatható, hogy a muzulmán szélsőségesek célja, itt-ott már megvalósított társadalma embertelen, és sokkal rosszabb, mint az amerikai, helytelenül demokráciának nevezett, rendszer. Ám várható-e a teljes igazság Obamától, akit azért mégis az USA nagytőkés köreihez köt sok minden. Utóbbiak választották elnökké valójában, nem az amerikai nép, - aki hajlandó gondolkozni, ezt könnyen beláthatja (még ha látszat, a felszín a nem kellően művelt tömegeknek mást mutat is).

Amerika vezetése éppen annyira nem tudja (azaz nem akarja) az igazság fényébe helyezni huszadik századának történéseit, mint a rendszert váltott Magyarországé. Idézek AMERIKA ÁLMA (Az USÁ-ban 2001. szeptember 11-én történt terrorcselekmények emlékére) c. versemből:

Az Álomban mégis sokféle álom
lángja lobban izzó lélekparázson:
rohamkés villan, vad, kegyetlen kedve
testekbe vág, vietnami gyerekbe,
asszonyba is, és bombák robbanása
elmúlt valóság álombeli mása
?de másnap ébred Amerika Hőse
és nem hiszem, hogy sokáig időzne
a Gondolatnál, s elrontaná napját:
ő tényleg hős, - vagy csak annak hazudják?

Nem, nem hős. Áldozat lehetett, különösen, ha besorozták, és nem önként jelentkezett, hogy Vietnamban harcoljon. Bátor is lehetett, vagy vakmerő, - de ez még, önmagában, senkit sem tehet hőssé..

Az amerikai köznép eszének némi gyarapodását mutatja azonban, hogy a CNN riportere által megkérdezettek között többen nem mutatnak lelkesedést az USA esetleges katonai beavatkozásáért Szíriában. Az amerikai emberek egy részét az iraki, afganisztáni, líbiai és más események valamelyest kijózanították a világcsendőrség-magatartás sikeréből.

Később, délután, már egy hazai tévécsatornán, a választási jogszabályok szakértője beszél arról, hogy a hatalom miként változtatta meg ezeket, az átláthatóság, ellenőrizhetőség kárára, az esetleges csalások elősegítésére. Félő, hogy mi minden lesz itt 2014-ben!

Ami törvény által szentesített, az ettől még erkölcsileg mélyen elítélendő, szégyenletes lehet.

A magyar tömegek jelentős része (többsége?) a jelek szerint nem nagyon törődik a jó erkölccsel (így tulajdonképpen a Bibliából józanul kiolvasható tanításokkal sem), miközben szószékekről, boroshordók tetejéről ontják a szenteskedő szép szavakat népbutítói.

Szegény Magyarország! Muszáj neked erkölcsileg ennyire szegénynek lenned ebben az egyébként sem szép, a látókat elbúsító világban?

(2013)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)