Szúrósszemű Ferdinánd bölcselő falun éldegélt,
Libapimpóson. Az bölcselkedésre, gondolkodásra, elmélkedésre igen alkalmas hely volt, mert körülötte hegy, völgy, erdő, mező ékeskedett, valamint rajta bővizű patak vitte a halakat. Na és emberek is voltak a faluban, nem volt kihalt. Közöttük talpig becsületes nem akadt, de azért olyan, aki a lágyékáig, vagy térdéig ilyen, előfordult.

Utóbbi hiányosság Ferdinándot nem érdekelte, mert saját magán tanulmányozhatta a talpig becsületességet. Ő még egy árva disszertációt sem lopott egész életében, ami akkortájt már inkább hibának számított, mint erénynek.

Ferdinánd egyébként az arany középúton ballagott, amint illik is egy bölcselőhöz. Nem volt gazdag, nem volt szegény. Ivott bort, de nem volt nagyivó. Utóbbival nem is aratott sikert Libapimpóson! A falubeliek szerint minden bölcs bevedeli azt a bort, amit eléje tesznek, - nem hagyja meg másoknak.

Ferdinánd libapimpósi mértékkel legnagyobb, leginkább önkárosító hibás tulajdonsága az volt: hihetetlenül szerette az igazságot. Amikor szomszédja, Négykézlábon János, átjött hozzá panaszkodni a másik szomszéd, Szuszogi Péter macskájára, Ferdinánd kioktatta:
- Barátom, fő a tárgyilagosság! Péter macskája ellopta egyik csibéd? Rendben, ez az igazság része, nem szép Pétertől, aki felelős a macskájáért. Ám tedd hozzá: az én macskám Péterék három csibéjét lopta el a múltkor, és én is hibás vagyok, mert nem javítottam meg a kerítésem, és azon keresztül jutott át a cica! Ez az ügy teljes igazsága.

Tetszett Négykézlábon Jánosnak ez a kioktatás?

Nem tetszett, mert a teljes igazság ritkán kelendő, azaz, pontosabban, a kutyának sem kell. Ám János számba vette, hogy szomszédja nagyon művelt ember, a városba is bejár, esetleg később még szüksége lehet rá valamiben, ezért a kioktatásra nem szólt semmit. Jobb, ha az ember befogja a száját, mielőtt befogják!

Később fel is támadt a szomszédra a szükség, mert Négykézlábon János meg akarta választatni bírónak a vejét, akinek a vaját köszönhette, meg még egyebet is.

Átment Ferdinándhoz, és mézes-mázosan így szólt:
- Kedves Szomszéd, Falunk Büszkesége! Vejem bíró szeretne lenni, ismeri ugye, az a testes ember a falu végéről, becsületes, tiszta kezű ember, a légynek sem vétett soha. Ugye, rá fog szavazni?

Megint kapott egy kis kioktatást ez a János, mert Ferdinánd így válaszolt:
- Valószínűleg rá fogok szavazni, mert eléggé valószínűtlen, hogy a jelöltek között olyan akadna, akinek kevesebb folt van a becsületén.

Ám a teljes igazságot mondd, Barátom, így: - Vejem, akinek a vajam köszönhetem, viszonylag becsületes ember, mert azt a fél év börtönt négy évvel ezelőtt már leülte, azóta nem lopott semmit, csak azt a kis kukoricát a földekről, amit mások is, a keze pedig tiszta, mert ma megmosta. A légynek soha sem vétett, a falunak is keveset, mert mi az a négymillió ott, ahol hatszázan is laknak?

Örült a teljes igazságra való kioktatásnak Négykézlábon János?

A kioktatásnak nem, de annak igen, hogy a bölcselő az ő vajazó vejére fog szavazni, mert ő ismerte a másik két bírójelöltet: mindkettő címeres gazember volt, míg az ő veje csak parasztosan-póriasan az.

Bíró is lett a vejéből, de az újdonsült bíró keze alatt eltűntek bizonyos pénzek, mert hát miért sütögesse a pecsenyéjét valaki, ha már bíró, a saját pénzén?

Összeült a falutanács, majd bizottság alakult azokból, akik nem kaptak a bírótól sütögetési pénzt.

Négykézlábon János azonban, mint hirtelenében kiderült, tanult valamit bölcselő szomszédjától a teljes igazságról, utóbbira vejét, a bírót már ő tanította ki.

Megállt a veje, mint bíró, a bizottság előtt, és így szólt:
- Atyafiak, Szeretett Barátaim! Bevallom, bizony nem értek én úgy a közpénzhez, mint a pénztárcámban levő bankócskákhoz, de a teljes igazságot is mérlegelni kell a marhamérlegen! Senki sem ismerheti a törvény váratlan örvényeit teljesen, és áldozatul eshet, ma született bárányi ártatlansága ellenére. Ön is tudja ezt, mint e bizottság tiszteletre méltó elnöke, Legeltető Tóni Barátom, hiszen Öntől is máshová ment három köz marha, nem lévén a legelő irányáról eléggé kiokosított. Puszipacsi Pál Barátom, Ön se vegye sértésnek, ha azokra a sertésekre célzok, amelyek most az óljában disznólkodnak, nem vagyok én a célzásoknál olyan nagy vadász, mint hiszik! A teljes igazság az, hogy nem csak a tehenek tejeltek gazdáiknak, hanem a gazdák is tejeltek ezért-azért, mint Kismiska Bátyám is jól tudja, aki most itt oly csodálkozó fizimiskával pipázgat..

A bizottság ezek után jobbnak láttam, ha nem ott kapar, ahol nem kívánatosan is sok minden felszínre kerülhet. Csúnya szín az, amit ilyenkor ad a felszín!

Négykézlábon János mindezt követően azt érezte, ami életében fehér holló ritkaságú volt: hálával tartozik, ezúttal a bölcselőnek. Úgy gondolta, hogy egy köszönöm-bankó nem kerül semmibe, erre már Kossuth Lajos is rájött, de azért rátett egy tálkára felesége süteményeiből hármat. Kissé sajnálta, mert az említett süteményt a disznók panaszkodás nélkül ették, csak a kényesebb kutya fanyalgott tőle.

Átment a bölcselőhöz a süteményes ajándékkal, és így szólt:
- Szeretettel hozom ezt a kis süteményt, és hálás vagyok, kedves szomszéd, múltkori oktató szavaiért.

Ferdinánd óvatos volt, csak egy kis darabkát vett a szájába az egyik süteményből, nagy nehezen lenyelte, és így szólt:
- Köszönöm, szomszéd, mármint azt, hogy csak három darabot hozott belőle. Ez a sütemény olyan, hogy megérdemelnének érte mindketten egy fellépést Shakespeare bizonyos darabjában, - de nem egy darabban! A szeretethez pedig hozzátehette volna: felesége, kihasználva azt, hogy nem tartok kutyát, átmászott a kerítésemen, és eltulajdonított néhány fadarabot e sütemény sütéséhez. Nem haragszom utóbbiért, amit a hátsó ablakból láttam, mert nem szép a lopás, de hasznos, - egyébként inkább a futásra szokták ezt mondani. Felesége végül futott is, mert észrevette, hogy látom hátsó szándékát a hátsó ablakból, meg is botlott.. Nem fáj nagyon a lába?

Négykézlábon János hebegett erre valamit, majd sietősen elköszönt.

Szúrósszemű Ferdinánd bölcselő csak később tudta meg a falubeli pletykahírekből, hogy a TELJES IGAZSÁG miként mentette meg János vejét, a bírót attól: más kerüljön a székébe.

Utóbbin Ferdinánd eltűnődött:- Jé, az is előfordul, hogy valakinek hasznot hoz a teljes igazság?

Neki még sohasem hozott mást, mint kárt. Hát jó pap holtig tanul, - és ez, úgy látszik, bölcselőkre is vonatkozik.

(2013)