Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2013-01-14 17:38:46
Megtekintve: 1874
Bokorugró János
A szóban forgó János onnan kapta a Bokorugró becenevet Kikaparom falucskában, hogy egyszer, amikor félig már a bor beszélt belőle, így szólt a többiekhez:
- Látjátok azt a bokrot? Ki fogad velem egy üveg itókába, hogy átugrom?

Mindhárman fogadtak: Pista, Tóni, Gábor. Azt hitték: nem ugorja át, és nyernek maguknak egy-egy üveg bort.

Nyertek is?

Nem nyertek, mivel János átugrotta a tüskés bokrot, bár kissé vitatható teljesítménnyel. A tetejét súrolta a legény nadrágja, nadrágjában pedig a feneke. Ez nem tetszett a bokornak, beleszurkált nadrágba is, fenékbe is. Bánta is János, a nadrág és a fenék gazdája!

Viszont minden rosszban van valami jó. Nyert három üveg bort. Ez a történet egyik fele.

Másik fele az: tönkrement a három üveg bornál többet érő vászonnadrágja, és fenekéből a doktornak kellett kiszedni hét tüskét, de még egy nem kívánom injekciót is kapott tőle.

Jól megjárta ez a János?

Látszólag igen, de mégsem túlságosan, mert a bokorugrás hírére beleszeretett Bőbeszédű Katica, aki igen csinos, fecskésen fecsegő leány volt. Ha örök némaságot fogad, akkor talán takaros felesége lehetett volna bármelyik falubeli legénynek. Ám nem fogadott némaságot, még néhány órára sem. Hiába, olykor a szép lányoknak is van egy kis bibije. Baba, bibi együtt jár, - ezt tanuljátok meg, Olvasóm!

Minden jóban is van valami rossz?

Erre már csak az állítható: néha igen. Bokorugró Jánosnak tetszett, hogy a csinos Katica szereti őt, hízelgett kandúrszőrös büszkeségének, de ő nem érzett hasonlóképpen Katica iránt. Ez rossz volt, - Katicának. Beszélt is erről bő lére eresztetten itt is, ott is!

Ki iránt érzett János szívindító indulatokat?

Keménykéményesi Cecília iránt, aki szintén szép leány volt, tanítónő, nem volt túl beszédes, de erélyesen erényes, szép vagyonnal. Ami egyáltalán nem kedvezett Jánosnak: a leánynak jó ízlése is volt. Hát hogy némely lányok miként halmozzák a jó tulajdonságokat!

Keménykéményesi Cecíliának Kutyaugattató Károly tetszett, olyannyira, hogy emiatt Bokorugró János udvarlási szándékát igen hűvösen fogadta. Olyannyira hűvösen, hogy az utcán való találkozásuk a leány részéről még nyáron is a téli fagyokra emlékeztetett. Persze, köszönni azért visszaköszönt Jánosnak. Az is valami.

A kocsmáros, Fenékváltó Ferdinánd, értett az iszogató legények nyelvén. Így szólt a búslakodó Jánoshoz:
- Addig üsd a vasat, amíg hideg! Nem tanultál Pattanásos Páltól, falunk minden választáskor és szónoklási ünnepen felpántlikázott képviselőjétől? Jól megmondta a múltkor is! A mi falunkat nem foglalták el a kutyafejűek abban a kutya nehéz évszázadban, mert kiverte őket a faluhoni büszkeség. A tanító hiába bizonygatta, hogy a kutyafejűek tényleg itt voltak a régi írások szerint, de előlük mindenki az erdőbe menekült, és azok a vademberek egész falut felégették. Az emberek lehurrogták őt, Pált meg éljenezték. A tanító, mint tudod, azóta már nem is tanít itt..

János sokáig nem értette Ferdinánd beszédének magvát, de amikor haza dülöngélt, csak megloccsant agyában valami gondolatféle folyadékmozgás. Tényleg! Kell egy ütős történet, amiben van valami igaz is, de a lényeg: kiüti a nyeregből Kutyaugattató Károlyt Cecília szívében, és őt ülteti a helyére!

Ilyen történetet, persze, János nem tudott kiagyalni, ezért fordult Kullancsos Elemérhez. Utóbbi írta Pattanásos Pál győztes szónoklatait. Pál tudta mitől döglik a légy, de még azt is: mitől telik meg a zseb.

Ez az Elemér kivallatta Jánost, először arról, hogy mit kap a történet megírásáért, amivel be lehet János vetélytársát feketíteni, de utána másról is. Az első vallatási rész egyszerűbb volt: megállapodtak egy hordócska borban. A vallatás második része nehezebbnek mutatkozott, de azután összehintázódott a csalafinta mese.

Utóbbi szerint János Károllyal együtt járt iskolába. Egy padban ültek. Volt az osztályban egy nagyon szegény gyerek. Az egyszer sonkás zsemlét hozott tízóraira. Károly ellopta tőle. Kiderült a dolog, és a tanító Károlyt Faluszégyene Károlynak nevezte el.

Volt ebben valami igazság?

Igen, mert a múltbeli sonkás zsemlye igaz volt. Az is igaz volt: iskolába jártak egykoron, de az nem, hogy együtt jártak volna, így az egy pad sem. A történetet János is csak úgy hallotta, az akkor még az igazság köntösét öltötte fel. Valójában a szegény gyerek nem volt szegény, hanem gazdag, Nekemmalmom Mátyás, de annak fukar apja nem sonkás zsemlét adott neki tízóraira, hanem semmit, mert az olcsóbb. A sonkás zsemlyét Károly hozta, tőle lopta el Mátyás. Károly nem árulkodott, de a tanító úrnak feltűnt, hogy Mátyás sonkás zsemlét eszik. Ez gyanús lett előtte, mert ilyet még soha sem látott Mátyásnál. Kiderült az igazság, és a tanító úr Mátyást a falu szégyenének nevezte.

Ne húzzátok el a szájatok, ne csináljatok arcokat, Olvasóim! Hány történet van manapság az újságokban, amiben sokkal kevesebb az igazság, mint ebben!

Híresztelte ezt a történetet János, hogy kibuktassa Károlyt a nyeregből Cecília szívében?

Igen, híresztelte a legények között, de ravaszul hozzátette, Kullancsos Elemér tanácsára: rá ne hivatkozzanak, mert őt már háromszor megverte az igazságért ez az arcátlan Károly, akár Döbrögi Ludas Matyit!

Igaz volt, hogy Károly megverte őt az igazságért?

Nem volt igaz, mert még egyszer sem verte meg, sem igazságért, sem hazugságért.

No és később sem verte meg igazságért, a fentebbi hazugság terjesztéséért is csak felpofozta, de azt azután istenesen! Igaz, kétszer a fenekébe is belerúgott, de az csak gyengéd figyelmeztetésként fogható fel.

Ez az istenes tett állítólag az egy igaz Istennek is tetszett. Utóbbi arra gondolt: végre Kikaparom faluban is akad egy igaz ember, aki helyette..

(2013)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!