Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2013-01-02 20:11:45
Megtekintve: 1920
Lelkes Miklós: Az Újév és a Varázsló
A Varázsló igen gondosan válogatta meg tanítványait: otthon hosszú asztala és 25 támlátlan széke volt, tehát 25 tanítvány, úgy gondolta, elég. Persze, egy székre két tanítvány is ülhetett volna, de az kényelmetlen, mindkettőnek. Még a Varázslónak is, mert szeme szerette a rendet. Ő maga egyébként nagy, kényelmes karosszékben ült.

A Varázsló az Időről beszélt, közben megvetően intett az ablak felé, amelyen keresztül térre lehetett látni, ahol emberek nyüzsögtek:
- Az Idő nem is létezik. Kitaláció. Ráadásul évekre szabdalni csacskaság, - de ilyesmi jellemző azt emberekre! Nincs szükség ilyen szabdalásra, mondanám nekik, ezeknek a kontár szabóknak.

A huszonöt tanítványból huszonnégy bólogatott.

A huszonötödik, Olykorkíváncsi János, azonban felállt, és tisztelettel így szólt:
- Ó, nagy hatalmú Mesterem, azért talán az évekre való szabdalásnak, és azon belül az időnkénti ünnepléseknek is, van némi haszna. Tegnap egy hosszú-hosszú süteményt hozott be szakácsnőd, azt is részekre kellett osztanunk, különben miként jutott volna a szánkba az a dióval megtöltött finomság? No és év végén az emberek kissé kifújják magukat, megpihennek..

A Varázsló némi rosszallással nézett Olykorkíváncsi Jánosra, de azért kötelességszerűen kioktatta:
- Balga dolog, fiam, az Idő évekre szabdalását süteménykígyó felszeleteléséhez hasonlítanod! Ez felszínes gondolkodás. A tegnapi sütemény minden része egyforma volt, - de így van-e az Idővel is? Nincs így. Egyik részén sok füst, korom, törmelék, vér, könny, sírásás, szirénázás, szíriázás, igaz, a másik részén is, de előbbiekből olykor kevesebb. No és a Gondolat! Az Eszme! Az is változott, változik időről időre, évről évre, hol észrevehetően, hol észrevétlenül, hol több ésszel, hol szinte teljesen ész nélkül. A Te süteményednél nem kell mindenkinek az Egészre figyelnie, de az Időnél, ennél az emberek által kisütött valaminél, nagyon is kell!

A huszonöt tanítványból huszonnégy, bár különböző hangerősséggel, erre igencsak helyeselt. Olykorkíváncsi János azonban utána kapott a veszett fejsze nyelének:
- Ó, igazad van, Mindent Tudó Mesterem! Igazad van, mint mindig. Ám az évközi ünnepek talán abból a szempontból mégsem teljesen haszontalanok, hogy segítenek az embereknek egy kis időre elfelejteni gondjaikat és..

A Varázsló arcán fölényes mosoly jelent meg. Némi ellenszenvvel intett az ablak felé:
- Az emberek? Ilyenkor mértéktelenül esznek, isznak, mulatoznak, fecsegnek, vagy gondolkodás helyett begombolkoznak. Év végén még petárdáznak is, tűzijátékoznak, durrogtatnak, kurjongatnak, ízléstelenül. Egy mákszemnyi igazság azonban van a szavaidban, fiam, de én már feltaláltam a Feltalálandót. Ünnepek helyett a Szépség Pillanatait!

Mind a huszonöt tanítvány csodálkozó elismeréssel nézett a Varázslóra. Huszonnégy nem merte megkérdezni: melyek az ünnepeket helyettesítő Szépségpillanatok? A huszonötödik, Olykorkíváncsi János azonban meghajolt, és így szólt:
- Bocsásd meg Tudatlan Tanítványodnak, vagyis nekem, hogy még nem hallottam, Mélyen Tisztelt Mesterem, nagy találmányodról, a Szépség Pillanatairól! Úgy szeretnék hallani róluk!

A Varázsló ezúttal örült a kérdésnek, szemével vállon veregette érdeklődő tanítványát:
- Sokféle Szépség van! Írjátok! Ezek: 1. Versszépség, 2. Képszépség, 3. Zeneszépség, 4. Természeti Szépség, 5. Női Szépség.

A Szépség Pillanatai költői kifejezés, élvezete több órát is jelenthet. Képszépség pillanatainál az emberek festményeket, rajzokat és más képszerű alkotásokat nézegethetnek, ez jó, de nem a legjobb, mert olykor nehéz egy képnél megállapítani a szépségértéket, és láttán sokféle irányba elrepülhet a gondolatmadár csapat is. Ugyanez vonatkozik a Zeneszépség pillanataira, ezek hízeleghetnek a fülnek, de ott még a gondolat madarak csapatai egymással szembe is repülhetnek, ha valaki nem ismeri a zene előtörténetét: kiknek az indulója a zene, ezé a madártáboré, vagy azé? A Természeti szépségpillanatok pedig az évszakokkal változnak, ami nem helyeselhető, és ellentmond annak: a Szépség Örök.

A Női Szépség Pillanatai még ingatagabbak. A történelemben sok példa van arra: egyes emberek összevesznek az ilyen szépségen, és felmerül a kérdés: kié legyen a gyönyörű Leány vagy Asszony? Gondoljatok csak Helenére, persze, utána tájunk jelenére is, meg a mostani trójai falóra, falovakra, fából vaskarikákra..

Itt Stréberdiák Károly, a Varázsló legszemfülesebb tanítványa, felkiáltott:
- Én kitaláltam! Az embereknek a legjobb pihenés, és egyúttal leghasznosabb ünneplés, ha Versek Szépségét nézegetik, olvasgatják, hallgatják!

A Varázsló helyeslően bólintott, ugyanakkor gúnyosan elmosolyodott:
- Feltételes módba tedd át, Károly fiam! Az embereknek az lenne a legjobb, de a mai, vak eszükkel ezt még nem tudják belátni. Nem azért mondom én, hogy a Vers a Minden, a Művészetek Művészete, a Bűvészetek Bűvészete, a Csodák Csodája, mert én is verseket írok. Ne értsétek félre a félreérthetetlent! Én felette állok ilyen emberi gyengeségeknek. Aki Varázsló, annál a varázsszó, - meg a varázsvers is.

Ma még azonban, sajnos, az emberek szellemi színvonala rossz szelleműen szellemtelen. Levetítettem nekik egy varázslatot arról, hogy milyen gyönyörű a Fenséges Verspillanatok birodalma, ebben hangzott el Édenélet című, alig másfél órás kis költeményem. Háttérben képeket mutatott e varázslat az Édenről, - és mit csináltak az emberek? A férfiak a világszép Éváról szedték le képzeletben azt a parányi fügefalevelet, a nők meg lebiggyesztették ajkukat, és Éva szépségét vonták kétségbe, sőt, utóbbiak közül jó néhány el akarta csábítani Ádámot, ahelyett, hogy..

A tanítványok együttérzéssel tekintettek Mesterükre. Titkon arra gondoltak: de jó volna megnézniük a Mester versvarázslatát, - persze, azzal az érdekes, Évát is bemutató édenkerti háttérképpel!

Utóbbi kívánságukból csak annyi teljesült, hogy meghallgathatták Mesterük Édenélet című másfél órás költeményét, de a háttér nélkül, - viszont átszellemült
arcukról nem rítt le csalódás. No ez már valami. Aki másfél óráig átszellemült arcot tud vágni, az közeledik a Nagy Varázslat következő lépcsőfokához.

Olykorkíváncsi János azonban ezt magában nem nevezte Édenéletnek, - de még életnek sem.

Minek nevezte?

Hát, ha az elnevezést ő nem kötötte mások orrára, - én miért tenném ezt helyette?

(2013)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!