Feltöltve: 2012-12-15 18:27:51
Megtekintve: 1762
Hazug embert..
A HAZUG EMBERT KÖNNYEBB UTOLÉRNI, MINT A SÁNTA KUTYÁT, - ez a közmondás jut eszembe most, amint az ország (világ) karácsony felé vánszorog, és várhatóan újabb igen rossz év felé. Igaza van a közmondásnak, de már régebben hozzátettem Gondolatok, aforizmák c. írásomban: az, aki utoléri a hazugot, mit csinálhat majd vele?
Továbbá az is megjegyzendő: a sánta kutya utolérése (ha az utolérő valamiért felelősségre akarja vonni, például húskészítmény illetéktelen eltulajdonításáért) ezerszer kevésbé veszélyes, mint a hazug ember utolérése, még akkor is, ha az eb esetleg harapós. Láthatjuk ezt a legutóbbi évekből, évtizedekből is, - de egyébként ezt ordítja a fülekbe, ezt mutogatja a szemeknek a történelem is, a világé éppen úgy, mint Magyarországé.
Aki ma Magyarországon tárgyilagosságra törekszik, és nem felszínesen mutat rá társadalmi igazságtalanságokra, becstelenségekre, hanem utóbbiak gyökereit, a mélyebb összefüggéseket is igyekszik feltárni, mindenképpen retorzióra számíthat. Igyekeznek elhallgattatni. Ritkább is az ilyen ember, mint a fehér holló. Az utóbbi időszak diplomabotrányai során még a vak is láthatta, hogy mennyire megfélemlített a magyar értelmiség, de azt is: az erkölcs szónokló parlamenti (és nem parlamenti) lovagjai milyen erkölcstelenül védik a saját táborukba tartozó vétkeseket. Védik, a végsőkig, ráadásul többnyire milyen primitíven, ostobán, bármi áron!
A felelősség azonban az 1989 utáni mindegyik parlamenti pártnál fennállt, fennáll.
Nem arról van szó, ha a közmondásoknál maradunk: BAGOLY MONDJA VERÉBNEK, HOGY NAGYFEJŰ. Dehogy! Nem állítom, hogy közöttük semmi különbség nincsen, az megint túlzott leegyszerűsítés volna, de azt igen: ha őszintén megvizsgálnák eddigi tetteiket, a rendszerváltástól máig, bizony minden pártnál sok - finoman szólva helyteleníthető - dolgot találhatnának. Nem csak hibákat (utóbbiak emberileg gyakran megbocsáthatóak), - hanem vétkeket, bűnöket is. Olyan sokat, hogy azok tárgyilagos számbavétele, összegzése, feltárása még a birkatürelmű, és történelme során sok mindenhez hozzászokott magyar társadalmat is megdöbbenthetné.
Azt lehet mondani erre: ez a kapitalizmus. Így van, én is többször leírtam: alapvetően a kapitalizmus lényegéből következnek a társadalmi igazságtalanságok. Ám ez a hazai kapitalizmus valószínűleg még e társadalmi renden belül is a rosszabbak, igazságtalanabbak, erkölcsileg silányabbak közé tartozik.
Első pillanatra aprónak látszó dolgoknál is hamar kilóg a lóláb. Amikor a tévé képernyőn pózoló főpolitikus megrója a tüntető egyetemistákat, hozzáteszi: őket már nem is érinti a felsőoktatásra kedvezőtlen döntés, csak a középiskolásokat, - akkor ők miért tüntetnek? Sokan talán észre sem veszik milyen erkölcsi sötétséget sejtet egy ilyen kérdés, amely szerint elítélendő, ha valaki egy tágabb közösség érdekében is szót emel, nem csupán magának kapar, önzően.
Lehetetlen nem látni: a szinte napról napra változó hivatalos kinyilatkoztatások, majd végül bevezetett intézkedések általában nem az ország érdekét szolgálják, hanem csak szűk társadalmi rétegét, csoportét, - nagyon általánosítottan a gazdagokét. Persze, igyekeznek ezt leplezni (bármelyik hatalomra került pártról is van szó az elmúlt húsz egynéhány évben), félrevezetni azokat a tömegeket, amelyek - több okból is - nem képesek valódi érdekeik felismerésére.
Lassan, - egy kis tréfás túlzással - azt mondhatnánk: szinte nem is politikus e XXI. században, aki még nem hazudott. Különösön akkor, ha figyelembe vesszük: hallgatással (múltbeli és jelen tények, történések elhallgatásával) is lehet hazudni.
Rossz irányba megy Magyarország (is), - de lehetne ez másképpen? Van jó irány?
Amennyiben a hazafiságra gondolunk, azt válaszolhatjuk rá: elméletileg lehetne.
Elméletileg igen, de a valóságban nem, mert nincs hozzá elég hazáját szerető, becsületes hazafi, akiknek összefogásából - akár csak a válság hatásainak csökkentésére - legalább egy időre kedvezőbb helyzet jöhetne létre. (Jó volna olyan magyarokat látni című versemben is megfogalmaztam ezt, - az interneten olvasható.)
Eszembe jut az egyik Ady-versből (Ülj törvényt, Werbőczi):
Még magasról nézvést
Megvolna az ország..
Igen, nagyon magasról, a televízió képernyőjét belülről nézők (és sokszor eszüket nevetségesen játszók, okoskodók, hazudozók, álszenteskedők) jól megfizetett magaslatáról ma még úgy tűnhet: még megvan az ország..
Valójában azonban nincs meg, - ez nem ország!
Valami más van helyette, olyasmi, amit értelmes, becsületes ember aligha tudna, akarna méltányolni.
(2012)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)
Továbbá az is megjegyzendő: a sánta kutya utolérése (ha az utolérő valamiért felelősségre akarja vonni, például húskészítmény illetéktelen eltulajdonításáért) ezerszer kevésbé veszélyes, mint a hazug ember utolérése, még akkor is, ha az eb esetleg harapós. Láthatjuk ezt a legutóbbi évekből, évtizedekből is, - de egyébként ezt ordítja a fülekbe, ezt mutogatja a szemeknek a történelem is, a világé éppen úgy, mint Magyarországé.
Aki ma Magyarországon tárgyilagosságra törekszik, és nem felszínesen mutat rá társadalmi igazságtalanságokra, becstelenségekre, hanem utóbbiak gyökereit, a mélyebb összefüggéseket is igyekszik feltárni, mindenképpen retorzióra számíthat. Igyekeznek elhallgattatni. Ritkább is az ilyen ember, mint a fehér holló. Az utóbbi időszak diplomabotrányai során még a vak is láthatta, hogy mennyire megfélemlített a magyar értelmiség, de azt is: az erkölcs szónokló parlamenti (és nem parlamenti) lovagjai milyen erkölcstelenül védik a saját táborukba tartozó vétkeseket. Védik, a végsőkig, ráadásul többnyire milyen primitíven, ostobán, bármi áron!
A felelősség azonban az 1989 utáni mindegyik parlamenti pártnál fennállt, fennáll.
Nem arról van szó, ha a közmondásoknál maradunk: BAGOLY MONDJA VERÉBNEK, HOGY NAGYFEJŰ. Dehogy! Nem állítom, hogy közöttük semmi különbség nincsen, az megint túlzott leegyszerűsítés volna, de azt igen: ha őszintén megvizsgálnák eddigi tetteiket, a rendszerváltástól máig, bizony minden pártnál sok - finoman szólva helyteleníthető - dolgot találhatnának. Nem csak hibákat (utóbbiak emberileg gyakran megbocsáthatóak), - hanem vétkeket, bűnöket is. Olyan sokat, hogy azok tárgyilagos számbavétele, összegzése, feltárása még a birkatürelmű, és történelme során sok mindenhez hozzászokott magyar társadalmat is megdöbbenthetné.
Azt lehet mondani erre: ez a kapitalizmus. Így van, én is többször leírtam: alapvetően a kapitalizmus lényegéből következnek a társadalmi igazságtalanságok. Ám ez a hazai kapitalizmus valószínűleg még e társadalmi renden belül is a rosszabbak, igazságtalanabbak, erkölcsileg silányabbak közé tartozik.
Első pillanatra aprónak látszó dolgoknál is hamar kilóg a lóláb. Amikor a tévé képernyőn pózoló főpolitikus megrója a tüntető egyetemistákat, hozzáteszi: őket már nem is érinti a felsőoktatásra kedvezőtlen döntés, csak a középiskolásokat, - akkor ők miért tüntetnek? Sokan talán észre sem veszik milyen erkölcsi sötétséget sejtet egy ilyen kérdés, amely szerint elítélendő, ha valaki egy tágabb közösség érdekében is szót emel, nem csupán magának kapar, önzően.
Lehetetlen nem látni: a szinte napról napra változó hivatalos kinyilatkoztatások, majd végül bevezetett intézkedések általában nem az ország érdekét szolgálják, hanem csak szűk társadalmi rétegét, csoportét, - nagyon általánosítottan a gazdagokét. Persze, igyekeznek ezt leplezni (bármelyik hatalomra került pártról is van szó az elmúlt húsz egynéhány évben), félrevezetni azokat a tömegeket, amelyek - több okból is - nem képesek valódi érdekeik felismerésére.
Lassan, - egy kis tréfás túlzással - azt mondhatnánk: szinte nem is politikus e XXI. században, aki még nem hazudott. Különösön akkor, ha figyelembe vesszük: hallgatással (múltbeli és jelen tények, történések elhallgatásával) is lehet hazudni.
Rossz irányba megy Magyarország (is), - de lehetne ez másképpen? Van jó irány?
Amennyiben a hazafiságra gondolunk, azt válaszolhatjuk rá: elméletileg lehetne.
Elméletileg igen, de a valóságban nem, mert nincs hozzá elég hazáját szerető, becsületes hazafi, akiknek összefogásából - akár csak a válság hatásainak csökkentésére - legalább egy időre kedvezőbb helyzet jöhetne létre. (Jó volna olyan magyarokat látni című versemben is megfogalmaztam ezt, - az interneten olvasható.)
Eszembe jut az egyik Ady-versből (Ülj törvényt, Werbőczi):
Még magasról nézvést
Megvolna az ország..
Igen, nagyon magasról, a televízió képernyőjét belülről nézők (és sokszor eszüket nevetségesen játszók, okoskodók, hazudozók, álszenteskedők) jól megfizetett magaslatáról ma még úgy tűnhet: még megvan az ország..
Valójában azonban nincs meg, - ez nem ország!
Valami más van helyette, olyasmi, amit értelmes, becsületes ember aligha tudna, akarna méltányolni.
(2012)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-12-17 11:30:06
Kedves Bigiblue! Először is Neked és Családodnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok! Ez a legfontosabb (mármint ami a személyes részt illeti).Ami az országot illeti: ha az épületeket, kis házikókat és nagy, gőgös palotákat, meg a hozzájuk tartozó környezetet értjük ország alatt, akkor igazad van: még megvan az ország, - Szíriához képest.
Verseimből és egyes írásaimból azonban kitűnik, hogy az ország fogalmát tágabban értelmezem: így többek között az emberek becsületes erkölcsi felfogását, a közösségért való tenni akarását is beleértem, a társadalmi rend által meghatározott légkört is. Becstelen emberek, haszonlesők, eszméket meggyalázók, gyávák természetesen mindig voltak, de nem mindegy, hogy ezek az emberek HOL vannak és MILYEN SZÁMBAN.
A nemzettudatot illetően kérdés, hogy mit értesz alatta? Ezzel a fogalommal is nagy baj van, sokszor már meghatározásánál is, hát még ahogyan a gyakorlatban érvényesül! E tekintetben hozzászólásod - finoman szólva - túl optimistának tartom.
Üdvözöl: Miklós
2012-12-17 08:09:58
..lehet hogy már nincs is meg az ország?! A miénk még mindig sokkal jobban megvan, mit a többi..nem kell Szíriáig futni, közelebb is vannak szétesőfélben lévő országok..a nemzettudat megvan, és ez a lényeg ! :)