Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2012-03-02 18:37:58
Megtekintve: 1827
A szívemet
A szívemet megmutatom,
s elfedem újra,
de amikor elfedem is,
kilátszik búja.

Nincs elrejtés, tökéletes.
Rejtély is téved,
s titkok szövetén átbújik
kis, jaj!-nyi élet.

A létem már felesleges,
és nem az, mégsem:
még marasztalja a közel
a messzeségem.

Lélek, furcsán Anyag-fogoly,
mit akarsz itt benn?
A jó Anyag, a rossz Anyag
egyaránt isten.

Gyűlölöm őket: istenek,
s mindkettő balga..
Úgy vágyom a menekülést
Anyagtalanba!

Ott elmúlást is átölel
szépséges élet,
s nyugtalanok élénk-nyugodt
csend-messzeségek.

Ott az Idő értő király,
s fényévnyi távol
csupán pontocska pillanat
szívcsillagától.

(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-03-03 20:05:01
Kedves Barnaby! Az "Anyagtalan" a versben egyszerre jelenti az elmúlást, valamint az "eszmét" (nemes eszmét), bár ez csak nagyon közvetve bontakozik ki, nem is csupán a vers szövegéből, hanem a hozzá fűzhető gondolatokból. Az "Anyag" (akár jó, akár rossz), sajnos, parancsol nekünk (az én fizikai anyagom is egyre rosszabb, ami érthető), így, bizonyos értelemben, "istenünk", akár tetszik ez nekünk, akár nem.. Üdvözöl: Miklós
2012-03-03 19:45:41
Ráérsz még az "anyagtalanba" vágyódni...Ha jó, ha rossz, egyaránt Isteni...Te írtad..Gratulálok merengésed elgondolkodtatott.Valóban parány az ember, és a léte, szemrebbenésnyi sem...Üdvözöllek:B