Tulajdonképpen nem világos, hogy Magyarország megtámadása-e, ha az Európai Unió - a szokásos előadás után, amelyben a népszínműpárt parasztvakító dalai mellett liberális betyárok, és Zöld Marci hívei is énekeltek, bár némileg más-más kottából - követeli: ez az ország is tartsa be az EU szabályait, hiszen azért tag? Támadás-e ez, - vagy jogos követelés?

Mégis inkább azt gondolom: nem szép ilyen követelés az Európai Uniótól! Ha annyira ad a szabályaira, akkor azt is tudnia kellene: a kivétel erősíti a szabályt.

A bevétel ugyan egyesek szerint jobban erősíti, de szegény EU vízzel főz, és kivételekkel erősít, ha nincs elég bevétele.

Azon, persze, talán ugyancsak el lehetne tűnődni: a kormány-e az ország, vagy pedig a kormány az országé? Ám általában az autó azé, aki kormányozza, - de még ez sincsen mindig így, mert abból, hogy valaki a BKV buszt vezeti, nem következik egyenesen az: övé a busz. Személyautó kormánya sem feltétlenül azé, aki kormányozza, - esetleg az illető csak licenceli a négykerekűt.

Ám azért nagyon csúnya volt az Európai Hangos Meghallgatáson, hogy az EU parlamenti képviselők közül annyian és annyira röhögtek a magyar kormány küldöttjének szavain, amikor az nem a kötelező EU jogszabályok betartása mellett tett hitet, hanem a Magyar Egykulcsos Örökalkotmány mellett!

Miért nem lehet ezt megérteni? Ha valaki például házasságkötésekor hitet tesz Kétszínűen Háromszínű Hajnalhasadka mellett, - hát az nem tehet hitet egyidejűleg Eurókás Euanasztázia mellett! Az már csúnya többnejűség volna, a szépséges, önzően egyöntetű önérdekűség helyett!

Én megsajnáltam, - kit is? Kozmopolitaként ugyan kicsit szegény Európai Uniót is, hiszen Magyarország volt már egyszer ?nem rés, hanem erős bástya a béke frontján? (idézet Matyi bácsitól, az osztályharc egykori vezérétől, ötvenes évek első fele), így - bármennyire jogában is áll most e kis országnak, hogy erős rés legyen a háború frontján - nem lehet egy nagy öröm az EU-nak Magyarország, réstagként. Ugyanakkor azonban a Kétharmados (vagy azóta már Kitudjahányadtörtes) Országgal is együtt érzek, hiszen mellőle lassan, hogy az Adytól kölcsönvett sort használjam: - Úgy elfogy a magyar, / Mintha nem lett volna.

Igaz, lassan fogy, de nem minden lassú víz mos partot, pártot.

Utóbbi együtt érzés némi muníciót adat velem a Kormánynak: mit tegyen, ha megint szemérmetlenül szemére hányja az EU a szemére hányni valót?

Nem nehéz kitalálnia olyasmit, amit eddig is mindig kitalált, - csak vigyázzon a kitálalókra! Néhány ügyes vakítómondatot itt közlök, de zárójelben azt is, amit nem szabad kikottyantani hozzá, mert a sajtókutyaszabadság csak addig jó bizonyos hatalomcélokra, amíg meg van kötve a kutya, láncon!

No, lássuk csak! Szerintem igen jól fel lehet használni ilyesmiket, csak - mint eddig - nagy mellénnyel, pókerarccal, ledorongoló alázattal, hatásos hatásvadászattal kell mondani, mondogatni, idézgetni:

MI, KÉREM, TUDUNK SZÁMOLNI EBBEN AZ ORSZÁGBAN! NÁLUNK A KÉTSZER KETTŐ MINDIG NÉGY! (Persze, hogy tudunk számolni, a velünk egyet nem értőkkel ügyesen leszámolunk, a kétszer kettő pedig mindig négy, csak, ha magunknak osztunk, akkor előbb a négyet beszorozzuk egy kis csinos számítópolgár jogszámocskával!)

MI BÜSZKÉK VAGYUNK AZ IGAZSÁGRA, AMELY NAGY KIRÁLYUNK, MÁTYÁS KORONÁJÁNAK IS ÉKKÖVE VOLT! (Ezt nyugodtan mondhatjuk, hiszen a közmondás is tudja: - Meghalt Mátyás, oda az igazság! No és bárki büszke lehet bármire, attól ellenfeleink házikója még fellángolhat és elüszkösödhet!)

A JELSZAVUNK, KÉREM, UGYANAZ, AMI A NAGY MAGYAR KÖLTŐÉ, PETŐFI SÁNDORÉ VOLT: ?A NÉPPEL TŰZÖN-VÍZEN ÁT!?
(Miért ne lehetne ez a jelszavunk? Lesz még itt tűz is, víz is, a tűzből a néppel kikapartatjuk magunknak a gesztenyét, ha pedig jön a víz, majd kiáltunk egy nagyot: - Utánunk az özönvíz! Egyénként a vízről jut eszembe: az a csacska Petőfi versébe tette a Tiszát, mi viszont szoborba.. )

MI NEM FÉLÜNK SENKITŐL! SZLOVÁKIÁNAK IS MEG KELL ÉRTENIE: A MAGYAR ÚGY LEGYEN NÁLA ÁLLAMPOLGÁR, HOGY EGYÚTTAL NÁLUNK POLGÁR! (Meg, persze, nálunk úgy állampolgár, hogy nálam szavazópolgár..)

A MAGYAR SAJTÓ SZABAD! EZ ORSZÁGUNKBAN NEM IS KÉRDÉS!
(Tényleg nem kérdés, a sajtó bármivel szabadon foglalkozhat, - csak, ha nekünk nem tetsző dologgal kezd foglalkozni, mi is szabadon foglalkozunk vele, és, ha kell, határtalanul szabadon, hiszen Jupiternek szabad azt, amit az ökörnek nem!)

SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉGÜNKHÖZ NEM FÉRHET KÉTSÉG! MÉG A ROKKANTAK ELLÁTÁSÁVAL IS SOKAT TÖRŐDÜNK! (Az érzékenység, mint annyi minden, viszonylagos: a tapír bőre is érzékeny, vastagsága ellenére, ha összehasonlítjuk, mondjuk, a bükkfa bütykös kérgével. No és a rokkantakat is ellátjuk soron kívüli felülvizsgálatokra szóló bosszantópapírokkal, meg ellátjuk a bajukat, ha nagyon ugrálnak azzal a kerekes tolószékükkel!)

(2012)