Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2012-02-04 20:50:24
Megtekintve: 1917
A Gúnyos minimesékből (5)
AZ ISTENEK SZIGETÉN

A bölcselő az Istenek Szigetén nyaralt. Hamarosan kiderült: barátja ugyanott élvezi a tengert, a napsütést és a mézízű narancsokat.

Együtt sétálgattak, kritizálgatták az emberek viselt dolgait, amikor hirtelen két angyal ereszkedett alá, és a közeli dombra hatalmas kőtáblát helyezett, belevésett, okosan tiltó parancsokkal az emberek számára.

- Nézzük meg a házirendet! - javasolta a bölcselő. Megnézték, és a kőtáblán levő szigorú figyelmeztetéseket nagyon is helyesnek találták.

- Fogadjunk, hogy az emberek el sem olvassák majd mindezt! - mondta a bölcselő barátja.

- Dehogynem! - ellenkezett a bölcselő. Elolvasni elolvassák majd, de értelmezésüket igencsak különös módon fogják saját magukra illeszteni. Sok ember annyira saját prókátor, hogy nem lehet megkülönböztetni a legravaszabb rókától!

Ezúttal egyiküknek sem lett igaza: egyesek tényleg nem olvasták el a tiltásokat, mások igen, de sajátos módon úgy gondolták például, hogy amit ők tesznek az nem lopás, hanem joghézagok ügyes, dicsérendő kihasználása. Bár meglepő, de olyanok is akadtak, akik a tilalmakat betartották.

A bölcselő és barátja azonban a továbbiakban nem törődött velük: az isteni parancsoktól átpártoltak az édes, isteni narancsokhoz, azon bölcs gondolat alapján, hogy, ha a bölcselő nyaral, akkor nem köteles nap mint nap annyit bölcselkedni.

A MACSKA TEMETÉSE

A bölcselő házi temetést rendezett a kertben, elhunyt macskájának.

A kutya ugatós búcsúbeszédében kiemelte, hogy életében mily kitűnő futó is volt a cica. A feketerigók nagyon füttyögettek, és sötét tollruhába öltöztek a temetésre, ahogy illett is, persze, az is igaz: nem volt más felvenni valójuk. A galambok bánatosan búgták az Erre-erre-ment el a lelke.. kezdetű dalocskát.

Legfeltűnőbb azonban egy szürke kisegér volt: csak úgy potyogtak a könnyei!

- Ó, házad, kerted nemes állatai mint szerették cicuskádat! - jegyezte meg elismerően a bölcselő barátja.

A bölcselő elmosolyodott:
- Ó, csak az embereket játsszák, utánozzák! A kutya azért beszélt a cica gyors futásáról, mert bánatos amiért egyszer sem került fogai közé cicafarok. A feketerigók füttye azt jelenti: most legalább egy macskával kevesebb van e környéken. A galambbúgásból is kiérzem: szomorúak, mert, szerintük, a cica jóval előbb is visszaadhatta volna lelkét állatteremtőjének. Az egérke pedig méltán ont könnyeket, de nem a cicáért teszi ezt, hanem saját családjáért: feleségét, három fiacskáját és két leánykáját falta be a cicus, akit pedig nem éheztettem, hanem a boltban vásárolt legízletesebb cicaeledeleket raktam elébe, - de, úgy látszik, gyakran vágyott egy kis hazaira is!

A BÖLCSELŐ ÉS A LÉGY

Egy félművelt, tudálékos ember mindenáron igyekezett belekötni a bölcselő írásaiba. Utóbbi ezen először csak mosolygott, és kioktatta őt miként közelíthetné helytelen nézeteit az igazsághoz. Ez azonban falra borsónak bizonyult, így a filozófus a kellemetlen emberkét továbbiakban már válaszra sem méltatta.

Ám néhány nap múlva, amikor a bölcselő éppen barátjával reggelizett, hívatlanul beállított hozzá a kötekedő. Ugyanabban a pillanatban egy légy is beszökött az ablakon, és terepszemlét tartott az asztalterítőre kitett elemózsia felett.

A bölcselőnek a legyet sikerült egyből agyonütnie, de a kellemetlenkedő emberke ajtón kívülre tuszkolása már nehezebben ment, ráadásul sejteni lehetett: utóbbi megoldás csak ideiglenes.

Amikor visszaültek a reggelizőasztalhoz, a bölcselő barátja, némi évődéssel, így szólt:
- No, bár nem sikerült nálad a mondás, hogy két legyet egy csapásra, nem is beszélve a mesebeli szabólegényről, aki egyszerre hét legyet ütött agyon, ám azért egy légy is eredmény. Légy szerény, mára elégedj meg ennyivel!

A bölcselő kissé bosszúsan, de tréfálkozón dörmögte:
- Nem is tudom, hogy a szemtelenkedést, pimaszkodást az a sok ember a legyektől tanulta-e, vagy éppen fordítva: a legyek vették át az emberektől a helytelen viselkedést. Mindenesetre az a mondás, hogy szemtelen, mint a piaci légy sokszorosan igaz, sajnos, e világ óriási piacára, legyeire és emberlegyeire egyaránt!

MI AZ, AMI ÉRDEKES?

A bölcselő ott ült a rét szélén. Olvasgatott. Ám felpillantott, amikor egy arra haladó fiatalember így szólt a mellette haladó leányhoz:
- Nézd csak, milyen gyönyörű és érdekes ez az élettel lüktető, virágos rét!

A szerelmespár továbbment, a bölcselő pedig ismét elmélyedt olvasmányában.

Hamarosan másik pár ment arra, viselkedésük alapján valószínűleg férj és feleség. A férfi odaszólt feleségének:
- Ezen az unalmas tájon nincs semmi érdekes. Virágok, méhek, madárhangok.. Menjünk be inkább a városba!

A bölcselő ezt is hallotta. Elmosolyodott, mert arra gondolt: tulajdonképpen mindkét vélemény igaz. Az, hogy valami érdekes-e, legtöbbször mindenekelőtt attól függ, hogy az adott időben ki az érdeklődő.

No, persze, az adott idő is lényeges, ugyanis a bölcselő, aki éppen nyaralt, a rét szélén nem valamiféle csudaokos munkát olvasgatott, hanem ezúttal az egyik limonádészerző MINCIMANCI HÁROM HÁZASSÁGA című, túlságosan is könnyű fajsúlyú könyvecskéjét.

SOK VAGY KEVÉS?

A bölcselő kirándulni vitte kis unokáját, aki az erdő közepén kijelentette:
- Sonkás zsemlét kérek!

Jó étvágyú volt Marci, de negyedik sonkás zsemlét már nem kapott, azon egyszerű okból, hogy a bölcselő hátizsákjában nem volt több háromnál. Négyet ugyanis a kirándulásra felkészüléskor túl soknak gondolt a gondolatok tudósa.

- Kevés volt! - jegyezte meg, kissé panaszos hangon, Marci, az unoka.

A bölcselő kárpótolni akarta Marcit a nemlétező negyedik zsemléért valamiféle szellemi ajándékkal, ezért leültette a fatönkre és így szólt:
- Kevés volt, de te is gondosabban ehettél volna, kis Morzsáló Marcikám! Most bemutatom neked a példát arra, hogy minden viszonylagos, relatív, így a sok és kevés is. Azokat a nagyobb morzsákat, látod, leszálló madárkák veszik majd csőrükbe, teszik begyükbe. Ők, valószínűleg, keveslik majd, amit találnak, de, nézd, a hangyák máris nekiestek a kisebb részecskéknek, viszik be a hangyabolyba. Utóbbiak, szerintem, nem mondják arra, amit - kissé pazarlón - juttattál nekik, hogy kevés, hanem elégedettek. Ugye, érdemes végiggondolni mindezt?! Elégedett vagy a magyarázattal?

- Az lennék, - válaszolta Marci - ha ráadásnak kaphatnék egy negyedik sonkás zsemlét is..

- Csak egy okos közmondást adhatok helyette ráadásnak! - mosolyodott el a bölcselő. Így hangzik: - Ahol nincs, ott ne keress! Hozzáteszem: se sokat, se keveset..

NAGYOTMONDÁS

Egy emberke választási kortesbeszédében egekig dicsérte az előző ciklusban választóit ugyancsak földhöz- /és saját zsebhez-/ ragadtan képviselgető képviselőjelöltet. Végül tréfásan megjegyezte:
- A mondás ugyan úgy tartja: - Nincs kolbászból fonva a kerítés, de a mi jeles képviselőjelöltünk, ha megválasztják, majd sort kerít arra, hogy a mi vidékünkön abból legyen!

A bölcselő gúnyos mosoly kíséretében jegyezte meg barátjának:
- Nos, ha ezen a tájon a kutyáknak szavazati joguk volna, ilyen kolbászígéretekre e nagykutya megválasztását bizonyosnak venném..

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!