ZSEBRE VÁGOTT ORSZÁG

A király születésnapjának reggelén az udvaroncok mesebeli ajándékokkal és csillagos égig felmagasztaló cifra szavakkal árasztották el uralkodójukat. A legnagyobb meglepetést azonban az udvari bolond, Misi, keltette, aki igen termetes, csúf pulykát hozott magával.

A király kérdően vonta fel szemöldökét, de Misi nem jött zavarba:
- Ezt a pulykát azért hoztam, hogy mindig ő haragudjon felséged helyett, mert a harag árt a szépségnek és az egészségnek. Felséged csak nyájasodjon, hájasodjon, bájoskodjon..

A király nevetett, helyeslően bólintott a tréfára, de azért rászólt Misire:
- No és az engem köszöntő szavak?!

- Itt vannak azok is! - készségeskedett Misi. Méghozzá versben:

Minden szentnek is, hehehe,
maga felé hajlik keze!
Nagy uralkodónk, annyi szent,
ebben más szentnél túlteszent!

A király nem sértődött meg, sőt, megtoldotta Misi gondolatát egy kis további öntréfálkozással-öndicsekvéssel:
- Misikém, nem vetted észre, hogy uralkodói kezem nem csupán saját magam felé hajlik, hanem előbb mindig tőlem el, magabiztosan másokhoz?! A minap is így vágtam zsebre
egy újabb országot! Birodalmam egyre nő, mint esőben a gomba..

Misi óvatoskodó képet vágott:
- Észrevettem, király komám, de nem minden gomba ehető ám! Miután e birodalmadhoz csatolt országban felemelted a házadót, egyre csak szüli-szülögeti a lázadót..

A király fizimiskája erre csöppecskét elkomorult, de még a tréfánál maradt:
- Lázadók?! Lázas vagy, Misikém?! A lázadók régen olajra léptek! A hozzánk csatolt ország ég a vágytól, hogy az én bölcs, igazságosan szabadságos irányításom alatt folytathassa munkálkodó mindennapjait!

Misi komikus arckifejezéssel szimatolta körül a király zsebét, és így szólt:
- Akárhogy is van, én füstszagot érzek! Lehet, hogy az általad zsebre vágott országban parázslik valami a hamu alatt? Lehet, hogy neked sütik, komám, a hamuban sült pogácsát - útravalónak?!

A király erre kényszeredetten nevetett, ám Misit - a birodalom történetében először - nem hívta meg a születésnapi ünnepségekre. Szegény kis igazságmondó bohóc kénytelen volt szűk ablakocskájából elnézegetni a sötét égre felrepülő, csillagot szóró, ujjongó fényű rakétákat.

Ám hamarosan új hírek érkeztek a királyhoz, ezekből az is kiviláglott: nem Misi volt az igazi udvari bolond a királyi udvarban!

A PÁLINKÁS HORDÓK

A csapat - nagy hadsereg kicsike maradványa - egy ezredessel az élen megmenekült a körülzárástól és elfoglalt egy sárkunyhós, nyomorúságos, romos falucskát. A kocsma azonban csodálatosképpen épen maradt, benne három pálinkás hordóval.

A katonák meg akarták rohamozni a hordókat, de az ezredes elővette pisztolyát, és mindegyik hordóba belelőtt, majd a keletkezett pálinkapocsolya előtt, magasba emelt fegyverrel, gúnyosan megkérdezte:
- Nos, akar-e valaki pálinkás hordó lenni?!

A katonák elkeseredetten nézték, esztelen pálinkapazarlásnak tartották a dolgot, de nem mertek megszólalni.

Parancsnokuk kemény, de most már inkább oktató hangon tette hozzá:
- Minden pillanatban készen kell állnunk a harcra! Ilyenkor, háborúban, a pálinka gyakran ugyanolyan ellenségünkké lesz, mint az ellenség!

Az egyik tartalékos hadnagy, civilben orvos, halkan megjegyezte:
- Sok embernek még békében is ellenségévé lesz!

Az ezredes tettének helyessége még aznap éjjel beigazolódott. Az ellenség meg akarta lepni őket. Miként állhattak volna ellent, ha a pálinka mámorossá teszi agyukat, elbizonytalanítja kezüket-lábukat?

HINNI ÉS TUDNI

Csörgődiós Misi, az éles eszű udvari bolond, és Kalácsos Károly, a királyi főszakács, jó barátságban voltak. Egy alkalommal a főszakács igen ízletes töltött csirkét készített, és kitette egy tálra: hűljön kicsikét.

Közben valami miatt haza kellett szaladnia, de azt mondta a konyhán hívatlan vendégként tébláboló Misinek: tíz perc múlva visszajön.

Misi nem tudott ellenállni a töltött csirke csábításának. Előbb megkóstolta, utána kóstolgatta, majd bekóstolta. Tartott azonban attól, hogy a főszakács a csirkecsontváz láttán mérges lesz, ezért elébe sietett és így szólt:
- Múltkor leckét kértél tőlem a magasabb körű gondolkodásból, most úgy döntöttem, kezdjük el a HINNI és TUDNI különbségével. Megkérdezem tőled: milyen háziszárnyas sült teteme terpeszkedik a királyi konyhán?!

- Az általam készített különleges ízesítésű töltött csirke! - vágta rá büszkén a főszakács.

- Ezt te - HISZED! - mondta Misi. Én azonban TUDOM, hogy már nincsen ott, mert bennem vagyon ez a remek étekvagyon!

A főszakács iszonyú mérges lett:
- Te meg azt HISZED, hogy ha még egyszer konyhámba tolod a képed, nem foglak elegyengetni a nyújtófával, de én TUDOM: megkapod majd a magadét!

Az elkeseredett és dühös étekművész fülön akarta csípni Misit, de az elugrott, megugrott, nyelvet öltött:
- Nocsak, milyen gyorsan tanulsz! Az első leckét sikeresen elsajátítottad. Hiába: jó tanárnál élesedik a szorgalmas tanuló esze! Persze, azért még van mit tanulnod! Most azt HISZED, hogy el fogsz tángálni, én viszont TUDOM, hogy nem, mert hamarosan kiengesztellek, megnevettetlek!

Így is történt.