A bárány kanyargós patak alsó részén iszogatott, amikor feljebb megjelent három farkas. Egy helyett hárman voltak, így némi többletet adtak az ezópusi meséhez, de annál nagyobb egyhangú egyetértésben üvöltöttek le a bárányra:
- Inni akarunk! Miért zavarod meg a vizet, te gyapjas gazfickó?!

- Miképpen zavarhatnám?! - bégetett csodálkozón a bárány. Hiszen a tisztelt farkas urak vannak a patak felsőbb részénél!

A farkasoknak nem tetszett a logikus válasz, mert nem a logikát, hanem a bárányhúst kívánták. Visszamennydörögtek:
- Emlékszünk rád, göndör szőrös legelőrémecske! Tavaly rágalmakat terjesztettél rólunk!

- Én?! - hüledezett a bárány. No de, farkas urak, mint tehettem volna ilyet? Tavaly még meg sem születtem!

Ez is logikus volt, de a farkasok nem kedvelték a logikát, hacsak nem tehették nyakába az igát. Úgy vélték: ez a szemtelen juhfattyú direkt, csak azért is nem született meg tavaly, hogy most meghazudtolhassa őket. Felhördültek:
- Ha nem te rágalmaztál meg bennünket, akkor anyád volt, vagy apád, vagy nénikéd, vagy bácsikád, vagy az a pimasz veres pásztorod, vagy annak felkötni való kutyája! Akárhogy is volt a volt, most megfizetsz érte!

A három farkas szikrázó foggal ugrott rá a báránykára, hogy miszlikbe szaggassa. A bárány valóban apró cafatokra tépődött szét.

Idáig Ezópus meséje rendben. Az már viszont meglepő mese túlteljesítés, hogy a három farkas is hasonlóképpen felaprózódott a nagy BUMM! során. A bárány hasa alatt ugyanis egy köteg odarögzített robbanóanyag volt.

Két varjú biztonságos távolból figyelte az eseményeket, és már csak a bomba által megterített mezőasztalhoz szálltak le. Az öregebbik így oktatta a fiatalabbat:
- Ezópus idejében a farkasé lett a bárány. Most jobb világ van, mert időnként miénk a bárány is, meg a farkas is, méghozzá vagdalt húsként, csőrbe kész állapotban. Így lesz mindaddig, amíg a farkasok nem tanulnak semmit a mese új változatából..

A fiatalabb varjú egy farkasszemet halászott ki a galagonyabokor alól, lenyelte és elégedetten jegyezte meg:
- Szemesnek áll a világ! Reméljük: jó ideig nem tanulnak, mert ha igen, akkor vége lesz ennek a mesebeli varjúéletnek.. pedig kár volna érte.. de még mekkora KÁR!