Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2020-08-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2012-01-14 19:15:59
Megtekintve: 810
Állatokról - tréfásan, de tréfa nélkül
SAS
Háborúk ragadozó címermadara, olykor két fejjel ábrázolják. A történelem utóbbira vonatkozóan is azt mutatja: inkább egy fej kellene neki, több ésszel! Mire háborújelképes fejét vagy fejeit elveszti, addigra, sajnos, már sokan mások is elvesztették fejüket vagy egyéb testrészüket.

KUTYA
Még mindig hűséges az emberhez. Úgy látszik, hiába él az ember környezetében, képtelen megtanulni - a hűtlenséget.

TYÚK
Lehet belőle pörkölt, de, ha tyúktolvaj szakácskodik belőle, esetleg pört költ: tyúkpert.

NYÚL
Nagy szemeivel sok mindent láthatott már a világból, ha oly gyakran felhúzza a nyúlcipőt!

KACSA
Médiasztár. Az állatok közül leggyakrabban ő szerepel az újságokban, még a meztelenkedő színésznőket és a nyeglén zenebolondos bolondzenész világfiakat is lehagyja e versengésben.

BÉKA
Kétéltű, de, ha rálépnek, akkor már nem.

SZÚNYOG
Vért szív, de korántsem csapol le annyit az emberből, mint amennyit utóbbitól /vagy olykor néha emberek óriási tömegétől/ másik ember.

KAKUKK
Más madarak fészkébe lopja be tojását, így fordított tolvaj: nem ellop, hanem belop /igaz, közben a másik madár egyik tojásából földirántottát csinál/. Egyébként is különc: nem a szíve szőrös, hanem kedvenc hernyója. Rokona a kakukkos óra, ez mindig tudja hány óra van, abban azonban utóbbi nem okos, hogy nem csak tudja, hanem kakukk-kuksolás helyett rögvest ki is kiáltja.

KECSKE
Igénytelen állat: hitvány, csenevész bokrokról is panaszkodás nélkül lerágja a kérget. Azt, hogy a kecskefeleség rágja-e férje fülét - nem tudom. Miért ne rágná? Egykor a nősténykecskét a szegények tehenének nevezték, de manapság az igazán szegényeknek még kecskéjük sincsen Kismagyarországon. Káposztaszerető, de szerelmét a káposzta, nagy sajnálatára, nem viszonozza. Néha azonban, mint egyes politikusok, igen sok káposztára tesz szert. Az más káposzta, hogy hogyan, de sejthető: e káposzta másé lett volna, ha a kecske ott nem lett volna.

TEHÉN
Előbb legeltetni kell és csak utána lehet fejni! Egyes uraskodók ott fent erről szeretnek megfeledkezni, pedig leginkább fejéshez kell a józan fej. Az ügyes kéz, önmagában, nem elég!

BIKA
Ha vörös színt lát: elbődül, fújtat, nekimegy. Ha a szín nem is vörös, de bikaérdeke úgy kívánja, akkor is vörösnek bődíti és nekimegy. Azért van hatalomszarva, hogy használja - legalábbis így gondolja, politikusként. Bikacsökkenteni kellene!

PULYKA
Az emberek igen kedvelik a mondást: ?Szebb a páva, mint a pulyka.? A mondás népszerűségének fő oka, hogy ezzel két legyet, azaz háziszárnyast üthetnek egycsapásra. Méregbe gurítják ugyanis a pulykát, amelyik amúgy is vérmes természetű. A pávát azonban, a Szépség Beképzelt Madarát, még inkább bosszantja a dolog: hát őt éppen a pulykával kell összehasonlítani, egy napon említeni, méghozzá szépségügyben?! A mondás hallatán igen csúnya hangon kezdi emlegetni nem csak a pulykát, hanem a környező udvaroncvilágot is.
Ami a világot illeti: sokban igaza van.

FECSKE
Folyton fecseg, csivitel és vitorlázik az ég taván. Úrvitorlás vagy Isten kis robotos madárkája? A rovarok számára ő a Sors, de a Sors számára ő is csak kis fehér mellényes pontocska.

PACSIRTA
Gyönyörűen énekel, de a magasban. A naivabbak szerint azért ott, hogy többen hallják, de mi a valóság? Ott némileg biztonságosabban érzi magát, mint földközelben. Vajon mit tudhatott meg ez a bájos madárka az emberekről?!

HÁZI ROZSDAFARKÚ
A házi rozsdafarkú nevét férjéről kapta, aki házi feleségével meglehetősen ritkán létesített intim kapcsolatot, ezért berozsdásodott bebillegetendő testrésze. Állítólag azonban házon kívül nem is annyira rozsdás farkú, csak feleségétől a nász után kissé távolabb mász, azaz, pontosabban, repül.

KATICABOGÁR
A minap e csinos bogárka levelet kapott: - Tisztelt Kisasszony! Szíves figyelmébe ajánlott tanácsom: hat lába közül egyiket se tegye be Irakba! Ha berakott volna oda valamit, most ideje onnan kirakni! Ugye, ismeri a katicás gyermekversikét? Ott, az iraki kirakójátékban, ha egyelőre nem is a törökök jönnek, de a sós vízbe, meg a kerék alá tevés és a többi gyermekversike-szörnyűség nagyon is valószínű! Csókoltatom a Kisasszony mind a hét pettyét! Hétszerlepöttyintett Terrorista Pista, bombabiciklista.

TEVE
Nem tudom, hogy a tevére púpot ki teve. Talán a Gondviselés azon elgondolásból, hogy a Sors nem tesz majd púpot a tevehátra, ha látja: már van rajta egy vagy kettő.
A Gondviselés ezen gondatlan elgondolása nem vált be: a teve testi púpjai mellé gyakran kap rakománypúpot, meg lelki púpokat, melyeket a testieknél sokkal nehezebb elviselnie. Mit tehet? Mégis elviseli vagy, ha végképp elviselhetetlennek tartja, kimúl.

RÓKA
Ravasznak ravasz, de azért korántsem annyira, mint sok ügyvéd vagy politikus..

BORZ
A borz minden rendszerben maga ásta üregrendszer él, de a magyar /és világ-/ történelemben gyakorta használt jelzők első betűit is kisajátította magának: RORZalmas, BORZasztó, BORZongató, BORZadály/.

A borzházasság egyesek szerint ideális házasság, ahogy BREHM, a világhírű állattudós, írja: - Nász idején párjával együtt él, máskor azonban egyedül lakik és sem párjával, sem más állattal nem tart barátságot.
Hozzáteszem: - Hja, így könnyű még a házasság édes terhe is!

A borz nagyon szereti a tisztaságot /nem azonos a bűzös borzzal!/, ezért manapság egyetlen pártnak sem tagja, még csak nem is szavazópolgára.
A telet átalussza meleg, lágy vackán /Brehm/. Azt, hogy vacka mitől meleg, nem tudom, hiszen nem fűt. Álmát illetően a tudósok eddig még nem nyilatkoztak /Brehm sem/, így - Ady Endre szavaival - fel kell tennem a kérdést /noha a költő ezt, a rá jellemző nagyvonalúsággal, nem csupán a borzra, hanem az egész Hungarian téli tájra vonatkoztatta/, hogy manapság: - Álmodik-e, álma még maradt?

No és, ha maradt, nem rémálom-e?

RÁK
Hátrafelé megyeget, meggyőződése, hogy az célszerűbb, mint előre. Így van? Én óvatosan csak annyit jegyzek meg: esete válogatja. Olykor hátrafelé van az előre és előrefelé a hátra. Amennyiben hátunk mögött van a terített asztal ínycsiklandó finomságokkal, úgy hátrafelé van az előre! Máskor viszont eszünkbe jut: nem mindenki szabó, aki ollót csattogtat. Már csak ilyen bonyolult a világ, különösen, ha nem akarjuk egyszerűnek látni az egyszerűt.

ANGOLNA
Kanyargós külsejét tekintve tréfásan megjegyezhetnénk: halak kígyója, ám belőle is lehet kígyók hala ebben a tekergős világban.

KENGURU
Áll, áll, nem tudja eldönteni: ugráljon-e vagy nem. Ha ugrál: rosszul jár, ha nem ugrál: a sajtó ráfogja, hogy nem is igazi kenguru, csak álkenguru. Ha erszényébe kengurucska kerül, nem kerül bele pénz, ha nem kerül bele kengurucska, akkor megfeddik: nem segíti elő a kenguruszaporulatot, kihal a kengurunemzet. Ha ezt-azt elken, kenőpénzre tehet szert, de gurulhat is, ha nem ken - még nagyobb baja lehet belőle. Hát ezektől az embertelen
ellentmondásoktól előbb-utóbb megkengurul-elkengurul nemcsak a kenguru, de az ember is!

MAJOM
Szerencsére nem sejti még, hogy az ember rokona. Ha rájön e keserű igazságra, fogadok: megpróbálja majd letagadni!

ELEFÁNT
Az elefántról mindenki láthatná, hogy az egykori mammut rokona, de a mammutcégek által felbérelt tudósok és más manipulátorok segítségével ezt letagadtatta. A szólás azt tartja róla, hogy nem tud tapintatosan viselkedni a porcelánboltban. Ez azonban ma már Kismagyarországon nem is szükséges: Elefánt János akár tucatnyi porcelánboltot is vehet magának és tulajdonosként nem kell betennie oszloplábait egyikbe sem: a profitot elviszik neki a boltvezetők az elefántház-palotába. A tapintatos viselkedés egyébként amúgy is kiment a divatból Kismagyarországon és - ahogy látom - így van ez a nagyvilágban is.

Az elefánt nagyon tud hallgatódzni /óriásfülek/, megorrolni /hosszú, vastag ormány/ és, ha megorrolás után rálép a megorroltató lábára, hát utóbbit úgy leszázalékolják utána, mint a pinty! /A pinty kis madárka, de az illető rokkant nyugdíja sem lesz pintypityinkénél nagyobb e kisembereknél filléreskedő, húsosfazék-embereknél viszont bőkezűen pazarló Kismagyarországon./

Az elefántnak agyara is van, de mekkora! Ez már döfi! /..és jaj, ha döfi!/ Jó ezt tudni nemcsak Elefánt Jánosról, de a mammutcéges John Elefant-ról is!

ZEBRA
A zebra csíkos rabruhában éldegél a részére kijelölt parkbörtön területén. Elítéltetésének oka a szokásos: az állította az oroszlánról, hogy ez a macskaféle ragadozó nemcsak a struccpipihúsra, hanem a zebrahúsra is veszélyes, sőt, az antilop, amelyiknek az oroszlán örömében nyakába ugrik, az sem lop már többet a bennszülöttek vetéséből, akár Anti névre hallgat, akár nem.
Az oroszlán e miatti kijelentéseiért beperelte a zebrát rágalmazás címén a Szavannabíróságnál. No, ott azután van szava az oroszlánnak! Nem is nagyon kellett rágnia a bíróság fülét zebraügyben, hiszen a zebra állítását csak mindennapi tapasztalatokkal és napnál világosabb tényekkel tudta bizonyítani, ilyesmiket azonban nem fogad el Szavannabíróság, amelyik már régen megunta a túlzott afrikai napsütést. Terhelően esett latba az is, amit Brehm írt a zebráról: természetét jellemzi a féktelen szabadságszeretet. A Szavannabíróság rámutatott, hogy mindenhez kell fék, a szabadságszeretethez azonban különösképpen, mert azt le kell fékezni a sörényes nagyurak érdekei előtt. Legfeljebb Petőfi, a nagy magyar költő, képezhet kivételt, ő verseiben féktelenkedhet, no, persze, csak így utólag, mivel már több, mint százötven éve meghalt..

LAJHÁR
A lajhárról általában elmarasztalóan beszélnek, mert csak csüng, függ a fán, azt a gyümölcsöt eszegeti, amit elér, és nem siet sehová sem. Szerintem jobban teszi ezt annál, mintha hordószónok politikusok ajakán csüngne és az is kétséges mi értelme volna bárhová sietnie. Évei így is, úgy is meg vannak számlálva, hiszen nem élhet másutt csak az őserdőben, az őserdőket viszont nagyon irtják azon rossz természetű emberek parancsára, akik szerint az Emberiségnek ki kell irtani a Természetet a Földön, végül pedig, az Irtó Nagy Mű megkoronázásul, természetesen, saját magát is.

KROKODILUS
A zöld pikkelyes bőrű krokodilus forró égövi tavakban és folyókban egykedvűsködik, vizisütkérezik, úgy tűnik, végtelen türelemmel a végtelenségig, ez azonban félig-meddig látszat. Olykor ugyanis elunja a dolgot és fatörzsnek álcázza magát. Ebben igen tehetséges. A fatörzs-krokodilus a közelébe kerülő barna- vagy fekete bőrű bennszülöttekkel nagyon szeret fogócskát játszani, főleg lábfogócskát, de, ha a csónakból a bennszülött leány vízbe nyújtja kezét hűsítés céljából, akkor a krokodilus gyakran megtartja vele a kézfogót. Az óriási hüllő ménkű nagy szájában olykor-olykor eltűnik egy-egy nagyszájú bennszülött feleség is, de, ettől eltekintve, e fogócskázásból kevés hasznot húznak az őslakosok. Régebben egyes krokodilusok fehér bőrű emberekkel is eljátszottak egy-egy fatörzsből fogócska-játékot, de erre e hüle hüllők még a forró Afrikában is nagyon ráfáztak: a fehérek csónakba ültek és a folyókon minden fatörzsre rápuffantottak puskájukkal. Az eltalált fatörzs, ha tényleg az volt, továbbúszott, de ha nem az volt, akkor kénytelen volt megmutatni sárgásfehér hasát.
A krokodilusokat a fehér bőrűek ma már krokodilfarmokon tenyésztik, a krokodilustojásokat azonban óvatosabban kell összeszedni, mint a tyúkfarmon a tyúktojásokat. A fejlődési ciklus azonban a farmokon is változatlan: krokodiltojás-krokodilbébi-kis korokodil-nagy krokodil-krokodilcipő és krokodilbőrtáska. Ezt a biológusok teljes átalakulásnak nevezik, de a krokodilusok kissé másként.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!