Idővel már az utcák mások lesznek,
s ha a kertekben csenget kék virág
e szín-csengés nem kinyíló örömnek
jele, - érzed a szépség bánatát.

Idővel rájössz: magadra maradtál.
Nincs kit követned, senki sem követ.
Fogalmaid - képzelt haza, szabadság -
bármily szépek, - követhetetlenek.

Idővel rájössz: mégis kell az Eszme,
még akkor is, ha nincs, mert önmagad
árulnád el, ha vágyadban sem volna
egeken túli csillagpillanat.

Idővel rájössz: kell egy másik Isten,
Eszme, hídnak képzelt s való között,
ki embert teremt, nem pedig oly szolgát, -
rablánccal rossz eszmékhez kötözött.

(2011)